Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

282 247. országos ülés 1903 Barta Ödön : Nem mondtam, hogy titokban ! Széll Kálmán miniszterelnök: ... én ezt hallgatással nem mellőzhetem, de, határozottan ellene foglalva állást, olyannak tekintem, mint a mi a bánt illetéktelenül éri. Akárminek is nevezze ezt a képviselő ur, vádnak, vagy felhozott ténynek, ez ellen én őt nem csak hogy védelmembe fogadom, hanem előttem e tekintetben a gyanúnak árnyéka sem fér hozzá; mehetett ő Bécsbe, vagy bármerre ment, — hanem hogy ő nem azzal a czélzattal ment oda, a milyennel a képviselő ur mondja: ezt a magam részéről, a ki a bán működését, egyéniségét, férfiúi és államférfiúi jellemét ismerem, állítom a képviselő úrral szemben. (Élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Barta Ödön: Nagyon sajnálom, hogy a t. miniszterelnök iir rákényszeritett arra, hogy egypár szóval helyreigazitsam, a mit a t. miniszterelnök ur jónak látott félreérteni. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon^) Álljunk meg, t. miniszterelnök ur! Én a miniszterelnök ur válaszába beleszólva tiltakoztam az ellen, hogy azt, a mit mondtam, a miniszterelnök ur valamely vonatkozásban inszinuácziónak nevezze, mert az »inszinuáczió« szó olyan kifejezés, a melyet csak a >'gyanusitás« szóval lehet magyarul visszaadni. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez az! Barta Ödön : Ezt én határoiottan elutasítom magamtól. Ezért tiltakoztam ellene. Már most mire mondta a t. miniszterelnök ur, hogy inszinuáczió ? Nincsenek előttem a gyorsírói jegyzetek, tehát tisztán memóriámra vagyok utalva. Én azt mondtam: csodálatos dolog, — és aligha csalódunk, ha ebben nexust keresünk az ott folyó dolgokkal, — hogy a bán mindannyiszor Bécsben járkál, valahányszor mi küzdünk jogainkért. Hát Bécsbe járkál. És hozzátettem, hogy Bécsben van akkor is, a mikor a hírek szerint másutt van. Széll Kálmán miniszterelnök: Hát ez a vád ! Barta Ödön: Hát én felvilágosítom a miniszterelnök urat! (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Kubik Béla: Hát Jellasics hol járt? (Derültség a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen most nem .Jellasicsról van szó! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Barta Ödön: Hát tudomására hozom a t. miniszterelnök urnak, hogy Horvátországban sem gyerkőczök nincsenek, sem pedig csőcselék nincs, mert az intelligenczia olyan fokáról tanúskodó leveleket, mint a minők nálam vannak, gyerkőczök és csőcselék nem írhatnak. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egészen határozottan az a meggyőződésem, hogy a horvát bán, a ki a magyar miniszterelnök politikáját volna hMatva Horvátországban április 17-én, pénteken. a magyar állam érdekében folytatni és érvényre juttatni, akkor, a mikor a t. miniszterelnök urnak igen nagy szüksége lett volna arra, hogy a bán Horvátországban a magyar állam tekintélyét tartsa fenn, a maga lapja utján köztudomásra hozatta, hogy Grráczba utazott, de nem utazott Grráczba, hanem megérkezett Bécsbe és ott valakinél töltött egypár napot, a ki nem magyar politikát szokott csinálni együtt Héderváryval. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ha a t. miniszterelnök ur azt hiszi, hogy ez inszinuáczió, hát álljon fel és mondja meg, hogy nem igaz. Én felhatalmazom rá. De álljon szaváért, mert én állok a magaméért. (Mozgás a jobboldalon. Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Én, t. ház, csak azt mutatom be, hogy a t. miniszterelnök ur nagyon téved, ha azt hiszi, hogy itt játszi szavakkal el lehet hitetni ezzel az országgal, hogy Horvátországban minden rendben van, mert egy horvát parasztot lelőttek. Bocsánatot kérek, a horvát bánnak hosszú évtizedeken át tartó működése alatt ha csak az az eredmény állhatott be, hogy a magyar államvasutak egyik vonalán nem merték határozottan még azt sem elrendelni, hogy a magyar állam jelvényét ki kell tűzni egy önök által nemzeti ünneppé avatott napon, ha még odáig sem mertek elmenni, hogy egy magyar intézményen, — tehát nem is államhMatalon, minélfogva nem is ütközhetik a magyar-horvát kiegyezésben foglalt törvényes rendelkezésekbe — a magyar czimer és zászló egyedül tétessék ki, ha önök odáig juttatták a horvát bán kormányzata alatt ezt az országot, hogy ennek a saját területén nem szabad saját vállalatai épületére a magyar czimert vagy zászlót kitenni anélkül, hogy azt csendőrök, katonák ne őrizzék és anélkül, hogy horvát vérbe ne kelljen füröszteni annak a zászlónak rongyát, a mely zászlót a horvátok széttéptek, ha mindez így áll, a mint hogy áll, akkor ezt csak elitélni szabad, de nem védeni. Ezt akartam elmondani. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Azt mondja a t. képviselő ur, álljak fel és mondjam meg nyiltan, hogy inszinuált és hogy a horvát bán nem ment Bécsbe. Barta Ödön : Grrácz helyett! Széll Kálmán miniszterelnök: Ehhez nekem semmi közöm és semmi kedvem sincs ezt vizsgálni. Ment-e, nem ment-e: arról nincsen szó. Ha a képviselő ur csak ezt mondta volna, nem láttam volna bemie semmi inszinuáczió félét. Ámde a képviselő ur azt mondotta, hogy olyan czélból ment, a melyet érdemesnek tart felhozni, a mely ellenkezik azzal a felfogással, azzal az állásponttal, a melyet egy magyar politikusnak el kell foglalnia, t. i., hogy a magyar állam jogai ellen cselekedett volna. Hát ebben csak van valami inszinuáczió fajta. (Ugy van! jobbfelöl.)