Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-246

2iö. országos ülés 1903 április 16-án, csütörtökön. 235 olyan, bogy halasztható volna ez az ügy; a közvéleményt foglalkoztatja, a kedélyeket felizgatja, és pedig méltán izgatja fel az az igazságtalanság, a mi a pécsi hadapródiskolában történt. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Hiszen még nem is tudja a tényállást! (FelMáltások a szélsobaloldalon: Azt várjuk!) Okolicsányi László: Azt azonban előre kijelentem, t. ház, hogy a honvédelmi miniszter ur, ha e tényállás valódi okait akarja itt a ház előtt feltárni, akkor igenis, legyen szMea eleget tenni annak a felhívásnak, a melyet Gál Sándor t. képviselőtársam intézett hozzá: tegye le a vizsgálati iratokat ide a ház asztalára, (Helyeslés a bal- és a szélsobaloldalon.)hogy mindenkinek módja legyen a dolog állásáról meggyőződést szerezni és hozzászólani. Mert nem vagyok hajlandó megnyugodni abban, a mit netalán a miniszter urnak jelentenek, s a mit a miniszter ur azután a jelentések alapján itt nekünk előad, hogy ráfogják arra a két fiatal emberre esetleg azt, hogy rossz magaviseletet tanúsítottak, és hogy már, Isten tudja mióta, nagyobb büntetés előtt állottak, a mire ez talán csak alkalmi okul szolgált. Ilyen szépítéseket nem vagyunk hajlandók elfogadni, mert igenis magánúton informálva voltunk róla, hogy különösen kettő, az a két fiatal ember, tökéletesen kifogástalan magaviseletű volt. De azonkívül, t. miniszter ur, hát miért történt ez a kizáratás épen közvetlenül a márczius 15-iki esemény után? B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Majd megmondom! Okolicsányi Lászlő : És miért történt épen annak a » Magyarországában közzétett hirnek megjelenése után ? Meglehet, hogy ezen tényállásnak a komoly és szigorú megkritizálására csak akkor lesz alkalmunk, hogyha a miniszter ur nyilatkozatából a részleteket is __ tökéletesen és alaposan meg fogjuk ismerni. Ép azért most a további következtetések levonásától tartózkodom. Azt hiszem azonban, hogy azokról, a miket már eddig is, mint kétségtelen tényeket tudunk, a melyeket mint olyanokat már fel is soroltam, véleményemet már eléggé kifejtettem. Csak szoIvorúnak tudom tartani és szoIvorúnak kell jeleznem azt, hogy ezen tények által bebizonyosodott, hogy nemcsak a közös hadseregbe, hanem a magyar hadseregbe, egy magyar honvédhadapród-iskolába is törekszenek bevinni azt a szellemet, a mely a polgárságot a katonaságtól elidegeníti, elkülöníti. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Nem idegeníti el senkisem! (Élénk ellenmondás a szélsobaloldalon. Zaj. Elnök csenget.) Okolicsányi László: Eddig abban a hitben éltünk és azzal a reménynyel kecsegtettük magunkat, hogy legalább a honvédségben bírunk egy teljesen nemzeti, a nemzeti szellemtől áthatott és a magyar polgársággal együttérző hadsereget. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Korrekt katonaságot! Okolicsányi László: Ez az esemény azonban ezt a hitünket is megingatta, (Ugy van ! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és én megvallom, nekem az a meggyőződésem, hogy nemhogy jobb irányban, nemzeti irányban, hanem inkább a nemzettől mindinkább elidegenedő . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Rossz irányban! Okolicsányi László: . . . igenis, rosszabb irányban haladunk (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) mindaddig, míg a honvédelmi miniszteri székben olyan férfiú ül, a ki a nemzeti érzelmet, a nemzeti szellemet teljesen idegennek tartja. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Muszáj egy szélsó'balit megtenni miniszterré! Barabás Bélát! Elnök: Következik Pap Zoltán képviselő ur napirend előtti felszólalása. (Zaj.) Pap Zoltán: T. képviselőház! (Sálijuk! Halljuk!) Aprüis 5-én három interpellácziót intéztem a kormányhoz a Gotterhalte tárgyában, kettőt a honvédelmi miniszter úrhoz, egyet a vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz, mert közvetlen tudomást szereztem arról, hogy van egy felsőbb rendelet — és ez ennek a kérdésnek a punctum saliens-e (Halljuk! Halljuk!) — a mely akként intézkedik, hogy a magyar királyi honvéd hadapród-iskolákban egyik vasárnapon egy idegen állam császári himnuszát, másik vasárnapon egy pécsi karmester, Hoffer által szerzett királyhimnuszt tartoznak a növendékek énekelni. Ez ellen az arczpiritó, a nemzetet meggyalázó rendelkezés ellen még akkor is tiltakoznunk kellene, hogy ha az 1867: XII. t.-czikk szerint közössé tett magyar hadsereg, mint az egész hadsereg kiegészítő részét képező hadsereg növendékeinek iskoláiban énekelnék a Gotterhaltét. Vagy van magyar hadsereg a törvény szerint, vagy nincs. Ha van, akkor minden intézménynek magyarnak kell lenni. Jól tudjuk, t. ház, mily sok reménységgel alkottuk meg honvédelmi intézményünket. Mindenki az önálló magyar hadseregnek magvát látta benne. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Dehogy látta mindenki! (Nagy zaj és mozgás a szélsobaloldalon.) Önök igen! Pap Zoltán: Hát a honvédelmi miniszter urnak lehetnek más fogalmai! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Épen az! Pap Zoltán: Tudjuk, ismerjük azokat. Hanem engedje meg, nekünk is megvannak a mi fogalmaink és megvan a mi meggyőződésünk. A mindenkori 67-es kormánynak megbocsáthatatlan bűne az, hogy a nemzetnek ez a czélja, 30*