Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

21,2 2í5. országos ülés 1903 tukat, saját kezdeményezésüket, miként régen, senatus-consultumokba foglalták volna, sena­tus-consultumokba foglalják a császári paran­csokat. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbalol­dalon.) És ha keressük a hanyatlásnak kezdő pillanatait azon óriási birodalom történetében, alighanem ép azon órák, azok a pillanatok vol­tak azok, a melyekben legelőször lett a szená­tus oly gyengévé, hogy többé nem saját el­határozásából, a saját akaratát iktatta törvénybe, hanem a neki küldött parancsokat foglalta azokba. Most is ugy tűnik fel előttem, mintha ez a törvény, mely a ház asztalán fekszik, nem a törvényhozás műhelyének melegéből került volna ki. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy egészen idegen gondolat, egy egészen idegen terv, reánk nézve egy érthetetlen, teljesen meg­foghatatlan kívánság, (Igaz! Ugy van! a szélső­balőldalon.) sőt azt is mondhatom, hogy szük­ségtelen és felesleges óhajtás, a melynek, hogy ha a nemzet nem tesz eleget, igen helyesen cse­lekszik, mert a nemzet önsorsát kell, hogy maga intézze, és önsorsának intézésében nem ismerhet és nem tűrhet el hézagokat és hiányokat; sőt hogy ha ilyen hézagok és hiányok mutatkozná­nak is, azokat is a nemzet erejének megfeszíté­sével, a nemzet vágyainak, törekvéseinek, nagyra­vágyásának akaraterejével kell, hogy betöltse, kell, hogy elfoglalja. (Elénk helyeslés a szélsöbal­olclalon.) A nemzet fenmaradásáért van az állam, a nemzet saját perszonifikáeziójáért, hatalmának egyesitéseért emeli maga fölé a fejedelmet, és ezen nemzeti hatalomnak jelképéül használja a koronát. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbalolda­lon.) A nemzet saját létérdekét legmagasabb tekintetnek kell, hogy ismerje, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ezért a létfentar­tásért, annak a fejlesztéseért és biztosításáért van maga az állam s annak minden intézménye, sőt intézményeink legszebbje és legszentebbje is: a királyi méltóság. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De annak a hatalomnak, a me­lyet a nemzet minden erővel, minden tekin­télylyel és egy szent nimbussal vesz körül, a nemzet érdekeMel nem szabad ellentétbe kerül­nie ; az a hatalom csak a nemzet érdekeinek, a nemzet fejlődésének kell, hogy izgató, mozgató és vezető eleme legyen, nem pedig féke, vissza­szoritója és bilincsbe verője. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az az áldatlan állapot, a melyben Magyar­ország van — és van évszázadok óta — abból a ferde helyzetből következik, hogy az állam hatalmának legfőbb csúcsa, az állam hatalmá­nak szervezete, a nemzeti élet legfőbb csúcsá­val, a nemzeti élet szervezetével nem áll szerves összeköttetésben, nem áll belső összhangban, hanem, — mint idegen tényezők, — egymás ellenőrzésére, egymás fékentartására és egymás háttérbe szorítására használtatnak fel és hasz­április 4-en, szombaton. náltatnak ki. (Ugy van! Ugy van! a szásőbal­oldalon.) És ha a nemzet most a véderő kérdésében olyan állást foglal el, a mely nem tetszik min­denfelé és a mely nem tetszik a legmagasabb körökben: ránk nézve ez semmi hatással nincs. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbalolda­lon.) Először nincs azért, mert a koronának nyilatkozási joga mindnyájunk által el van ismerve. Ámde a nyilatkozásnak megvan a maga sorrendje. Előbb kell, hogy nyilatkozzék a nép­képviselet és annak két háza, s midőn szentesí­tés alá kerül a törvény, akkor van- ideje és helye annak, hogy nyilatkozzék a korona. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Addig, a míg a nemzet a maga törvényhozásában nem nyilatkozott, a koronának nyilatkozatát hir­detni, annak véleményét terjeszteni és a vitába bevonni nemcsak hogy nem parlamentáris, de nem is alkotmányos. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert a törvényhozások alkotmányos országokban nem azért vannak szervezve, hogy fejedelmi parancsolatokat fogadjanak el és regisztráljanak, mint Róma legszoIvorúbb kor­szakában a szenátus, hanem arra vannak hMatva és rendelve, hogy az általuk jónak, he­lyesnek itélt intézményeket, tetteket végrehajtsák és foganatosítsák, és a koronának csak akkor következik ez a nyilatkozási joga, hogyha azt nem tartja helyesnek, nem tartja czélszerünek, avagy talán a nemzet többségének akaratával szembenállónak vélné és találná. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! I. Napóleon császár is egyszer' nagyon izgatott lett, hogy még azon báb-in­tézmények is, a melyeket az ő alkotmánya en­gedélyezett, az ő hadi törekvéseit, katonasza­szaporitási irányzatát és czélzatait nem támo­gatják, hanem ellenzik, avagy csak Ivorogva en­gednek neki. S mikor kitört ez ellen, Andrieux azt mondotta neki: Felséged az akadémiában a mechanikai osztálynak tagja, és igy jól tud­hatja azt az elvet, hogy a mi ellent nem áll, arra nem lehet támaszkodni. Az a törvény­hozás, a mely nem tud ellentáliani azoknak a befolyásoknak, a melyek jogtalanul és helyte­lenül és czélszerütlenül támadnak vele szemben, nem fog tudni helytállani a nagy idők meg­próbáltatásakor azoknak a befolyásoknak, azok­nak a megfélemlítéseknek, azoknak a csábítások­nak, a melyeket le kell küzdenie, ha meg akarja védeni a hazát, meg akarja védeni a trónt. Mi nem vonjuk kétségbe, hogy Magyar­országnak és Ausztriának helyzete nem ked­vező. Kétségtelen az, hogy egy politikai helyzet kedvező voltát előkészíti egy ügyes, szemes, eré­lyes és elhatározott diplomáczia. Csak épen ilyennel nem rendelkezünk. Előkészíti egy ország biztonságát egy jól szervezett, az állam egész megalkotásával és csontozatával szoros össze­függésben lévő, az intézményekkel összekap­csolódó, az intézményeket részben pótló, részben

Next

/
Oldalképek
Tartalom