Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

247. országos ülés 1903 kailag ez a válasz minket kielégítsen, (Ugy van! a szélsőhaloldalon.) Bs most még csak egypár megjegyzést. Az, a mi Horvátországban folyik, az iskolától az egyetemig terjedő rendszeres nevelésnek követ- ' kezménye. Volt alkalmam ezen t. házban — nem akarom azt megismételni — pozitív adatokkal j kimutatni, hogy nem egy egyetemi professzor- i nak tévelygései, vagy mondjuk filozofálása, hanem ! a politikusnak a rendszeres agitácziója, a mely • Horvátországban már egy nagy generácziót I nevelt és a mely neveléshez a magyar kormány- ; nak indolencziája is hozzájárult az által, hogy j Horvátországban élő magyarjaink számára egyet­lenegy magyar iskolát sem mert még eddig fel- j állítani. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Micsoda fogalma lehet annak a horvát­országi állampolgárnak Magyarországról, a magyar állam erejéről, ha azt látja, hogy százezer ott élő magyar számára ez a magyar állam nem mer, mert hiszen költsége csak volna rá, egy magyar nyelvű iskolát felállítani? (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Magyarországon beszélnek a nemzetiségek elnyomatásáról, Magyarországon, a hol minden nemzetiség annyi iskolát tarthat, hogy jgazán sok! Bs Magyarország kapcsolt részében, a ma­gyar korona országainak egyik területén, maga a magyar korona nevében, a magyar állam nem mer egy magyar iskolát felállítani! És akkor önök csodálkoznak azon, hogy az így nevelt gyermek, felhaladva az egyetemig, az egyetemen PlMericset és társait hallgatva az állam tanáról, aztán lázadásba viszi a nyers tömegeket, maga után viszi mindazokat, a kik a tudásban mö­götte állanak? Csodálkoznak azon, hogyha ott rendszeres lázadások folynak a magyar állami rend, a magyar állam tekintélye és a magyar állam iránti hűség ellen? (Tetszés a szélsöbal­oldalon.) Nem, t. képviselőház, ha azt akarjuk, hogy őszintén higyjék Horvátországban azt, hogy mi Horvátországot a magyar szent korona egyik integráns részének óhajtjuk tekinteni és óhajt­juk, hogy boldoguljon és boldog legyen a magyar hazával együtt, mint annak egyik alkatrésze: akkor komolyabban kell a horvát ügyekkel fog­lalkoznunk, nem pedig egyszerűen tünetnek je­lezni azt, a mi a tünetek összehalmozódásának csak a kitörése. Nem veszem tudomásul a vá­laszt. (Mérik tetszés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök : Csak pár meg­jegyzést engedjen meg nekem a t. ház. Én nem mondom, hogy annak a törvényes és szolidáris eszmének a tudata és átérzése, hogy minden horvátországi embernek, ha a maga szűkebb országának vagy hazájának üdvét és előrehala­dását óhajtja, be kell illeszkednie a Szent Ist­ván koronája alatt álló országok állami közös­ségének minden következéseibe; nem mondom, hogy ez a tudat, ez az érzés minden horvát embert vagy minden horvát kört ugy áthatott, mint a hogy mi óhajtjuk. Ezt én nem KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. április 17-én, pénteken. 281 állítom. Hiszen volt alkalmam erről a kérdésről a házban nyilatkozni, nyilatkoztam róla a pénz­ügyi bizottságban is hosszasabban. Igen messze nyúlnak a történetbe, a multakba ennek a baj­nak, ennek a fájdalmas helyzetnek szálai és gyökerei. Soknak másképpen kellett volna történnie, hogy ez a rendszer teljesen átalakuljon hazafias, a magyar államhoz illeszkedő ragasz­kodássá, érzéssé, a melyet mi a testvéri szeretet alatt értünk és annak érzünk Horvátország iránt, hogy azt ott mindenki viszonozza. Ez áll. Bizony nem lehet azt tagadni, hogy sok magya­rázható meg a multakból és sok van olyan, a mi helytelenül történt. Igen sok kormányzati hiba történt 1867 óta is, a mely nem volt al­kalmas, sőt a melynek következtében talán ma­gyarázható az az eset, hogy ez a közérzés nem olyan tiszta és nem minden tekintetben olyan korrekt, mint a milyennek lennie kellene; dehogy azért az intéző, a vezető körök a kormány­zatban és a törvényhozásban ebbe a helyzetbe beleilleszkedtek és beleilleszkednek és talán job­ban, mint a közelmúltban, mint évtizedekkel ezelőtt: azt én a magam részéről igy tartom és azt hiszem, ezt be is lehet bizonyítani. (Föl­kiáltások a szélsőbaloldalon: Az útlevél!) Hogy a nevelés terén talán nem mindenütt domboro­dik ki a magyar állameszmének a szeretete: ezt megengedem, ez lehet. Azonban, ba én követtem volna az önök tanácsát, akkor ezzel ürügyet és alkalmat adtam volna arra, hogy ilyen ten­dencziák követtessenek, mert akkor szerző­désszegésnek a gyanújával illethettek volna, (Ugy van! jobbfelöl, Nagy zaj és moz­gás a szélsöbaloldalon.) Ellenkezőleg én azt hiszem, hogy ezt a kérdést tisztáztam annak idejében, (Zaj a szélsöbaloldalon. Halljuk! Hall­juk! a jobboldalon.) Hogy ott sok a tenni való, az bizonyos, hanem, hogy a viszonyok, a melye­ket éberen, gondosan, a magyar állameszmének teljes kidomboritásával és szem előtt tartásával kell vezetni, — a minek szükségét elismerem, — az utóbbi időben nem romlottak ugy meg, a mint ezt a t. képviselő ur a maga általános­ságában, illetőleg általánosítva, az egyes kifa­kadásokat, festi, éa magam részéről állítom és ugy gondolom, hogy e tekintetben a dolog ugy áll, a mint én hiszem. (Ugy van! jobbfelöl.) A horvát bánt pedig nem kell nekem mesz­szemenő argumentáczióval megvédenem azon inszinuáczió ellen, a melyet a t. képviselő ur, ugy a sorok között, ellene mégis felhozni jónak látott. Barta Ödön: Inszinuáczió? Én tényt mond­tam, és nem inszinuálok, t. miniszterelnök ur! Széll Kálmán miniszterelnök: Hát kérem, nevezze a t. képviselő ur eljárását bárminek, a szavak felett ne disputáljunk; de azt az állí­tását a képviselő urnak, — most ugy mondom, a mint a t. képviselő ur mondta — hogy a bán titokban jár Bécsbe akkor, a mikor Magyar­ország jogaiért küzd . . . 36

Next

/
Oldalképek
Tartalom