Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-247
276 247. országos ülés 1903 április 17-én, pénteken. hesse kihallgatását, a ház régebbi gyakorlata ugy értelmezi ezt a jogot, hogy ennek mégis a házszabályok keretében kell gyakoroltatnia. Hát én, ha a t. képviselő ur jónak nem látta volna hozzám direkte kérdést intézni, a melyet kissé hajánál idehozott kérdésnek kell, hogy tekintsek, nem is emeltem volna szót. De tennem kell ezt nemcsak a kérdésért magáért, hanem a kérdés megmotMálásáért, a melyért a t. képviselő úrra hagyom egészen irigység nélkül a dicsőséget. Lehet-e joggal mondani és igazoltan énreám négy esztendei miniszterelnökségem után. .. (Zaj és felkiáltások a szélsöbahldahn: Mindig azt emlegeti.) Azt emlegetem, mert négy esztendeje itt ülök már és jogom van emlegetni. (Ugy van! Zajos helyeslés a jobboldalon.) Sohsem emlegetem, ha nem vádoltatom, de ha vádoltatom, akkor kMeszem ezt a jogot és felemlítem, mert azt a vádat nem tartom igazoltnak. Várady Károly: Műfelhäborodás! (Mozgás jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: Nem az, mert ezt én nem ismerem, hanem megbotránkozás a felett, hogy ezt nekem imputálja önök közül akárki is. Igenis, mert szónokaikat kérdem, lehet-e azt reám mondani, hogy én igen sokszor beszélek, de csak akkor, a midőn olcsó babérokat arathatok ? A kiben egy szemernyi igazságérzet van, az — higyjék meg nekem a t. képviselő urak — pirulás nélkül nem mondhatja azt, hogy e ház tanácskozásainak történetében lett volna olyan kényes kérdés, bármilyen természetű lett légyen is, bármikor akárki vetette fel, a mely elől én kitértem volna valaha. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) A t. képviselő urnak ám legyen ez a nézete; ez igazán nagyon olcsó babér, a melyet ezen élez számára — mert másnak nem tekinthetem — szerezni akart. Mert nincs a közéletnek és az országnak egyetlenegy kényes kérdésesem, a mely ez alatt a négy esztendő alatt elő nem került volna és én mindannyiszor állást foglaltam azonnal, nem habozva és sohasem válogattam a között, hogy melyik kérdés nehéz, melyik nem ; melyik kényes, melyik nem ? (Ugy van! Ugy van! jobbfelöl.)' Ha tehát valamit elmondhatok öntudattal az én magatartásomról, a melyet ezen helyen tanúsítottam, azt a legteljesebb öntudattal mondhatom el, hogy ezen vád ellen védenem sem kell magamat és azt is tudom, hogy ebben minden igazságot szerető ember ez irányban igazat fog nekem adni. (Élénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Zaj a szélsőbaloldalon.) És legkisebb joga van a t. képviselő urnak ezt mondani, — és épen azért imputálom neki, — és ez nem műdüh, Várady képviselő ur, hanem egy önérzetében sértett embernek a megnyilatkozása. A t. képviselő urnak azért van legkevesebb joga ehhez, mert a t. képviselő ur maga interpellált engemet először a Grotterhalte kérdésében és én feleltem neki, ki nem térve, férfiasan, becsületesen és határozottan, azt feleltem neki, — jól emlékszem arra is, hogy mit mondottam, — hogy én a Grotterbaltéban nem látok semmiféle sértést, mint a hogy ő lát és önök látnak, a magyar nemzetre nézve, mert abban semmiféle sértő szándék nincs. (Ugy van! Ugy van! jobb felöl. Zajos ellentmondások a szélsőbaloldalon.) Annak tartalma és czélzata egy fohász az uralkodóért. Ez a dal, a melyet bizonyos ünnepélyes alkalmakkor szoktak énekelni, vagy játszani, igaz, nem magyar dal. (Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Pap Zoltán: Szegény Magyarország! (Zaj a bal- és a szélsőbaloldalon. Halljuk! Halljuk! jobbfelöl.) Széll Kálmán miniszterelnök: . . . Száz évvel ezelőtt, 1797-ben, szerzetté egy zeneszerző, Haydn, a kinek ezt a dalát azután énekelték Bécsben; az lassankint gyakorlatba jött és végül majdnem százados szokás utján a dinasztiának himnusza lett. (Helyeslés, Ugy van! a jobboldalon. Folytonos zaj a szélsőbaloldalon.) Én azt mondottam akkor, hogy a katonai szolgálati szabályzatban — mert arról volt szó — elő van irva, hogy valahányszor ő Felsége vagy a dinasztia egy tagja valahol megjelenik, a hol katonaság van, ott ezt a himnuszt játszszák. (Zaj a szélsőbaloldalon.) T. képviselőház! A királyhűség és a hazaszeretet előttem és bennem szétválaszthatlan, identikus fogalmak, (Zajos helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) érzések, a mik egymással nem csak megférnek, de kiegészítik egymást, és akkor, a mikor én annak a fohásznak czélját, a tartalmát tekintem, ha a királyért való imaszerű fohászról van szó, akármilyen nótára játszszák is a zenéjét, én csak azt tekintem, hogy akkor az én királyomért emelkedik ez a fohász imaszerüleg. Hazámért és nemzetemért imádkozom, midőn a Szózatot éneklem ... (Elénk helyeslés a jobboldalon és a középen. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon : A császárért, nem a királyért fohászkodnak!) Elnök: Csendet kérek, t. ház! Széll Kálmán miniszterelnök: . . . és akkor, a midőn Vörösmarty dalát hallom vagy dalolom, vagy szMemben átérzem, akkor én nemcsak a hazát szeretem, hanem egyúttal a király iránti hűségemnek és ragaszkodásomnak is kifejezést adok, (Elénk helyeslés a jobboldalon. Nagy zaj és felkiáltások a szélsőbaloldalon: Körbernek mondja ezt!) mert a mikor a királyhoz hű vagyok, akkor szeretem hazámat és a mikor hazámat szeretem, és a hazaszeretett melegíti keblemet, a királyhoz való hűség is megdobban szMemben. (Halljuk! Halljuk! a jobboldalon. Nagy zaj a szélsőbaloldalon.) Én ezt a két fogalmat, ezt a két érzést egymástól elválasztani ! nem engedem és nem fogom soha, nem is tudom. ! (Folytonos nagy zaj a szélsőbaloldalon.)
