Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

2í5. országos ülés 1903 mondás minden feltételét. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Az a hadsereg, a mely béké­ben akként van tisztekkel ellátva, hogy az arisztokratikus nézetek, törekvések és tenden­cziák abban még az utolsó menedékvárukat is feltalálják; az a hadsereg, mikor bekövetkezik a mozgósításnak az ideje és a százezerre menő népies tömegek abba beözönlenek, többé nem tarthatja fenn azt a szellemet, azt a felfogást, hanem az ellentét és az összeütközés a tartalé­kosok nagy csoportja és a létező állandó kere­tek között a legerősebben és a legkártékonyab­ban fog jelentkezni és kitűnni. Ezért egy maj­dani néphadsereg nem birhat más szervezettel, mint a milyennel az állam bir, és ha az állam szervezete demokratikus, akkor a hadsereg szer­vezetének is demokratikusnak kell lenni, (He­lyeslés a szélsöbaloldalon.) De megbénítja ezt a hadsereget annak a láthatatlan szellemnek láthatatlan félelme, a mely sohasem bizik, mindig csak gyanakodik. A hol nemzeti hadsereg van, ott nincs a bizal­matlanságnak, nincs a gyanakodásnak, nincs a félelemnek helye, mert nemzet és hadsereg, nem­zet és király egyértelemben, egy czélra törnek. De a hol egy ilyen pretoriánus hadsereg van fentartva, az már a maga szellemében hordja azt, hogy el legyen különítve a polgár elemek­től, az ő gondolkozása eltérjen a polgári elemek gondolkodásától, hogy neki más fogalmai legye­nek becsületről, szabadságról, alkotmányról, koro­náról, császárról, királyról, mint a milyennel birnak a polgárok, mert az ellentétes felfogá­soknak egész hosszú sorozata az, a mi őt képessé teszi, hogy béke idején felhasználható legyen a népekkel szemben, és épen ez teszi őt képte­lenné arra, a mint a római császárok pretoriá­nus seregét képtelenné tette, hogy győzzenek és diadalmaskodjanak nagy csatákon. (Élénk tet­szés a szélsöbaloldalon.) Valahányszor provincziá­lis és határSzéll légiókkal kerültek összeütközésbe a pretoriánus légiók, mindig elvesztették az üt­közetet s egyik császár a másik után vesztette el a fejét. De hát nálunk nincs egy másik had­sereg, csak egyedül ez a hadsereg van és ez a hadsereg arra mindig jó volt, hogy kiegészítve azt az osztrák politikát, a melyik egyik fajt a másik ellen, egyik érdeket a másik ellen, egyik osztályt a másik ellen használ fel, itt viszont a leigázásnak feltételeit érvényesítse, de arra min­dig alkalmatlan, gyenge, erőtlen, elkényeztetett és elhanyagolt volt mégis, hogy kifelé diadalt tudjon kMívni. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsö­baloldalon.) Vájjon nem a bizalmatlanság jele-e az, a mit sehol senki, ki katonailag szakértő, nem helyeselhet, hogy a közös hadsereget megalko­tott törvényhozások és intéző körök érthetetlen vakságuk következtében az annak kiegészítő részét képező honvédséget tüzérséggel nem szere­lik fel? Hiszen kétszázezer emberen jóval fölül rúg a magyar honvédség. Hány állam van, április h-én, szombaton. 215 melynek nincs 200 ezer emberből álló hadserege? Keressenek önök a világon valahol katonai szak­értőt, a ki megérti azt, hogy 200,000 ember akként legyen és maradjon szervezve, hogy ezzel a harmadik fegyvernemmel, a tüzérséggel, mely most a legfontosabbak egyike, ne legyen fel­szerelve. Mit tenne ez ? Nem tételezem fel a katonai ismeretnek és tudásnak a hiányát; ez nem tenne egyebet, mint egy óriási bizalmatlan­ságot a nemzetnek még azon intézménye iránt is, mely a bécsi köröknek és az udvarnak egy kegyencze részére évtizedek óta ki van szolgál­tatva, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbalol­dalon.) Bizalmatlanság ez magával az intéz­ménynyel szemben, bizalmatlanság az egész magyar nemzettel szemben. (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Más oka ennek nincs, máskülönben nem tehetnők azt, hogy a had­szervezés egy ily fogyatékosságával mulattassuk a világot és tárjuk fel azokat a gyengeségeket, melyek okozzák a mi intézményeink nagy hátrányát. Az a kérdés, hogy hadszervezetünk jó-e? Nem, mert minden intézmény, melyben az ab­szolutizmus foglal helyet, melynek érdekeit abszolút módon gondozzák, melyben az intéz­kedések a törvényhozás hatékony ellenőrzése alól el vannak vonva, megromlik. Nem elég, hogy az alkotmányos intézmények költségeit és szükségleteit a törvényhozások fedezzék. Szüksé­ges, hogy azt az intézményt bensőleg is minél hatékonyabban ellenőrizzék, (Helyeslés a szélsö­baloldalon.) Nézzen körül akárki az országban, vegye elő azokat a számokat, a mely számok­ból áll a hadsereg állománya. Ha tisztán a póttartalékosok nélkül veszszük a közös hadsere­get, lehet azt tenni egy millió emberre. A két hon­védség 200—200 ezer ember, ez 1,400.000 ember, azután következik körülbelül 400.000 póttarta­lékos, ez 1,800.000 ember. Tizenöt hadtest kere­tében kell, hogy ezen 1.800.000 ember elhelye­zést nyerjen békében, de elhelyezést, vezetést, törzsökkel való ellátás mellett szakszerű veze­tést nyerhessen háború esetén. Hogyha igaz az, hogy békében azon elhelyezésnek meg kell fe­lelnie a háboruviselés feltételeinek., akkor kér­dem önöktől, micsoda hadtestparancsnokság az, melyben 100.000 embernél több foglaltatik? Hol az a hadtestparancsnok, ki azt a hadtes­tet, ha 100.000 emberből áll, kellőképen tudja adminisztrálni békében, kellőképen tudja vezetni háborúban ? Hiszen, t. ház, itt van a tüzérség kérdése. Mondhatom, hogy 15 esztendővel van a mi had­seregünk a maga tüzérségével elmaradva. S most, mikor már a tüzérség kérdésének megoldása oly sürgős, mi történik? Az, hogy nem a legutolsó és a legjobb elven alapuló rendszerek fogadtat­nak el és próbáltatnak ki ugyanakkor, a mikor az egész világ szakirodalma és szakértői már tudják, hogy az az ágyú jó, a mely nem moz­dul, ha egyszer be van czélozva, hanem áll és

Next

/
Oldalképek
Tartalom