Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

2í5. országos ülés 1903 nagyon érthető nyugtalanságot idéznek elő és foglalkoztatják a közvéleményt, egyrészt azért, mert attól lehet tartani, vagy legalább a közvéleményben az a felfogás van elterjedve, hogy attól lehet tartani, hogy ezek az események, a melyek a Balkán félszigeten előfordultak, fejlődésükben túlcsaphatnak azokon a határokon, a melyek között eddig vannak és bármilyen vonatkozásban érinthetik a mi monarchiánkat is. Érinthetik oly irányban, hogy esetleg a mi békénket, a mi nyugalmunkat veszélyeztethetik és mitőlünk is követelhetnek áldozatokat. Főczélom tulajdonképen az, hogy a közvéleményben tapasztalható ezen nyugtalanság, a melynek alapja nincsen, eloszlattassék és a közvélemény megnyugtattassék. Megvallom, t. képviselőház, hogy én magam e tekintetben aggodalmakat nem táplálok. Én nekem első sorban direktívául szolgái e kérdésben a közös külügyminiszternek a legutóbbi delegáczió elé terjesztett expozéja, mely oly elveket és oly irányt tűz ki a monarchia elé, mint a balkán-politikában követendőket, a melyek, hogyha csakugyan követtetnek, minden veszélyt erről a monarchiáról elhárítanak. Az expozé szerint a balkán-kérdésben és a Balkánállamokkal szemben követendő minden magatartásban első sorban teljes egyetértéssel járunk el Oroszországgal. Másodszor tartózkodunk minden beavatkozástól az egyes Balkán-államok belügyeibe, és harmadszor a leghatározottabban és a legkomolyabban azt az álláspontot foglalja el a mi külügyi kormányunk, hogy a Balkánon a status quo fentartassék. Minthogy azonban megtörtént és soha sincsen kizárva, hogy a mikor az események kierősödnek és a helyzet változik, bizonytalanná és nyugtalanná válik és igy a politikusok magatartásában is beállhatnak változások : ennélfogva indíttatva érzem magam, a miniszterelnök úrhoz, mint a ki törvényeink értelmében a külpolitikában Magyarország érdekeit képviselni jogosítva és kötelezve van, mint a kinek hozzájárulásával és beleegyezésével intézendő a monarchia külpolitikája, interpellácziót intézni az iránt, hogy megnyugtathatja-e a közvéleményt arra nézve, hogy az a politika, a melyet a külügyi expozé az osztrák és magyar monarchia balkáni politikájának jelzett, a legutóbbi időben semmi tekintetben sem változott meg; másodsorban, hogy a monarchia azt az egyedül helyes álláspontot fogja ezekkel a kérdésekkel szemben elfoglalni, hogy a mi ott történik, az az ottomán birodalom saját belügye, abba sem a mi monarchiánk bele ne avatkozzék, sem más állam beleavatkozását ne tűrje, illetőleg igyekezzék odahatni, hogy más állam beavatkozása elhárittassék, annál is inkább, hogy azok a forrongó és lázongó elemek, a melyek a Balkánon ezeket az állapotokat előidézték, ne is reménykedhessenek abban, hogy valamelyik nagyáprilis k-éix, szombaton. 227 hatalom az ő érdekükben fegyvert fog. Ezen okokból intézem a miniszterelnök úrhoz a következő interpellácziót (olvassa) : Tekintettel arra, hogy az osztrák-magyar monarchia külpolitikája a két szövetséges állam — az osztrák és a magyar állam kormányaMal egyetértésben és azok beleegyezése mellett intézendő és tekintettel arra, hogy az ottomán birodalom területén forradalmi jellegű mozgalmak vannak, a melyek a Balkán-államok nyugalmát és békéjét és a Balkánon a status quot fenyegetik — kérdem a miniszterelnök úrtól: 1. Abban a helyzetben van-e, hogy Magyarország közvéleményét teljesen megnyugtathassa arra nézve, hogy az osztrák és a magyar monarchia külpolitikája azon elvektől, a melyeket a legutóbbi delegácziók elé terjesztett külügyi expozé kijelölt, különösen az Oroszországgal való egyetértő eljárás követése, a Balkán- államok belügyeibe való beavatkozás kerülése, és a Balkánon a teljes status quo fentartása tekintetében — legkevésbbé sem változott? 2. Szándékozik-e a miniszterelnök ur törvényben biztosított befolyását a leghatályosabban érvényesíteni abban az irányban, hogy sem az osztrák-magyar monarchia, sem más állam az ottomán birodalom, s annak alattvalói közt felmerült viszályok elintézésébe fegyveres erejével bele ne avatkozzék, hanem a rendnek és békének helyreállítása egyedül az ottomán birodalom belügyének és kizárólag a magas porta feladatának tekintessék ? Széll Kálmán miniszterelnök: T. képviselőház ! A t. képviselő ur által hozzám intézett kérdésekre sietek válaszolni (Halljuk ! Halljuk!) és a t. képviselő urat megnyugtatni, hogy a mint interpellácziójának bevezetésében különben mondta is, változás azon politika irányzatában és elveiben, sőt eszközeiben is, a melyet vázolni voltam szerencsés csak pár héttel ezelőtt, a mikor a Csávolszky Lajos t. képviselő ur által hozzám intézett interpelláczióra válaszoltam, nem következett be. Én akkor kijelentettem, hogy a mint az arra hMatott közös külügyminiszter a delegácziókban többször kifejtette, és a mint felfogta és helyeselte a delegáczió, kifejtettem én ismételve itt a képviselőházban és a delegáczióban is, a mi politikánk a Keleten a Balkán viszonyaMal szemben — és ez az egyedüli helyes és egyedüli természetes és a mi érdekeinknek megfelelő — abban áll, hogy az ottani államok és viszonyok internaczionális egyezmények alapján erősbödjenek, a területi, a nemzeti és a politikai status quo, igy Törökország integritása is épségben tartassék, azok az országok maguktól fejlődjenek, ezen egyezmények alapján mi azokkal békességben legyünk és semmiféle hatalom ott másnak a hátrányára túlsúlyban levő befolyást ne gyakoroljon. (Helyeslés a jobboldalon.) Gondolom, ez a természetes, ez az egészséges és a monarchiának, s Magyarország érdekei29*