Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

21 fi 245. országos ülés 1903 április 'i-én, szombaton. csak az ágyú szalad vissza azon a teknőn és ugrik vissza arra a helyre, a hol egyszer már be volt állítva, akkor minálunk előállanak a taraczkok szervezésével és a taraezkok elkészíté­sének tervével, előállanak két balgatagsággal, egy olyan szerkezettel, melyben maga az egész ágyú ágyutalpastul ugrik hátra és azután az ágyútalp visszamegy a maga helyére, de az ágyú már megváltoztatta állását, tehát újra kell vele czélozni; s ugyanakkor, mikor már az egész világon a bronzágyúk ki vannak küszöbölve, akkor minálunk a felett tanácskoznak, azzal húzzák-vonják s töltik az időt, hogy miként le­hessen az egész tábori tüzérséget bronzágyúkkal ellátni és felszerelni. Hiszen, ha drasztikus hasonlatot akarok mondani, a bronzkorszak után a vaskorszakban már senki a bronzot eszközül nem használta; de a ki ismeri a bronznak vegyi összetételét, ismeri annak ellentálló erejét, ismeri annak faj­sulyát, és ismeri azt, hogy mi az aczélnak ellent­álló ereje, mi az aczélnak, különösen a nikkel­aczélnak súlya, az jól tudhatja azt is, hogy a világ összes népeinek kétségtelen igazuk van az osztrák tüzérségi ármádiával szemben, a kik már régen az aczélágyúk rendszerére tértek át, s metallurgiai, mechanikai és technikai ismeret fogyatékosságára vall csak az, ha akad valaki, a ki azt hiheti, hogy bronzból elő lehet állítani ugyanazon ellentálló, feszítőerejű és vetőképes­ségü ágyúkat, mint a milyeneket elő lehet állí­tani az aczélból, hasonló súlyban, vagy ahhoz közel álló súlyban. (Tetszés a szélsőbaloldalon.) T. ház! A mi hátramaradottságunkat az okozta, hogy minálunk csak elöregedett, minden modern felfedezéstől és gondolattól irtózó — mert ebben nagy forradalmat látó — emberek intézték a hadsereg ügyeit, az, hogy a hadsereg­nek 15 hadtestparancsnoka közül 12 van a 40-évi szolgálati időn felül, (Mozgás balfelöl.) az, hogy a hadsereg legmagasabb polczain, legfelsőbb és legjelentékenyebb intéző pontjain mind olyan férfiak vannak felállítva, a kik már azon a koron túlvannak, a mely korban kellő szellemi rugékonyságot fejthet ki valaki, annál inkább, midőn tudjuk, hogy ezek még fiatal korukban is szellemi erőfeszítésre egyáltalában képtelenek voltak. (Zajos helyeslés a szélsöbaloldalon.) Hát szabad, t. ház, ezen férfiaknak tanácsára elfogadni azt a törvényjavaslatot, a melyet most benyújtottak? Hiszen — csak egy példát mondok — a tüzérség megszaporitásának czéljából kell a sze­mélyzet-szaporítás. Ezelőtt három évvel a dele­gáczióban épen azért szólaltunk fel, hogy 242 egyévi önkéntest, a ki letette a tiszti vizsgát mint tüzérönkéntes, miért helyezték át a szekeré­szeihez. S akkor azt felelték nekünk, hogy a tüzérségnél feleslegesek, ezekre szükség nincs. Bocsásson meg a t. ház, a tüzérség egy fegyver­nem, a szekerészét egy mozgó raktári szolgálat, odahelyezik át a tüzérönkénteseket és most két és fél év múlva előállanak, hogy nem elégséges a tüzérség, hogy nekünk a tüzérségünket szapo­rítanunk kell. Hát nem látták két és fél eszten­dővel ezelőtt előre a bekövetkezendő eseményeket, mikor a világ minden lapjai már foglalkoztak akkor nemcsak az ágyúk megszaporitásának kér­désével, de az ágyúk különböző alakzatainak alkalmazása kérdésével is? Tehát, t. ház, a hadsereg mostani szerveze­tében nem felel meg azon nagy feladatnak, a melyre hMatva van. A hadsereget nem a szá­mában kell szaporítani, (Ugy van! a szélsőbal­oldalon.) hanem a meglevő erőt kell szervezni, a modern hadviselés feltételeinek megfelelően ki­képezni, az előrehaladott technika követelményei szerint felfegyverezni; de ha azt akarják önök, hogy ezt a hadsereget az elmaradottságból, a melyet nemcsak én mondok, hanem minden tör­ténetíró megért, hogy egy gondolattal és egy ütközettel ők elkéstek, kiemeljük, akkor ennek a hadseregnek szervezetében lényeges változtatást kell keresztülvinni, ez a lényeges változás pedig a legjobb alkalom arra, hogy érvényesüljön Ma­gyarországnak törvényben foglalt joga és Ma­gyarországnak azon természetes joga is, hogy saját hadsereggel birjoD, saját hadseregét szoros összeköttetésbe hozza nemzeti szervezetével, nem­zeti intézményeMel, hogy ne legyen a hadsereg­nek tiszti kara idegen intézményeknek kiképző­dött gyümölcse, hanem legyen a nemzeti köz­oktatásnak egységes terméke, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) és szükséges, hogy ebből az alkalomból a nemzet a maga jogait érvénye­sítse és a hadseregben mindazzal, a mit tőle visszatartottak, de a mi szükséges ahhoz, hogy nemzeti erőit kifejthesse, mindazzal birjon és rendelkezzék. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ha én olvasom, hogy más hadseregről miként szólnak, mikor jubileuma van az oláh hadseregnek, az egész nemzet ünnepel, az oláh király proklamácziót bocsát ki és azt mondja, hogy a hadsereg a román kultúrának legfőbb terjesztője; ha olvassuk a német császárnak proklamáczióját, hogy különböző német törzsek miként olvadjanak össze és egyesüljenek és egye­sítsék a maguk vágyait külön-külön a nagy német nemzeti eszme gondolatában és szervez­kedjenek és működjenek a szerint; midőn olvas­suk, hogy Olaszország miként nevezi a maga hadseregét az ő egysége akadémiájának és a legszorosabb összetartó kapocsnak: akkor mi bennünk felébred a vágy és felébred a tudat, hogy az az állapot, a mely tisztán csak abból származik, hogy még nem bíznak a magyar nemzetben és azért itt minden idegen elemet, minden idegen tényezőt ébren akarnak tartani még az állami szervezet erősségének és szorossá­gának megbontásával és lazításával is, végre meg kell, hogy szűnjék, akkor igenis nekünk meg kell mutatnunk, hogy ilyen eleven tiltako­zást, mint a hadsereg, Magyarországon nem tű­rünk (Zajos tetszés és taps a szélsőbaloldalon.) a magunk nemzeti szuverenitása és egységes

Next

/
Oldalképek
Tartalom