Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

214 2i5. országos ülés 1903 április í-én, szombaton. Tehát lehetséges-e, hogy Ausztria és Magyarország teljes biztonságban lehessen háború esetén, amely háborúnak okából a hadseregek szerveztetnek, oly hadseregekkel szemben, a mely hadseregek a nemzeti szellemtől át vannak hatva, akkor, mikor Ausztriának hadserege pedig a nemzeti szellemet nélkülözi, annak nemzeti szelleme nincs? (Ugy van! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Hiszen nézzük, a franczia forradalom kezdetén a franczia hadsereg győzött az akkori királyok hadseregeMel szemben, mert az nemzeti haderő volt, a melynek elszántsága, bátorsága és leleményessége előtt kellett, hogy az öreg birodalmaknak elvénhedt hadseregei meghátráljanak és megsemmisüljenek. Es midőn Németország a napóleoni háborúk végén a franczia császárral szemben felébresztette a németeknél a nemzeti gondolatot és szervezett egy hadsereget, a melyben nemzeti szellem volt, a franczia császár pedig magának az imperializmusának és a czézári önkénynek végrehajtása okából nem a franczia nemzeti szellemet ápolta és fejlesztette, és nem nemzetMé, hanem császárMá tette a hadsereget, mi volt a következése ? A nemzeti erőtől, vágyaktól és haragtól vezérelt szövetséges seregek megsemmisítették Napóleon seregét. Vájjon nem a nemzeti erőknek, a nemzeti sereg szervezetének köszönhette-e újból Poroszország a német egység gondolatának azt a győzelmét, a mely oly rohamos volt a franczia második császárságéval szemben ? (Igaz! Ugy van! a szélsöbálóldalon.) Vájjon, midőn Ausztria vereséget szenvedett, nem a nemzeti elv és a nemzeti gondolat volt-e mely őt kiszorította Olaszországból és Németországból ? Megfoghatatlan előttem, hogy, midőn a nemzeti gondolat az egész világot áthatja, az egész világnak szervező alapelemévé válik, akkor mi nem birjuk a magunk szervezetében és kihagyjuk. Egyetlen állama van Ausztria-Magyarországnak, egyedül Magyarország az, a mely egységes, a mely tömör, a melyben van állami nyelv, túlnyomó és erős nemzetiség, egyetlen része van az osztrák-magyar birodalomnak, a melyet nemzeti hadsereggé lehetne szervezni és mint nemzeti hadsereget a többi hadsereg méltó ellenfeléül lehetne szembeállítani. Egyetlen egységes fele volna e hadseregnek, mely nem nélkülözi a hatalmas mozgató-erőt, a győzelemhez vezető és buzdító irányzatot, a mely a lankadókba elszántságot hint és a haldoklónak is a halált dicsővé és édessé teszi; (Igaz! Ugy van! a bal- és a ssélsíjbaloldalon.) és akkor mi arra törekszünk, hogy oly hadsereg tartassák fenn, a melyből a nemzeti gondolat ki van űzve, ki van küszöbölve, (Igaz! Ugy van! a bal- és a szélsöbálóldalon.) a mely idegen nyelv járma alá van hajtva, idegen tisztikar parancsolata alá van helyezve és a helyett, hogy történelmünknek, vágyainknak és törekvéseinknek minden emlékével, követelésével áthatott fejek százezreiből és majdnem millióiból álló hadsereggel szaunánk szembe az ellenségekkel, a melyek az uralkodóház és e kettős birodalom fennállása ellen törnek: ezt az erőt kiküszöböljük és a nemzetiségi gondolatot a lázadás, a fegyelmetlenség elemévé deklaráljuk. És a mikor akadnak ily szerencsétlenül gondolkodó magas politikai egyének, akad egy törvényhozás, a mely ehhez segédkezet nyújt: ez az, a mit én nem értek. (Helyeslés a szélsöbálóldalon.) Mert, uraim, bennünk is kellene, hogy legyen annyi büszkeség, annyi önérzet, annyi férfiasság és elszántság, hogy ne legyünk Európa népei közt a legutolsók, a kik idegen egyenruhát, idegen fegyvert viselünk, idegen szint, idegen zászlót követünk, és szabadoknak hirdetvén magunkat, a szolgaság minden jelvényével vagyunk elhalmozva. (Igaz! Ugy van! Taps a szélsöbálóldalon.) Gabányi Miklós: Elég gazság, hogy igy van! Elnök (csenget): Nem értettem, hogy a képviselő ur mit mondott. Gabányi Miklós: Elég gazság, hogy igy van! Elnök: Rendreutasítom a képviselő urat ezért a kifejezésért. (Helyeslés a jobboldalon.) Lengyel Zoltán : Most már boldog a magyar! Szőts Pál: Ez a magyar ? Elnök : Csendet kérek! Ugron Gábor: Ha volna is itt egy hadsereg, a mely a diadaloknak véghetetlen sorát vMta ki, a melynek zászlóit felszentelte volna a dicsőség, és a melynek lépteit követi az eredmény és siker: még akkor is bűnnek tartanám, bogy egy nagy nemzet,,mint a magyar, megalázza a maga fejét. Ámde itt oly hadsereg van, a mely arról ismeretes, hogy győzni nem tud, szövetségesek nélkül soha győzelmet nem vMott ki; mikor arról ismeretes ez a hadsereg, hogy annak szervezete nem felel meg nemcsak azoknak a politikai igényeknek, a melyeket egy felkelő hadsereggel szemben állítunk fel, de nem felel meg azon katonai igényeknek sem, a melyeket vele szemben minden katonai szakértő fel kell, hogy állítson. Nem felel meg azért, mert azt a hadsereget meg akarják tartani egy dinasztia hadseregének. Alkotmányos kormányzást akarnak, és a dinasztiának, magának az uralkodónak akarnak egy hadsereggel olyan túlsúlyt biztosítani, a mely túlsúly minden alkotmányos intézménynek veszedelme, mert tisztán csak az uralkodónak jóakaratától teszi függővé, hogy az alkotmányos intézmények érvényben álljanak, működjenek, avagy oda kényszeríttessenek, a mi itt történik Magyarországon: hogy akként működjenek, akként cselekedjenek, akként határozzanak, olyan legyen szervezetük és akként nyilvánuljon akaratuk, a miként nekik megengedik, mert különben ott van a hadsereg. (Igaz ! Ugy van! Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Az a hadsereg, mely nem nemzeti és országos néphadsereg, az magában hordja az ellen-