Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-245

21,2 2í5. országos ülés 1903 tukat, saját kezdeményezésüket, miként régen, senatus-consultumokba foglalták volna, senatus-consultumokba foglalják a császári parancsokat. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsőbaloldalon.) És ha keressük a hanyatlásnak kezdő pillanatait azon óriási birodalom történetében, alighanem ép azon órák, azok a pillanatok voltak azok, a melyekben legelőször lett a szenátus oly gyengévé, hogy többé nem saját elhatározásából, a saját akaratát iktatta törvénybe, hanem a neki küldött parancsokat foglalta azokba. Most is ugy tűnik fel előttem, mintha ez a törvény, mely a ház asztalán fekszik, nem a törvényhozás műhelyének melegéből került volna ki. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez egy egészen idegen gondolat, egy egészen idegen terv, reánk nézve egy érthetetlen, teljesen megfoghatatlan kívánság, (Igaz! Ugy van! a szélsőbalőldalon.) sőt azt is mondhatom, hogy szükségtelen és felesleges óhajtás, a melynek, hogy ha a nemzet nem tesz eleget, igen helyesen cselekszik, mert a nemzet önsorsát kell, hogy maga intézze, és önsorsának intézésében nem ismerhet és nem tűrhet el hézagokat és hiányokat; sőt hogy ha ilyen hézagok és hiányok mutatkoznának is, azokat is a nemzet erejének megfeszítésével, a nemzet vágyainak, törekvéseinek, nagyravágyásának akaraterejével kell, hogy betöltse, kell, hogy elfoglalja. (Elénk helyeslés a szélsöbalolclalon.) A nemzet fenmaradásáért van az állam, a nemzet saját perszonifikáeziójáért, hatalmának egyesitéseért emeli maga fölé a fejedelmet, és ezen nemzeti hatalomnak jelképéül használja a koronát. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A nemzet saját létérdekét legmagasabb tekintetnek kell, hogy ismerje, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) mert ezért a létfentartásért, annak a fejlesztéseért és biztosításáért van maga az állam s annak minden intézménye, sőt intézményeink legszebbje és legszentebbje is: a királyi méltóság. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) De annak a hatalomnak, a melyet a nemzet minden erővel, minden tekintélylyel és egy szent nimbussal vesz körül, a nemzet érdekeMel nem szabad ellentétbe kerülnie ; az a hatalom csak a nemzet érdekeinek, a nemzet fejlődésének kell, hogy izgató, mozgató és vezető eleme legyen, nem pedig féke, visszaszoritója és bilincsbe verője. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Az az áldatlan állapot, a melyben Magyarország van — és van évszázadok óta — abból a ferde helyzetből következik, hogy az állam hatalmának legfőbb csúcsa, az állam hatalmának szervezete, a nemzeti élet legfőbb csúcsával, a nemzeti élet szervezetével nem áll szerves összeköttetésben, nem áll belső összhangban, hanem, — mint idegen tényezők, — egymás ellenőrzésére, egymás fékentartására és egymás háttérbe szorítására használtatnak fel és haszáprilis 4-en, szombaton. náltatnak ki. (Ugy van! Ugy van! a szásőbaloldalon.) És ha a nemzet most a véderő kérdésében olyan állást foglal el, a mely nem tetszik mindenfelé és a mely nem tetszik a legmagasabb körökben: ránk nézve ez semmi hatással nincs. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Először nincs azért, mert a koronának nyilatkozási joga mindnyájunk által el van ismerve. Ámde a nyilatkozásnak megvan a maga sorrendje. Előbb kell, hogy nyilatkozzék a népképviselet és annak két háza, s midőn szentesítés alá kerül a törvény, akkor van- ideje és helye annak, hogy nyilatkozzék a korona. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Addig, a míg a nemzet a maga törvényhozásában nem nyilatkozott, a koronának nyilatkozatát hirdetni, annak véleményét terjeszteni és a vitába bevonni nemcsak hogy nem parlamentáris, de nem is alkotmányos. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) Mert a törvényhozások alkotmányos országokban nem azért vannak szervezve, hogy fejedelmi parancsolatokat fogadjanak el és regisztráljanak, mint Róma legszoIvorúbb korszakában a szenátus, hanem arra vannak hMatva és rendelve, hogy az általuk jónak, helyesnek itélt intézményeket, tetteket végrehajtsák és foganatosítsák, és a koronának csak akkor következik ez a nyilatkozási joga, hogyha azt nem tartja helyesnek, nem tartja czélszerünek, avagy talán a nemzet többségének akaratával szembenállónak vélné és találná. (Ugy van! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! I. Napóleon császár is egyszer' nagyon izgatott lett, hogy még azon báb-intézmények is, a melyeket az ő alkotmánya engedélyezett, az ő hadi törekvéseit, katonaszaszaporitási irányzatát és czélzatait nem támogatják, hanem ellenzik, avagy csak Ivorogva engednek neki. S mikor kitört ez ellen, Andrieux azt mondotta neki: Felséged az akadémiában a mechanikai osztálynak tagja, és igy jól tudhatja azt az elvet, hogy a mi ellent nem áll, arra nem lehet támaszkodni. Az a törvényhozás, a mely nem tud ellentáliani azoknak a befolyásoknak, a melyek jogtalanul és helytelenül és czélszerütlenül támadnak vele szemben, nem fog tudni helytállani a nagy idők megpróbáltatásakor azoknak a befolyásoknak, azoknak a megfélemlítéseknek, azoknak a csábításoknak, a melyeket le kell küzdenie, ha meg akarja védeni a hazát, meg akarja védeni a trónt. Mi nem vonjuk kétségbe, hogy Magyarországnak és Ausztriának helyzete nem kedvező. Kétségtelen az, hogy egy politikai helyzet kedvező voltát előkészíti egy ügyes, szemes, erélyes és elhatározott diplomáczia. Csak épen ilyennel nem rendelkezünk. Előkészíti egy ország biztonságát egy jól szervezett, az állam egész megalkotásával és csontozatával szoros összefüggésben lévő, az intézményekkel összekapcsolódó, az intézményeket részben pótló, részben