Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-247
24-7. országos ülés 1903 április 17-én, pénteken. 271 az ellenzék szemébe, hogy ez nem volna egyéb, mint a parlamentarizmus lejáratása, nem egyéb, mint a kisebbség véleményének erőszakolása. Széll Kálmán miniszterelnök: Bizony az! Pap Zoltán: Majd meglátjuk mindjárt! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem látjuk! Pap Zoltán: Álláspontunkat fogjuk megjelölni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Mostanig nem látok semmit! Pap Zoltán: Á kérdést igy egyszerűen ide vetve, ugy látszik, t. miniszterelnök ur, bogy igazuk van. De ba minden számottevő körülményt latba méltóztatnak vetni, arra a konklúzióra jutunk, hogy ez nem egyéb, mint játék a szókkal. Itt van, t. képviselőház, az általam csak vázolt választási rendszer javitásának a kérdése és az óhajtott parlamenti reform behozatala, mert a mig ez nincs meg, addig nem is lehet beszélni parlamentarizmusról. De a másik kérdés, a mely miatt parlamentarizmusról nálunk szó alig lehet, az, hogy a magyar országgyűlés képviselőházának, a törvényhozás egyik leghatalmasabb faktorának, nincs törvénykezdeményezési joga. Akármely oldaláról nézzük ugyanis a kérdést, kezdeményezési jogot kimutatni itt senki sem tud. Mert hogyan áll a kérdés? Akármily nemzetboldogitó törvényjavaslat kerül felszínre a törvényhozó előtt, nem a nemzetnek óhajtása lebeg elsősorban szeme előtt, hanem az, vájjon, ha a törvényjavaslatot elfogadják itt, fogja-e szentesíteni a korona. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloläalon.) íme a korona kezdeményezési joga mindenképen érvényesítve van, a nemzet pedig eljátszotta jogát. Nekünk kötelességünk a nemzet e vitális jogát visszaadni. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: A koronának is van szava, nemcsak az ellenzéknek. Széll Kálmán miniszterelnök: Respublikát akar? Pap Zoltán: Itt van mindjárt, hogy ne hozzak fel messzeeső példát, a magyar nyelvnek a közös hadseregben való alkalmazásának kérdése. Hiába beszélünk itt akármit, hiába burkolják bölcs politikai nyilatkozatokba kötélhágcsókon járók és más, köpönyegben bujkálok az ő politikai véleményüket, mindenki egyaránt örülne, ha valami deus ex machina folytán itt teremne közöttünk az a lehetőség, hogy a közös hadseregben, a magyar hadseregben, a magyar nyelv elfoglalja az őt megillető jogát. Minden hazafi ebben a birodalomban örülne, kMétel nélkül, senkit sem veszek ki, kMéve egy minisztert, és ez báró Fejérváry. (Igaz! a szélsöhaloläalon.) De, t. képviselőház! Keresztülmehet-e valaha a mostani parlamentáris viszonyok közt, hogy a nemzet kifejezést adjon erre vonatkozó felfogásának, óhajának? Nem teheti, mert előre tudja, hogy előbb meg kell kérdezni a királyt, vájjon helyesli- e? Felirat alakjában sem merik megtenni ezt az urak, felirat alakjában sem juthat ez az óhaj a trónhoz. És akkor, a mikor az ily óhajtását a nemzetnek a koronánál tolmácsolnák, akkor látszanék, hogy itt csakugyan ál-parlamentárizmus uralkodik. Nincs szava a parlamentnek, mert nem jut oda, a hová eljutnia kellene, ós ha odáig is jut, süket fülekre talál. Lehull a mez e parlamentarizmusról és ott áll a puszta csontváz — hus és vér nélkül. De, t. képviselőház, és ez a legfőbb baj, ha a mai viszonyok közt keresztül is menne a nemzet ily óhaja, mint a rossz cselédet elcsapnák felülről azt a kormányt, a mely nem tudta elérni, hogy a hatalom óhaja érvényesüljön a parlamentben, és meg tudta engedni, hogy a nemzet óhaja győzzön. Azért nincs igaza a t. többségnek, a mikor erőszaknak nevezi a mi ellenállásunkat, mert ez az ellenállás épen a jelzett szempontokból jogos. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalion.) Hallottuk tegnap a t. honvédelmi miniszter ur nyilatkozatát, hogy: »mig én itt ülök, ha összeaprítanak is, ebben az országban a Gotterhaltét énekelni fogják.« (Mozgás a bal- és a szélsöhaloläalon.) Okolicsányi László: Ez hazafias? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Az hazafias, ha az országnak egyet hazudtak? Pap Zoltán: Ezt mondta a miniszter ur, ezt hozta, húsvéti piros tojásként Bécsből a nemzetnek. Nohát vigye meg a nemzet ellenzékének izenetét, hogy az ellenzék minden hatalmi követeléssel szemben ellent fog állni. (Igaz! Ugy van! a szélsöhaloläalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd meglátjuk! (Nagy zaj a szélsöhaloläalon.) Lengyel Zoltán: Még most sem látják ? Már hat hónapja csináljuk! Pap Zoltán: A tegnapi napon tett napirend előtti felszólalások után csak ugy hemzsegtek a honvédelmi miniszter ur részéről a »nem igaz«, »nem áll« kifejezések. A válaszban, a melyet az igen t. honvédelmi miniszter ur adott, egy vérlázító momentum nagyon kiemelkedik, és ez az, hogy ennek a Grotterhaltének, ennek a királyi néphimnusznak, — a mint a honvédelmi miniszter ur nevezi, — ennek az osztrák néphimnusznak nemcsak hogy helyet kell találni Magyarországon, hanem ezt a magyar nemzetre tovább akarja erőszakolni, (Zaj.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Átlátják az emberek mind, hogy igazam van! Pap Zoltán: Ezt a nyilatkozatát, melyet némasággal méltóztattak kísérni, hazafias érzésüktől sugallva, a szavazásnál ne méltóztassanak elfeledni, mert ezzel vádat csap a nemzet arczába. Nessi Pál: Az osztrák császári abszolutizmus proklamálása ez!