Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

186 %h. országos ülés 1903 április 3-án, pénteken. szabadelvű pártnak voltak tagjai, másképen gondolkoztak a törvényhatóságok feliratai és a népgyűlések határozatai felől, (Ugy van! a haloldalon.) a nép kérvényeiről és az u. n. tüntető körmenetekről, (Ugy van! a hal- és a szélsöbaloldalon.) Elénk emlékezetünkben van még mindnyájunknak, hogy, mielőtt megalkották az egyházpolitikai törvényeket, fönt és lent és mindenütt azt kellett bizonyítani, hogy a közvélemény megkívánja az egyházpolitikai reformokat. A közvélemény azonban nem mozdult meg, tétlenül nézte a dolgot, mert nem akart szakítani ezeréves múlttal és egyes emberek kedvéért nem akarta sérteni millióknak lelkiismeretét és vallásbeli meggyőződését, (ügy van ! a néppárton.) Bátorításra, buzdításra. — de nem mondom helyesen — nem buzdításra, hanem egyenesen parancsszóra volt tehát szükség, hogy a törvényhatóságok megszavazzák a bizalmat az egykori kormány által kihirdetett egyházpolitika iránt, és tudjuk, hogy mi történt azután! Titkos utasítás ment a főispánokhoz, ezt a főispánok keresztül is vitték a törvényhatóságoknál, a törvényhatóságok pedig egymásután állították ki a bizalmi nyilatkozatot. B. Kaas Ivor : Főispáni izgatás volt! Csernoch János: Megvoltak az u. n. körmenetek is, a tüntető küldöttségek is. Sőt ennél több is történt. Tudjuk mindnyájan, hogy még védtelen nőket is megdobáltak a főrendiház előtt. És mindezt az akkori szabadelvű párt, — a mely még most is él, hiszen átvették mindazokat, a kik a régi pártnak tagjai voltak és pedig cum beneficio inventarii — tűrte, mindez tetszett akkor és azt mondja a jogi szabály: quod semel piacúit, amplius displicere non potest, vagyis magyarul, a mi egyszer tetszett, annak máskor nem szabad nem tetszeni, (ügy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Én sem akkor, sem most, semmiféle tüntetést nem rendeztem, semmiféle ilyen tüntetésben részt nem vettem és épen ezért jogosítottnak érzem magam ebben a dologban teljes tárgyilagossággal elmondani véleményemet, mert ha egyszer kihívják az alvó szellemeket, pedig akkor kihívták őket, azokat nem lehet többé rejtekhelyükre visszaküldeni. (ügy van! balfelöl.) A mi most már a tárgyalás alatt lévő javaslatokat illeti, azokra nézve először is az a megjegyzésem, hogy azoknak az állam biztosságát kellene biztositaniok. Az állam biztosságát kétféle ellenséggel szemben kell védelmezni. Van külső és belső ellenség. A külső ellenséggel szemben megvédelmezi a hadsereg, a belső ellenséggel szemben pedig a csendőrség és rendőrség. Ez a haderő czélja. Csakis ez a czél és semmi más nem határozza meg a haderőnek nagyságát, mert a hadsereg nem önczél, a melynek alá kellene rendelni minden érdeket. A hadsereg csak eszköz az állam kezében, a melylyel czéljait megvalósítja, és biztosítja az ország területét a. külellenséggel szemben, itt bent pedig az ő alattvalóinak, vagyis, helyesen mondva, honpolgárainak vagyoni és egyéb biztosságáról gondoskodik. Lehet a haderőnek egy más czélja is, t. i. a hódítás. De én azt gondolom, hogy ezen javaslatoknál hódításról szó sem lehet. Hiszen ezt legalább burkoltan elismerte maga a honvédelmi miniszter ur is; én tehát ezzel nem foglalkozom. Ebből kifolyólag természetesen kötelessége a honpolgároknak áldozni a hadseregért; de az állam csak oly mértékben jogosult igénybe venni polgárainak áldozatkészségét a hadsereg érdekében, a mennyiben azt a hadseregnek harczképessége, a haza oltalma és polgárainak jogbiztossága és védelme követeli. (ügy van! balfelöl.) Minthogy pedig az áldozatok, a melyeket az állam az ő alattvalóitól a hadseregre nézve követel, ugy is, magukban véve elég nagyok és érzékenyek, azért már ezeknek az áldozatoknak kMetésénél kell az államnak a legnagyobb kímélettel eljárni. (Helyeslés a baloldalon.) Pedig épen az ellenkezőjét látjuk napjainkban. Egész Európa, daczára a sok békeszövetségnek, daczára annak, hogy a kormányok csakúgy verik a mellüket, hogy a béke mennyire van biztosítva, daczára annak, hogy a trónbeszédek évről-évre biztosítják az aggódó nemzeteket a békéről és a nyugalomról, mondom, mindezek daczára egész Európa állig fel van fegyverkezve. Semmire sincs elég pénz, csak a hadseregre. A nép jólétének emeléseért semmi sem történik. Az ellenzék évről-évre sürgeti az adótörvények újítását, de ez a kérdés még mindig a tanulmányozás állapotában leledzik. (Mozgás a baloldalon.) Az adók a katonai terhek következtében oly magasságot értek el, hogy annál nagyobb már el sem képzelhető. A katoDai terhek megzavarták Európa összes nagy államainak költségvetési egyensúlyát. Németország, a mióta emeli hadseregének létszámát, deficzittel küzd. Francziaországban meg van zavarva a költségvetés egyensúlya, és hogy az aggódó népnek figyelmét eltereljék az ország súlyosbodó bajairól, most odadobták nekik a kongregácziókat. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) És ha az ember figyelemmel kiséri az eseményeket, mintha nálunk is ilyesvalami akart volna történni, a mikor az u. n. apácza-martirokat produkálták nyilvánosan a nép előtt. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) Ezalatt Amerika messze felülmulta az európai államokat az ipar és kereskedelem terén, olyannyira, ,hogy nem voltunk képesek vele versenyezni. És mi volt ennek az oka? Mert nem volt neki oly nagy és állandó hadserege, mint az európai államoknak. És meg vagyok róla győződve, hogy a mióta most kezdi szervezni és szaporítani hadseregét, oly arányban, mint a hogy hadseregét szaporítja, csökkenni fog az ő népeinek jóléte. (Igaz! Ugy van! a baloldalon.) T. ház! Ez még nem minden, a mit a