Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

2í5. országos ülés 1903 mondás minden feltételét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a hadsereg, a mely békében akként van tisztekkel ellátva, hogy az arisztokratikus nézetek, törekvések és tendencziák abban még az utolsó menedékvárukat is feltalálják; az a hadsereg, mikor bekövetkezik a mozgósításnak az ideje és a százezerre menő népies tömegek abba beözönlenek, többé nem tarthatja fenn azt a szellemet, azt a felfogást, hanem az ellentét és az összeütközés a tartalékosok nagy csoportja és a létező állandó keretek között a legerősebben és a legkártékonyabban fog jelentkezni és kitűnni. Ezért egy majdani néphadsereg nem birhat más szervezettel, mint a milyennel az állam bir, és ha az állam szervezete demokratikus, akkor a hadsereg szervezetének is demokratikusnak kell lenni, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) De megbénítja ezt a hadsereget annak a láthatatlan szellemnek láthatatlan félelme, a mely sohasem bizik, mindig csak gyanakodik. A hol nemzeti hadsereg van, ott nincs a bizalmatlanságnak, nincs a gyanakodásnak, nincs a félelemnek helye, mert nemzet és hadsereg, nemzet és király egyértelemben, egy czélra törnek. De a hol egy ilyen pretoriánus hadsereg van fentartva, az már a maga szellemében hordja azt, hogy el legyen különítve a polgár elemektől, az ő gondolkozása eltérjen a polgári elemek gondolkodásától, hogy neki más fogalmai legyenek becsületről, szabadságról, alkotmányról, koronáról, császárról, királyról, mint a milyennel birnak a polgárok, mert az ellentétes felfogásoknak egész hosszú sorozata az, a mi őt képessé teszi, hogy béke idején felhasználható legyen a népekkel szemben, és épen ez teszi őt képtelenné arra, a mint a római császárok pretoriánus seregét képtelenné tette, hogy győzzenek és diadalmaskodjanak nagy csatákon. (Élénk tetszés a szélsöbaloldalon.) Valahányszor provincziális és határSzéll légiókkal kerültek összeütközésbe a pretoriánus légiók, mindig elvesztették az ütközetet s egyik császár a másik után vesztette el a fejét. De hát nálunk nincs egy másik hadsereg, csak egyedül ez a hadsereg van és ez a hadsereg arra mindig jó volt, hogy kiegészítve azt az osztrák politikát, a melyik egyik fajt a másik ellen, egyik érdeket a másik ellen, egyik osztályt a másik ellen használ fel, itt viszont a leigázásnak feltételeit érvényesítse, de arra mindig alkalmatlan, gyenge, erőtlen, elkényeztetett és elhanyagolt volt mégis, hogy kifelé diadalt tudjon kMívni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) Vájjon nem a bizalmatlanság jele-e az, a mit sehol senki, ki katonailag szakértő, nem helyeselhet, hogy a közös hadsereget megalkotott törvényhozások és intéző körök érthetetlen vakságuk következtében az annak kiegészítő részét képező honvédséget tüzérséggel nem szerelik fel? Hiszen kétszázezer emberen jóval fölül rúg a magyar honvédség. Hány állam van, április h-én, szombaton. 215 melynek nincs 200 ezer emberből álló hadserege? Keressenek önök a világon valahol katonai szakértőt, a ki megérti azt, hogy 200,000 ember akként legyen és maradjon szervezve, hogy ezzel a harmadik fegyvernemmel, a tüzérséggel, mely most a legfontosabbak egyike, ne legyen felszerelve. Mit tenne ez ? Nem tételezem fel a katonai ismeretnek és tudásnak a hiányát; ez nem tenne egyebet, mint egy óriási bizalmatlanságot a nemzetnek még azon intézménye iránt is, mely a bécsi köröknek és az udvarnak egy kegyencze részére évtizedek óta ki van szolgáltatva, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Bizalmatlanság ez magával az intézménynyel szemben, bizalmatlanság az egész magyar nemzettel szemben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Más oka ennek nincs, máskülönben nem tehetnők azt, hogy a hadszervezés egy ily fogyatékosságával mulattassuk a világot és tárjuk fel azokat a gyengeségeket, melyek okozzák a mi intézményeink nagy hátrányát. Az a kérdés, hogy hadszervezetünk jó-e? Nem, mert minden intézmény, melyben az abszolutizmus foglal helyet, melynek érdekeit abszolút módon gondozzák, melyben az intézkedések a törvényhozás hatékony ellenőrzése alól el vannak vonva, megromlik. Nem elég, hogy az alkotmányos intézmények költségeit és szükségleteit a törvényhozások fedezzék. Szükséges, hogy azt az intézményt bensőleg is minél hatékonyabban ellenőrizzék, (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Nézzen körül akárki az országban, vegye elő azokat a számokat, a mely számokból áll a hadsereg állománya. Ha tisztán a póttartalékosok nélkül veszszük a közös hadsereget, lehet azt tenni egy millió emberre. A két honvédség 200—200 ezer ember, ez 1,400.000 ember, azután következik körülbelül 400.000 póttartalékos, ez 1,800.000 ember. Tizenöt hadtest keretében kell, hogy ezen 1.800.000 ember elhelyezést nyerjen békében, de elhelyezést, vezetést, törzsökkel való ellátás mellett szakszerű vezetést nyerhessen háború esetén. Hogyha igaz az, hogy békében azon elhelyezésnek meg kell felelnie a háboruviselés feltételeinek., akkor kérdem önöktől, micsoda hadtestparancsnokság az, melyben 100.000 embernél több foglaltatik? Hol az a hadtestparancsnok, ki azt a hadtestet, ha 100.000 emberből áll, kellőképen tudja adminisztrálni békében, kellőképen tudja vezetni háborúban ? Hiszen, t. ház, itt van a tüzérség kérdése. Mondhatom, hogy 15 esztendővel van a mi hadseregünk a maga tüzérségével elmaradva. S most, mikor már a tüzérség kérdésének megoldása oly sürgős, mi történik? Az, hogy nem a legutolsó és a legjobb elven alapuló rendszerek fogadtatnak el és próbáltatnak ki ugyanakkor, a mikor az egész világ szakirodalma és szakértői már tudják, hogy az az ágyú jó, a mely nem mozdul, ha egyszer be van czélozva, hanem áll és