Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.
Ülésnapok - 1901-245
210 245. országos ülés 1903 nyers őszinteség, a mely, nem tagadom, jól áll neki. Ugy, mint mikor az ezredes az ezred előtt lármáz, néha oly hangot hallunk, néha olyant, mint mikor a svadron élén lovagló tisztek egymással sans-géne diskurálnak. Nem tagadom, jól áll neki. Argumentumot én ezen kéthónapos vitában egyetlenegyet sem hallottam tőle. Ötletekkel szolgált bőven. Egy ötlet nagyon sokat ér a mai világban, de az argumentumot nem pótolja. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) A honvédelmi minisztérium nyelvezete is oly különös, exczentrikus érdekességgel bir, az az u. n. Armee-ungarisch; (Derültség a szélsöbaloldalon.) mert ha van Armee-deutsch, lehet Armee-ungariseh is; ez az, a melyet a honvédelmi miniszter ur beszél. (Egy hang a szélsÖbaloldalon : Ez a paritás!) Ez, azt hiszem, a közös nyelv. A honvédelmi miniszter ur megtette azt, a mire a Magyar Tudományos Akadémia sem volt képes: külön magyar nyelvet talált fel magának. Kívánom, hogy mint katona ne legyen oly önkényes katonáMal szemben, mint a milyen önkénykedést a magyar nyelvvel el szokott követni. (Tetszés a szélsÖbaloldalon.) Az is egy szembetűnő tulajdonsága a honvédelmi miniszter urnak, hogy a sajtó iránt szuverén megvetéssel viseltetik. Akárhányszor hallottuk, hogy azt mondta, hogy a mit a lapok firkálnak, abból egy szó sem igaz. Egyszer számszerűen fejezte ki magát, azt mondván, hogy a mit a sajtó ir, annak 99 százaléka hazugság. Én ezt tőle örömmel veszem tudomásul, mert a sajtó legnagyobb része kormánypárti, a kormánypárti sajtónak 99 százaléka a miniszter urak dicséreteiből áll; (Derültség a, szélsÖbaloldalon.) örömmel hallom illetékes ajkakról, hogy ezen dicséretek 99 százalékából egy szó sem igaz. (Derültség a szélsÖbaloldalon.) Azt is mondta egyszer a honvédelmi miniszter ur, hogy a magyar ember nem megy a közös hadseregbe szolgálni. Ez igaz, ennek megvan a maga oka, tudjuk is, hogy mi az oka, de az az állítása, hogy itt nincs elég anyag, semmi alappal nem bir. Tessék megpróbálni és pályázatot hirdetni bármely lapban és keresni egy dijnokot a honvédelmi minisztérium számára. Ha annak hadnagyi fizetést Ígérnek, ötszáz diplomás ember fog jelentkezni, hogy ezt az állást elnyerhesse. Van itt anyag elég, érdekünkben volna az nekünk is, hogy fiainkat a magyar hadseregnek nevelhessük, mert rengeteg sok ember van, a ki nem tud állást kapni, de nem tehetjük. A clijnoki állásra pedig ötszázan is jelentkeznek. Ez mind elmehetne katonának, elférne a hadseregben, nem mind untauglich ember. A honvédelmi miniszter ur múltjából egy pikáns értesítést kaptam, (Halljuk! Halljuk!) melyet — bár ő nincs itt, — el kell mondanom, mert itt szó volt róla, hogy egy hadnagyit a Kossutb-nóta miatt lefokoztak, szóval a Kossuth-nótáról beszéltek. Mikor őt Temesváron megáprilis h-m, szombaton. választották honvédelmi miniszternek, (Felkiáltásolc: Képviselőnele!) — pardon, megválasztottották képviselőnek, miniszternek nem a nemzet választotta — (Derültség a szélsÖbaloldalon.) a néptömeg a Kossutb-nóta hangjai mellett vonult fel a miniszter úrhoz a mandátumot átadni. Az egész szolgailag át volt szövegezve. Kossuthot kihagyták belőle s Fejérváryt tették helyére, és a nóta igy szólt: Fejérváry azt ízen te, elfogyott a regimentje, ha még egyszer azt izeni, mindnyájunknak el kell menni. Hát, ugy látszik, csakugyan elfogyott a regimentje, ezért kell az ujonezok létszámát felemelni. (Derültség a szélsÖbaloldalon.) A temesváriak jóslata és nótája tehát beteljesedett; de én nem hallottam, hogy a miniszter ur a mandátumot felháborodással visszautasította volna; elfogadta és azután is még énekelték odakint a Kossuth-nótát, sem Waldstätten nem intézett vizsgálatot ellene, szóval az egész ügynek vége lett. T. képviselőház! A vitának két kimagasló szónokával óhajtottam még foglalkozni : gróf Andrássy Gyula és gróf Tisza Istvánnal; de most már az idő előrehaladottsága folytán (HalljuJc! Halljuk!) ezt nem teszem. Különben is ők olyan különös szeczessziós politikusok, a kiknek a népszerűtlenség okoz örömet. Soha életemben még nem láttam ezt ; azt sem helyeslem, hogy ha valaki a népszerűséget hajhászsza, de legalább természetesnek találom; de hogy valaki a népszerűtlenséget hajhászsza, erre nézve gróf Tisza István és gróf Andrássy Gyula nyújtanak példát, (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) ellentétben Gromon Dezső államtitkár úrral, a ki nem hajhász semmit a világon, sem népszerűséget, sem népszerűtlenséget, (Derültség?) a ki igazán visszavonulva él a honvédelmi minisztériumban, és a ki tegnap egy oly kedves és igazán megható jelenetnek volt a központja, mikor itt pártunk tagjai, egypár képviselő sürgette, hogy mi van azzal az 5 millióval, mire költöttük az öt milliót? Itt nagyon sok ember tisztában volt vele, de Gromon Dezsőnek sejtelme sem volt erről a dologról. A honvédelmi miniszter ur lehet, hogy tudja, lehet hogy ő sem tudja. Csekély 25 év alatt nem tanulhat meg mindent az ember, az aranylakodalmán talán majd megtanulja. Hanem azt mondja az államtitkár ur, hogy olyan sok aktát nem tarthat meg a fejében, száz és száz aktát. Dehogy nem, vannak, a kiknek ezer meg ezer akta elfér a fejükben; Gromon államtitkár ur még néhány aktát megtarthat a fejében, nem lesz abból semmi különös hiba. T. képviselőház! A fúzióról szeretnék beszélni és a Gotterhaltéról, de minthogy határozati javaslatot szándékozom benyújtani, azt hiszem, ezt eltehetem a májusi vitára, majd akkor folytatni fogom. (Fölkiáltások a szélsÖbaloldalon : Majd augusztusban! Szeptemberben!) Ezelőtt négy héttel vagy öt héttel Lemberg városában egy összeesküvést fedeztek fel. Diákokat,
