Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-247

W7. országos ülés 1903 április 17-én, pénteken. 255 nuszát. Azt érezték az ifjak, a mit az ő helyükben minden magyar ember érzett volna... Ok nem kötelesek még tudni, hogy a magyar állam kétlaki lény: befelé szuverén^ kifelé provinczia, lenn királyi, fenn császári. Ok komolyan veszik az állam magyar voltát. Nem értik, hogy mindazt, a mit a magyar állam a maga iskoláiban és a magyar társadalom a maga sajtójával beléjük nevelt, bizonyos alkalmakkor meg kell tagadniok. A magyar állam tüzes hazafiakká nevelte őket, a mikor pedig — elég tapintatos és diskrét formában — levonták az első következtetést hazafiságukból, nyakukat szegte a magyar állam, vagy tudja Isten, micsoda. Igenis, t. ház, a pécsi kadétok komolyan vették a magyar nemzetet, lépre mentek nekik és pórul jártak. A sorsukért felelős az egész nemzet. A kadétok esete a nemzeti becsület kérdése. A férfiút feláldozhatja az ország, de nem a gyermekeit. Mikor Aradon kMégezték a mártírokat, rettenetes gyászba borult a nemzet. De ha a tábornokok helyett gyermekeket végzett volna ki a hóhér: alkalmasint újra fegyverhez nyúlt volna a nemzet és irtóháborút kezdett volna. Az ország nyugalmát megvásárolhatjuk ezer férfiú exisztencziájának árán, de nem egy gyermekén. Victor Hugó mondja: »Megfizetném a franczia szabadságot százezer férfi életével, de ha egy gyereket kellene érte feláldoznom, nem kellene szabadság, mert az becstelen szabadság volna.« (Elénk helyeslés és taps a szélsőbaloldalon.) Ez a lap nem az ellenzéké, ezt egy volt kormánypárti képviselő mondotta és irta meg lapjában, a ki átérzi mindazt, a mi ebből a tényből következik, mert nem kell ehhez más indokokat fűzni: magából abbtíl a tényből, hogy azok az ifjak ott nem énekelték a Glotterhaltét . . . Barabás Béla: Érzi ezt a többség is, csak a miniszter ur nem! Gál Sándor: A szMét kiszedték már Bécsben; Holló Lajos: . . . hogy ebből kifolyólag azokat az ifjakat börtönbe és fogságba vetették . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy börtönbe! Holló Lajos: . . . hát nem börtönbe, hanem fogságba, a melyet három-négy napon keresztül sötét zárkában kellett elszenvedniök és kettőt azon megjegyzés miatt, mert az egyik azt mondotta, hogy Rakovszky képviselő urnak kellene irni ebben a dologban, a másik pedig azt mondotta, hogy egy lapnak meg kell irni: ezért a magánmegjegyzésért az intézetből eltávolította... B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez nem magánmegjegyzés! (Nagy zaj és ellenmondásoh a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Hát micsoda? Holló Lajos: Ez egy olyan tény, a melyhez még hozzávetve az ezen ügyben való nyomozás módját, a mint az történt, a mit a miniszter ur is elismert, hogy ott becsületszavukat vették ezeknek az ifjaknak, hogy vájjon tudják-e, ki küldte be a lapoknak, és mikor azt mondták, hogy nem tudják, akkor az ő jelenlétükben fiókjaikat felnyitották, leveleiket elolvasták, hogy ez benne van-e, sőt elővették a papírkosarat is, vájjon megtalálják-e ott ? ... (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ellenőrzés kell! (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Holló Lajos: . . . ez, t. képviselőház, olyan módja a leendő magyar tisztek nevelésének, a mely kell, hogy ebben a házban felkeltse az ellenállást, felkeltse az ellenmondást és tiltakozást arra nézve, hogy nem a magyar nemzethez méltó a magyar katonatiszteknek ilyen nevelése, és ezekben nem találjuk meg azt a szellemet, a melyet mi keresünk. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ne méltóztassék hinni, miniszter ur, hogy mi ezekkel a provokáló dolgokkal eltereltetjük magunkat a mi utunkről. A mi utunk nem az, hogy ezekből megbotránkozásokat és keserűségeket keltsünk, hanem hogy megszilárdítsuk azt a törekvésünket, hogy azt a rendszert, a melyből ez folyik, minden tartozékával, zászlajával, czimerével, Gotterhaltéjával együtt ebből az országból kiküszöböljék, (Zajos helyeslés a szélsőbaloldalon.) és az ilyesmi megerősít annak szükségességében, hogy, ha eddig türelmes volt a nemzet, ne legyen tovább tűrő, hanem azokat az alkotmányos eszközöket, a melyek rendelkezésére állanak, az eszélyességnek és komolyságnak fegyvereMel használja fel, hogy ezt a rendszert és ennek tartozékait ebben az országban lehetetlenné tegye. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Ezt voltam bátor ebben a kérdésben elmondani. (Hosszantartó, elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Olay képviselő ur következik szólásra ! Olay Lajos: T. képviselőház! Az országgyűlési tudósításba Rakovszky István országgyűlési képviselőnek egy közbeszólása van felvéve, mely szerint azon megjegyzésemre, hogy Rakovszky és a honvédelmi miniszter ur egy húron pendülnek . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Csókolózzanak! Olay Lajos: . .. most csókolózhatnak, azt mondta volna Rakovszky István: »Inkább, mint a fonógépekkel.« Ezt a közbeszólást Rakovszky nem tette meg, ez utólagosan vétetett be az országgyűlési tudósításba, hogy ki által, azt nem tudom. Akármint álljon a dolog, ez a közbeszólás gyáva orvtámadás volt. Már egy izben megkisérlették a fonógépek ügyét az én személyemmel összeköttetésbe hozni. Én akkor sajtópert indítottam és ott fényes elégtételt kaptam, mert a vádlott férfiúhoz illően kijelentette, hogy mások által vezettetett