Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-238
238. országos ülés 1903 lett volna, a magyar nemzetet pedig végtelenül emelte volna és mind a kettőt nagy szerencsétlenségektől óvta volna meg. Mielőtt ettől a nagy katonától és nagy államférfiutól, Eugéntől bucsut vennék, még egy jellemző epizódot akarok a t. ház engedelmével elbeszélni, (Halljuk! Halljuk !) hogy minden oldalról megismerjék őt a t. képviselő urak, a kik szívesek engem figyelemmel meghallgatni. Ez olyan epizód, a mely megmutatja, hogy mekkora különbség van egyik császári marsall és egy másik császári marsall között, és a mely epizódot sehol sem olvashatták, mert az még kinyomatva nincs, azt én a hadi levéltárban találtam, eredeti protokollumokban és magának Eugénnek leveleiben. Eugénnek karakterére jellemző, hogy bár ő nem volt a magyarok kedvelője, mégis milyen nemes, milyen korrekt volt a gondolkodása. Mikor Pálffy János az országot a szatmári béke után átvette, mint kassai generális, Kassán tartotta egy darabig székhelyét és onnan az emigránsok kémlelésére, mert Rákóczy, Bercsényi, Forgách, Csáky, Esterházy, Yay vagy 3000 emberrel Lengyelországban tartózkodtak, összeköttetéseket keresett és kikémlelgette, mit akarnak, mert Péter czár Rákóczyval jó viszonyban volt és mindig segítségére lehetett, tehát nem lehettek nyugodtak a császáriak a felől, hogy orosz segítséggel nem jön-e vissza az emigráczió. Ekkor történt, hogy egy Wallis gróf, akkori ezredes, egri várparancsnok, később pedig tábornok, szintén kiküldetett kémkedésre Lengyelországba, a ki a lengyel udvarnál, Ágost udvaránál lévő követhez is utasítva volt. Ez azután megtudta, hogy az emigráczió főbb urai megszorították udvartartásukat, sokakat elbocsátanak és azok azután nyoIvorúságra jutottak ; Bercsényi is, a ki Bzezán várában lakott, ez most gyalogsági laktanya, mig akkor a Sienniawsky grófoké volt, Rákóczy rokonáé, Rákóczy pedig Jaroslávon tartózkodott, a mely az ő uradalma és herczegsége volt és onnan tárgyalt Péter czárral. Bercsényi szenvedélyes vadász lévén, gyakran kijárt vadászni és ezt Wallis gróf is megtudta, és azt, hogy az erdőben meg lehetne lépetni és vagy elevenen elfogatni, vagy bérgyilkosokkal leszuratni. Erre nézve egy részletes jelentést dolgozott ki, — kezemben volt, magam olvastam, Pálffyhoz van czimezve — a melyben az proponáltatik, meg is nevezi az egyént, hogy egy Hartl nevű emberrel bérgyilkosokat fogadtatna. Az a Hartl ezelőtt császári őrnagy volt, később a kuruczokhoz pártolt, mint hadbiztos, azután megint grácziába akart kerülni. Szóval, ez a Hartl ajánlkozott erre 2000 aranyért; ha azt gróf Wallis neki átadja, akkor Bercsényit vagy elevenen elfogja a bzezáni erdőben, és Kassára liferálja, vagy pedig megöleti bérgyilkosokkal. Ehhez 200 gyilkost kell fogadni, mert Bercsényi nem szokott kicsiny kísérettel vadászni. múrczius 27-én, pénteken. 19 Ezt a propozicziót gróf Wallis elküldte Pálffy' nak, Pálffy elküldte a Hofkriegsrathnak Bécsbe saját ajánló levelével, a melyben nagyon ajánlja, hogy el kell fogadni, miután Bercsényi oly veszedelmes ember és tőle így meg lehetne szabadulni. E fölött titkos haditanács tartatott. Magyar ember természetesen egy sem volt arra meghMa, a referens volt Tielel, a Hofkriegsrath alelnöke, miután a magyar ügyeket még azon időből, a mikor fegyveresen hódított tartománynak vették Magyarországot, a tanács alelnöke referálta. Az egész jDrotokollumot olvastam. Károly császár személyesen elnökölt. Ott van a Wallis kidolgozott részletes terve is, ahhoz mellékelve a Pálffy levele és a kérdés, hogy a 2000 aranyat megadják-e, vagy nem. Az akkor igen tekintélyes összeg volt, Utoljára Tielelnek az ajánlata az volt, hogy a 2000 aranyat meg kell adni, mert Bercsényi oly veszedelmes ember, és az orosz czár annyira szereti, hogy a mig él és Lengyelországban van, a monarchia tőle azokon a határokon nyugodt soha sem lehet, tehát le kell szúratni bérgyilkosokkal. Erre aztán a császár alá is irta. » Piacet — Carolus.« De mégis hozzátette, hogy Savoyai Eugén előbb megkérdezendő, mielőtt a tettet végrehajtanák. Savoyai Eugén pedig akkor TJtrechtben tárgyalta a békekötést a francziákkal, angolokkal és hollandusokkal. Rögtön irtak neki levelet, mellékelték a Wallis-Pálffy-féle aktákat és kérte Károly császár Eugén véleményét. Most megkerestem erre Eugén leveleit és megtaláltam a saját nagybetűs, magakezü ákombákumos írását, aláírva, a mint szokta, hogy »Eugenio von Savoya.« Levelében mindenféléről ír, áz utrechti dolgokról és azután folytatja: »Und was die Pálffy-Wallis-sche Angelegenheit anbelangt« és azután ezt az ügyet tárgyalja azzal, hogy: »Felséges uram, én Eelséged atyjának, bátyjának és Felségednek is híve voltam és vagyok; sok csatában ontottam Felségedért véremet és kész vagyok erre tovább is. De nem ajánlom Felségednek, — a Pálffy marsall uram akármiként ajánlja is — hogy ezt a, Wallis-féle propozicziót Felséged jóváhagyja. Én legalább protestálok ellene, mert Savoyai Eugénnek kardját bérgyilkosok által ontandó vér beszennyezni nem fogja soha. Da gondolja meg Felséged különben is, hogy Péter czárnak nagy kedvencze Bercsényi; rendkívül eszes ember; már a múltkor, midőn nagyon megharagudott a czár Mencsikofra, orosz kanczellárrá Bercsényit kinevezte. Ettől valahogy megmenekültünk. De miután a czár őt szereti, kétségtelen, hogy ha sikerül a bérgyilkosság, a czár nyomozni fogja, hogy ki a tettes, és az a gazember — »Wenn dieser SchufU — mondja Savoyai Eugén — a ki kétezer aranyért ajánlkozik a gróf Bercsényi meggyilkolására, a másik kétezer aranyért bizonyára el fogja árulni a titkot Péter czárnak, hogy t v i. kinek ajánlatára gyilkolta meg Bercsényit. És gondolja meg Felséged, hogy mekkora volna a 3*
