Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

254 M7. országos ülés 1903 a kéréssel, méltóztassanak kinyomatásukat és szétosztásukat elrendelni és azokat annak idején tárgyalásra napirendre kitüzetni. Elnök: A. jelentések ki fognak nyomatni, szét fognak osztatni és a ház annak idején fog a napirendre tűzés iránt határozni. Holló Lajos és Olay Lajos személyes kérdésben kértek felszólalásra engedélyt. Holló Lajos: T. képviselőház! Á képviselőház tegnapi ülésében nem lehettem jelen, ennélfogva a t. honvédelmi miniszter urnak az én személyemmel kapcsolatban tett kijelentését akkor válasz nélkül kellett hagynom. A t. ház engedelmével most személyes kérdésben erre az ő kijelentésére akarok válaszolni. (Halljuk! Halljuk!) Nem szándékozom a pécsi dolgokkal behatóan foglalkozni, mert az indemnityhez való beszédem kapcsán lesz módomban az egész rendszerre vonatkozó észrevételeimet előadni; itt tehát csak azt a kijelentést veszem bírálat alá, melyet a honvédelmi miniszter ur velem és a »Magyarország «-gal szemben használt. A miniszter ur azt mondta, hogy én, mint a lapnak főszerkesztője, oly megbízással küldöttem ki a munkatársamat Pécsre, hogy akár igaz, akár nem igaz dolgokat közöljön a lappal, mert a lapnak csak szenzáczióra van szüksége. T. képviselőház! Erre nézve ki kell jelentenem egész nyíltan, hogy az én ajkamra adott kijelentés teljesen valótlan, hazug és ostoba. (Mozgás jobbfelöl.) Ostoba azért, mert én ezt a kijelentést nem is tehettem, mert ilyen szenzácziót, a mit a t. miniszter ur feltételez rólunk, a »Magyarország« nemcsak nem keresett, de nem is közölt. A »Magyarországához jött az első értesítés, a mely az ifjaknak azon tényét, hogy ők a Grotterhaltét nem énekelték márczius 15-dikén, a beküldött levélnek közzétételével egyszerűen előadta. Hogy a »Magyarország« ebből semmi szenzácziót nem vont ki, méltóztassanak meghallgatni azt a néhány sort, amelyet a panaszhoz hozzáfűzött (olvassa): » Panasz a honvédhadapród-iskolákból. Egy magyar ifjúnak panaszos sorait közlik velünk, a melyek bizonyára fájdalmas érzelmeket keltenek a magyar körökben. Fiainknak még a honvéd-iskolákban sem hagynak békét. Utálatos módon forszírozzák náluk is a Grotterhalte-féle érzelmeket«. Ez volta »Magyarország«-nak összes, hozzáfűzött kommentárja. Megvallom, ma ezt rendkívül szerénynek, színtelennek találom, (Igás! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) melyet sokkal erősebb mértékben méltó lett volna kiszínezni. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De a Magyarország azt tartotta, a mit végre én is tartok, hogy magában ennek a ténynek az előadásában, abban a panaszos feljajdulásban már magában oly keserűség rejlik, hogy azokat szavakkal tetézni nem szükséges; oly fájdalom rejlik, a melyet színekkel kiszínezni nem, szükséges. április 17-én, pénteken. A »Magyarország« ettől kezdve egyetlenegy szót sem szólt az egész ügyhöz, mikor egyszer április 6-án egy kormánypárti lapban, a »Budapesti Hirlap«-ban megjelent egy hosszú és bő tudósítás arról, hogy, mMel Pécsett márczius 15-ike alkalmával a Grotterhaltét nem énekelték, egész inkvizicziót tartottak, több ifjút, 30—40-et bezártak, két-három napra fogságra vetettek és ötöt elcsaptak és eltávolítottak. Ezt egy kormánypárti lap közölte teljes részletességei és mi. a »Magyarország« csak harmadik napon vettük át, részint ebből a lapból, részint saját tudósít ásunk alapján, ezeket a tudósításokat. De minthogy ezek ellenmondók voltak, minthogy a »Budapesti Hirlap« " Uellj, eh mely — mint mondtam — ezeket a dolgokat közölte, öt eltávolított ifjúról, a mi hozzánk érkezett tudósítás szerint pedig két ilyen ifjúról és egy kilépett ifjúról volt szó, ennek következtében és az ügynek fontossága szempontjából teljes joggal küldötte ki a »Magyarország« szerkesztősége tudósítóját, a mit minden ilyen fontos ügyben meg szokott tenni, azzal természetesen, hogy egyszerűen ezen kétséges dolgokat igazítsa helyre és közölje helyesen a tényeket. így a »Magyaroszág« csak a 4—5—6-ik nap hozta ezen helyreigazító közléseket a dolgoknak minden színezése nélkül, olykép, hogy a maga megjegyzéseit hozzáfűzte. Ennek folytán a t. miniszter ur olyan dolgokat nem tud megjelölői a »Magyarország «-ban, a melyek a valóságnak nem felelnének meg, mert épen a »Magyarország« volt az, mely helyreigazította az ülető kormánypárti lap számbeli tévedéseit és ezeket közölte a valósághoz hűen. Ennek következtében azt mondani, hogy akár a »Magyarország«, akár bármelyik lap ezt az esetet a szenzáczió kedvéért tálalta volna fel, hogy ezt ebből a kérdésből kezelte volna, hogy ezt tette volna. botrányokért és ebből a czélból szerezte volna a tudósításokat, az magának a tényállásnak, a lap intencziójának meg nem felelő és valótlan állítás. (Ugy van! a szélsöbaloldalon,) Én nem keresem annak a két ifjúnak és az újságírók egymás közti viszonyát, mert a kiküldött munkatárs olyan honett, korrekt gondolkozású, hogy nem kételkedhetem becsületszavában és igy kijelentéseit teljesen valóknak kell, hogy elfogadjam, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) a mi, azt hiszem, a t. miniszter urnak belátásával fog találkozni. De hogy az a szenzáczió nemcsak az ellenzéki lapok és az ellenzék által kezeltetik igy, méltóztassék egy volt kormánypárti képviselőnek, Herczegh Eerencznek saját lapjában tett nyilatkozatát meghallgatni. (Halljuk! Halljuk!) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Félrevezettetett. (Mozgás a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: » Márczius 15-én, a magyar szabadság napján, arra szorították az ifjakat, hogy énekeljék el az osztrák caesarismus him-