Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-238

márczius 27-én, pénteken. 18 238. országos ülés 1903 Ezt az első Gresammtmonarchiát, ezt a Leopoíd-félét, a mely a Kollonics rendszere szerint létesült, szerencsére a nemzet, a mely utóbb megsokalván a dolgot, megrázkódott, és 1723-ban Rákóczy alatt fegyvert fogott, nyolcz évi neliéz kitartó küzdelem után halomra döntötte és a szatmári békepontokkal az alkotmányt visszaállította. Igen helyesen utalt Beőthy Ákos t. barátom Deák Ferencznek ama bölcs nyilatkozatára, hogy ha mi Világosnál egy szatmári béke-forma kiegyezést bírtunk volna csinálni, akkor szerencsés lehetett volna a magyar nemzet, Ugj is van, mert ha a szatmári béke által, az országot akkor ért több csapás, különösen az országot pusztító irtóztató pestis miatt, a melynek folytán 1710—1711-ben a táborokat, a garnizonokat feloszlatták, nem is valósították meg az ország teljes függetlenségét, de egyet elértek, azt, hogy a G-esammtmonarchia eszméjét, a Kollonics rendszerét még Kollonicsnak életében halomra döntötték. így végzó'dött az első G-esammtmonarchia. A szatmári béke megkötése után az uralkodó is meghalt, és jött helyébe Spanyolországból öcscse, III. Károly, a mikor is megint Savoyai Eugén szerepe kezdődik, a melyet röviden elmondok. (Halljuk! Halljuk!) (Az elnöki széket Tallián Béla foglalja el.) A midőn III. Károly Barczelonából idejött, némely kapzsi magyar urak és osztrák miniszterek, a kiknek törvénytelen adományaik voltak, a kik a Rákóczyak, Bercsényiek, Forgáchok és Esterházyak, valamint más kibujdosott magyar urak irtóztató nagy területű jószágait birták, féltek attól, hogy az emigráczió is eltalálja a szatmári békepontokat fogadni, és ők már nem osztozkodhatnak. Ezért piszkálni, izgatni kezdték III. Károlyt, a ki tapasztalatlan ifjú ember volt, hogy ne tartsa meg a szatmári békepontokat, hanem abszolutisztikus módon uralkodjék. A szatmári béke ekkor komoly veszedelemben forgott. Ekkor mentek a hazafiasabb gondolkozású magyar urak, és maguk a szatmári béke garansai: Pálffy János és Károlyi Sándor Savoyai Eugénhez, és kérték a királynál való közbenjárását, a ki Savoyai Eugénre hallgatott legtöbbet. És Savoyai Eugén volt az, a ki megmondotta Károly császárnak, hogy: »Felséges uram! A magyar nemzet, a mióta a habsburgi ház hormánypálczája alatt van, hétszer fogott már fegyvert a maga alkotmányának megvédésére, és e hét háború közül hatszor nem tudtuk legyőzni, csak egy izben, a Thököly-féle fölkelés idején, mert ő szerencsétlenségére a hanyatló török hatalomhoz kötötte magát. De ime, most is Szatmárig nyolcz évi háborúban sem tudtuk őket egészen legyőzni; vissza kellett adnunk alkotmányát, mint Bocskay, Bethltm és a régi Rákóczyak felkelései után. Mi ebből a tanulság felséges uram? A tanulság az, hogy a magyar nemzetben végtelenül sok erő és szívósság rejlik, a melyet egy kis politikai ügyességgel ugy lehetne irányítani, hogy míg eddig a nemzet ereje és szívóssága csak forradalmakban nyilatkozott, ezentúl a dinasztia javára fordíttassák. (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Okos teszed volt!) Azt pedig ugy lehetne elérni, ha Felséged a dinasztia székhelyét Budára tenné át.« (Élénk helyeslés és tetszés a szélsőbaloldalon.) Nos hát, t. ház, Savoyai Eugén volt az első, a ki ezt a tanácsot adta a dinasztiának és ha a dinasztia követte volna ezt, máskép állana most a dinasztia és máskép állanánk mi. Ekkor kezdte Károly építeni a budai palotát és a szathmári békét megerősítette. (Halljuk ! Halljuk!) Eugén különben ezt mint politikus és diplomata tette. Sokat tudnék beszélni az ő karakteréről, de nem tartozik szigorúan a dologra, azért inkább elhallgatom. Hanem kérek egypár perez szünetet és ha azután parancsol velem a t. ház, folytatom. (Elénk éljenzés és tetszés a szélsöbaloldalon.) Elnök: Az ülést 10 perezre felfüggesztem, (Szünet után!) Elnök: A folytatólagos ülést megnyitom. Thaly Kálmán képviselő urat illeti a szó. Thaly Kálmán: T. ház! Az imént vázoltam azt, hogy Savoyai Eugén a szathmári béke után volt az első, a ki a dinasztiának ajánlotta, hogy birodalmának székhelyét Budára tegye át és a fősúlyt a magyar nemzetre helyezze, és hogy, fájdalom, ezt a dinasztia akkor nem követte, noha III. Károly annyira ment, hogy a szathmári békepontokat legalább helybenhagyta és a budai várpalotát kezdette tataroztatni; de tovább nem ment. Kaunitz, későbbi minisztere Mária Teréziának, mikor sikerült neki a dinasztiát a Bourbondinasztiával sok ellenségeskedés után Ohoiseul márki segélyével kibékiteni, a magyar hadcsapatok pedig már akkor Bajorországot elpusztították, a poroszoknak kemény csapásokat osztogattak, szóval Mária Terézia trónja biztosítva volt, — Kaunitz, a ki nem volt ugyan olyan nagy zseni, mint Eugén, de mégis avatott régi diplomata, eszes ember volt, szintén erre a végkövetkeztetésre jutott, ő ismételte meg a francziákkal való békekötés után Mária Teréziának azt a tanácsot, a melyet előbb Eugén adott az ő atyjának, Károlynak, hogy a birodalom súlypontját Budára helyezze át. Fájdalom, Kaunitz tanácsa sem hatott, csak annyira, hogy Mária Terézia többször időzött Pozsonyban, Budán a királyi palotát felépíttette, a melybe azonban tudjuk, hogy csillagvizsgálót állítottak, azután az egyetemet költöztették bele, de az uralkodóház bizony nem követte sem Eugénnek, sem Kaunitznak bölcs tanácsát, a mely a dinasztiának is hasznára