Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-247
272 2'i7. országos ülés 1903 Pap Zoltán: Daczára ezen »nera áll«, »nem igaz* kifejezéseknek, mindkét interpellácziómnak tárgya és tartalma elejétől végig igaz, mert a mit e tekintetben a honvédelmi miniszter ur előadott, megczáfolni igyekezett, az telMér valótlanság. Az egyik interpelláczióval nem törődöm, mert az egyik interpellácziónak a tárgya tisztán a honvédséget illeti. A honvéd tisztikarra a magy. kir. honvédelmi miniszter kimondta, hogy összeegyeztethetőnek tartja a katonaság szabadságával azt, hogy ők eltiltassanak bizonyos társadalmi kötelezettségek teljesítésétől, és bizonyos j szórakozások alól elvonassanak. A honvéd tisztikar tekintélyével Összeegyeztethetőnek tartotta azt, hogy, mint Kubik Béla t. képviselőtársam nagyon helyesen kifejezte magát több izben : spiczliket nevelnek a hadseregben. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: ugyan kérem ! Nem igaz ! Nem igaz! (Nagy zaj.) Endrey Gyula: A pécsi iskolában is ez a rendszer nyilvánult meg, a spiczli-rendszer. (Zaj. Elnök csenget) Pap Zoltán: Hát, t. ház, ha a honvédtisztikar meg fogja a honvédelmi miniszter urnak ezt a nyilatkozatát köszönni, ám jó, ezzel a kérdéssel nem törődöm. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Jobb lesz mással sem törődni. (Nagy mozgás és zaj a szélsobaloldalon.) Pap Zoltán: Ha szeretné a honvédelmi miniszter ur, hogy ne törődjünk vele, mindig fokozottabb mértékben fogunk azzal törődni. A honvédség ugy sem volt a miénk, csak képzeletünkben, reménységünkben. Hogy a honvédség a miénk legyen és az 1867 : XII. t.-czikkben elismert magyar hadsereget is megalkossuk és az is a miénk legyen, és hogy megtanítsuk leczkére az olyan nyilatkozó honvédelmi miniszter urakat a jövőben, mint a milyen jelenleg a honvédelmi miniszter ur, ez igenis legfőbb érdekünk. De ez csak tőlünk függ nem a honvédelmi miniszter úrtól és a hatalomtól. Mert ha ez a nemzet teljes öntudatra ébred, akkor nincs hatalom, sem zsarnokság. Csak ott lehet, a hol tűrik, azonban a honvédelmi miniszter ur folytonos »nem áll«, »nem igaz« tagadásai daczára bebizonyíttatott a következő. Az egyiket, a miről beszélni akarok, bebizonyitotta egy közbeszólás, a mely inkább csak magánbeszélgetés volt, de rendkívül jellemző: Magyarok vagyunk talán, vagy mi? Azt nem vitathatja el a honvédelmi miniszter ur, hogy ez Magyarország parlamentje, hogy itt magyar képviselők ülnek. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ugy van! Helyes! Aláírom ! Pap Zoltán: Bebizonyíttatott az, hogy a pécsi hadapród-iskolából két növendéket a Gottcrhalte nem éneklése miatt kicsaptak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy! Épen az ellenkezője! Tessék a naplót elolvasni! április 17-én, pénteken. Pap Zoltán: A honvédelmi miniszter ur is elismerte; kérem, rá fogok térni. A honvédelmi miniszter urnak motMálása a következő: Ez csak egyik alkalom volt arra, hogy az illető növendékek méltó büntetésüket elvegyék, mert az egyik 75 szőr, a másik 76-szor volt már előzőleg megbüntetve. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem ugy van! Pap Zoltán: Nem tudom a számot, az mellékes. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: De ha nem igaz! Az pedig nem mellékes! Pap Zoltán: Tehát előzőleg sokszor voltak megbüntetve, én többet mondok. Lássuk azonban, t. képviselőház, hogy a dolog ugy áll-e, a hogy a honvédelmi miniszter ur mondja. Ezt már előzőleg hallottuk, még az interpelláczió megtétele előtt, a mikor a kormánypárti sajtó ekként mondja el a pécsi Gotterhalte-botrányt (olvassa): »A pécsi hadapród-iskolából kitiltott két növendék ügyében csak annyiban szerepelt a Gotterhalte-kérdés, hogy ez volt a növendékek rovására az utolsó mozzanat.« Ezt mondta a honvédelmi miniszter ur és ebben találja jogosultságát a két növendék kizárásának. (Olvassa): »A két hadapród, a kiket az intézetből most eltávolitottak, több izben ellene szegült az iskolai elöljáróságnak és már régebben megkapta az utolsó figyelmeztetést, hogy a legcsekélyebb panasz esetén őket az intézetből eltávolítják. Most, márczius 15-én, a két növendék olyan kifakadásokkal illette az intézetet és a tanári kart, hogy a legnagyobb jóindulattal sem lehetett velük szemben a nekik már régebben tudomásul adott határozat végrehajtását mellőzni.« Ha ez így áll, akkor vegyük kezünkbe a magyar honvédtisztképző intézeteknek szóló utasítást és nézzük meg, mit mond az a növendékek osztályozásáról. Az előírja ismételten (olvassa): »Bűntett, fegyelemsértés és egyéb esetekben a tanári tanácskozmány meginti az illetőt, hogy viselete meg nem felelő és megokolja azt is, miért nem megfelelő, s tudtára adja a növendéknek, hogy három havi javulási ideje van; ha ez alatt a három hó alatt bármi előfordul, őt az intézetből kizárják'« Kérdem a honvédelmi miniszter urat, megtörtént-e ez az illető növendékekkel szemben, igen vagy nem? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem tudom! Pap Zoltán: Ha nem méltóztatik tudni, akkor nyíltan ki merem az igen t. honvédelmi miniszter úrral szemben mondani, hogy ez jogtalanság, jogtiprás és törvénytelenség. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez megint nem áll. Pap Zoltán: Mert ha van utasítás — még azt is az ország ítéletére bizom — a melyre a
