Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

20 238. országos ülés 1903 márczius 27-én, pénteken. gyalázat a világ előtt, ha az utolsó Habsburgra Péter czár kinyilatkoztatná, hogy Felséged bérgyilkosokkal szövetkezett. Ezért én protestálok az ellen; végre ne hajtassák, az én tudtommal és beleegyezésemmel legalább nem, mert a Savoyai Éugén kardját bérgyilkosok által ontandó vér beszennyezni nem fogja soha.« Ilyen ember volt Savoyai Eugén, a ki korrektül gondolkozott, dinasztikusán érzett, okos, eszes ember volt, és a ki a csúnya eszközöktől irtózott. Fájdalom, az a másik marsall, az a magyar ember, a kinek most szobrot akarnak állítani az Andrássy-uton, ajánlotta a bérgyilkosságot, és a Savoyai Eugén hMatkozik arra, hogy ha százszor ajánlja is Pálffy, ő abba nem egyezik bele. Ez a Savoyai Eugén, hMe a dinasztiának, ajánlotta, hogy a dinasztia székhelyét Budára tegye át. Jegyezzék meg jól Bécsben, hogy nem rebellis találmány ez, hanem a Savoyai Eugén eszméje, és utána a Kaunitz eszméje lett. Emiitettem, hogy Rákóczi 8 évig tartó szabadságharcza az első G-esammtreich - ot, a Kollonics-féle rendszert halomra döntötte, és az alkotmányosság lépett életbe. Mária Terézia idejében az alkotmányos magyarság magyarul vezényelt ezredekkel és a nemesi felkelésekkel magyar zászlók alatt verte vissza a királynő ellen mindenfelől beözönlő ellenséget, és tudjuk, hogy Mária Terézia szép szavakkal és azután a testőrség felállításával, majd pedig a Bánságnak ide való visszacsatolásával jutalmazta a nemzetet. Nem akarok igaztalan lenni, elmondom azt is, a mit ő irányunkban cselekedett. Hanem hogy mennyi vért ontott ez a nemzet iránta való hűségében, és hogy mennyi dicsőséget szerzett a magyar kommandó, a magyar zászló alatt harezoló fegyvereknek, azt tudja a történelem. Beőthy Ákos: Akkor jó volt! Thaly Kálmán: És mi lett annak a jutalma? Az, hogy mikor Mária Terézia szemét behunyta, visszaállította a második G-esammtreichot II. József, ez a zseniális uralkodó, a ki, — fájdalom, — a mi viszonyainkat átérteni nem tudta, a ki magát azokba beleélni nem birta. Ismétlem tehát, a jutalom az lett, hogy József császár életbeléptette a második Gesammtreichot. Ez is tíz évig tartott. Egy tökéletes abszolutisztikus rendszer, germanizáczióval minden vonalon, úgyannyira, hogy még a nagy Kazinczy Ferencz, a magyar irodalom felújítója is, kénytelen volt mint Schulinspektor németül vinni az aktákat. A hála tehát a Mária Teréziáért kifejtett nagy erőfeszítésért ezen régi rendszer visszaállítása volt. A második hála tény ujabban merült csak fel. A ki Bécsben jár, nézze meg azt jól és gyönyörködhetik benne. Ott van Mária Terézia nagyszabású szobra; a négy lovas alak, a ki mellett van: Daun, Traun, Braun és Khevenhüller, de Nádasdyt vagy Batthyányi vagy Hadikot vagy az Andrássyakat, mert azok is voltak, vagy a Festeticheket hiába keressük. Pedig a kollini győző alighanem Nádasdy volt és alighanem a magyar lovasság foglalta el Berlint Frigyes háta mögött. De ennek annyira nem látjuk kifejezését sehol, hogy a félkezü generális, a szegény gr. Pejacsevics is, a kire pedig senki sem foghatja reá, hogy valami nagy rebellis lett volna, mikor a lepel lehullott a szoborról, dühösen szólt oda Arneth-nek, az udvari történetirónak, a ki a Mária Terézia-szobor történeti szempontból való tervezetének készítésében a legnagyobb részt vette ki: No, Arneth, wo ist denn der Nádasdy? ... A hálátlanságnak nonplus ultrája, hogy a híres magyar lovas generálisok közül egyiknek sem adtak ott helyet. Azonban az ülők mellett, a melyen Mária Terézia ül, épen ugy, mint a Lloyd-klub előtt Deák Ferencz . . . Beőthy Ákos: De az is hátat fordít önöknek! {Derültség halról) Thaly Kálmán: . . . néhány gyalog alak van. Az egyik Nádasdy, de nem lovon, hanem gyalog, a másik Grassalkovich, a harmadik a szerény jezsuita tudós, Pray. Ezek képviselik a magyar nemzetet, mindenféle leibkammerdienerek között meghúzódva. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ilyen a német hála a magyarok iránt; ezt már az uj kor teremtette. Tessék hát, vakulj magyar, áldozz, a mennyit bírsz, mikor Nádasdy, Batthyány, Hadik vitézi tetteit mellőzik ott, a hol az érdem megörökítéséről van szó és mellőzik csak azért, mert magyarok voltak. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) József császár az ő abszolút rezsimje alatt nagy gonddal volt az iránt, hogy a hadseregből a magyar szó kMeszszen, és azért a még akkor megvolt magyar ezredekben is elrendelte az egységes német vezényletet, általában a magyar csapatok egységesítését az osztrák hadsereggel. Tudjuk a Graeven- ezred felszólalását, ismerjük a Frinion-huszárok esetét, tudjuk, hogy Laczkovich a vérpadon halt meg, tudjuk azt, hogy a katonaságban megvolt a nemzeti érzület, de ezt erőszakkal börtönbe és vérbe fojtották. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloläalon.) Nem akarok erről a második rendszerről hoszszasabban beszélni, (Halljuk! Halljuk!) mert hiszen ismeretes dolgok ezek. Tíz évig tartott és az országot már a forradalom szélére juttatta, annyira, hogy különösen a tősgyökeres magyarság nagy része már Berlinnel állott titkos összeköttetésben, a mint, hogy láthatjuk ezt a berlini titkos aktákból, a melyek most már hozzáférhettők lettek. Sőt olyan dolgot is olvasunk ott meglepetten, hogy a híres Groethe is ki volt szemelve Magyarország egyik miniszterének. Szóval, igen csodálatos dolgok tűnnek elő a berlini archívumokból. József császár hirtelen meghalt. Leopold, a ki utána következett, látta, hogy a nemzet a forradalom szélén áll. Összehívta tehát az ország-