Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

2H. országos ülés 1903 április 3-án, pénteken. 187 költségvetésből tanulhatunk. Egy elfogulatlan irót akarok idézni, a ki jártas volt ezekben a kérdésekben, idézni akarom, miképen nyilatkozik ő ezekről a hadügyi terhekről. B. Kettelert értem, a volt nagynevű mainzi püspököt, a ki fiatal korában katonatiszt volt és a kinek családjából származik az a másik Ketteler, a kit nemrég Kinában meggyilkoltak. Halljuk, mit mond ő erre vonatkozólag. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »Egy fegyverben álló nemzet és egyúttal az állandó hadseregnek megtartása annyit jelent voltakép, mint egy egész nemzetet állandó hadsereggé változtatni, de még többet, mint egy egész nemzetet állandó hadi készenlétben tartani. Ezek beteges és hosszabb időre tarthatatlan állapotok. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Mibe kerülnek jelenleg a népnek a hadseregek, ki sem lehet számítani, mert maga az óriási hadi költségvetés még csak egy részét képezi a hadsereg költségeinek, mert a mellett még sok szolgálmány terheli a lakosokat, a községeket, a melyek figyelembe sem vétetnek. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Még kevésbbé lehet kiszámitani, mibe fognak az ilyen hadseregek a jövőben kerülni, mMel a felszerelésekre nézve bizonyos versenygést látunk Európa nagy nemzetei között. Egy fegyvernek tökéletesítése azonnal hasznavehetetlenné teszi a hasonló fegyvernemet egész Európában. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ily nagy vér- és pénzáldozatok felülmúlják mindazt, a mit az állam az ő alattvalóitól jogosan megkövetelhet.* (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Eddig báró Ketteler, t. ház, és azt hiszem, szól ez mirólunk is, még pedig fokozott mérvben, mert hiszen nekünk sem virágzó kereskedelmünk, sem iparunk, sem tengerentúli gyarmataink nincsenek, szóval mi szegény nemzet vagyunk. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Szól ez mirólunk is, mert feltéve, de meg nem engedve, hogy e javaslatokkal kapcsolatos terhek nem is zavarnák meg a mi költségvetésünket és hogy azok, miként a t. miniszterelnök ur a minap a pénzügyi bizottságban mondta, baj nélkül volnának beleilleszthetők a költségvetés keretébe, az, a mi velük jár és a mi utánuk következik, kiszámíthatatlan és előre meg sem határozható, a mint azt a t. honvédelmi miniszter ur sem tagadta egyik felszólalásában. (Igaz! TJgy van! balfelöl.) Ha ezek után ezt keressük, hogy voltakép mi vagy ki követeli ezeket a költségeket, akkor sohasem vagyunk képesek a valódi okra akadni. A képviselők azt mondják otthon a választóknak : nem mi követeljük, hanem a kormány. A kormány azt mondja : nem mi követeljük, hanem a honvédelmi miniszter. A honvédelmi miniszter azt mondja : nem én követelem, hanem a delegáczió. A delegáczió azt mondja: nem én követelem, hanem a hadügyminiszter. A hadügyminiszter azt mondja, hogy nem én kívánom, hanem a hármas - szövetség. A hármas-szövetség meg azt mondja: nem én követelem, hanem olyan az európai helyzet. (Derültség.) No már ez az európai helyzet egy olyan nagy, néma, ismeretlen tartózkodásu ur, hogy azt sem meginterpellálni, sem felelőségre vonni, sem kérdezni nem lehet. Azt sem tudjuk, hol van; egyszer Maczedóniában tartózkodik, máskor valahol a Rajna partján, máskor ismét Konstantinápolyban, és a végén ismét az sül ki, hogy senki sem tudja megkeresni. Ugy vagyunk, mint azzal a sikkasztóval, a kit a fennállott kassai helytartótanács osztálya keresett. Egy nagy sikkasztás történt annak idején a helytartótanácsnál, kutattak, jártak mindenfelé és a hosszú kutatás eredményekéj3en egy 200 árkusos jelentésben azt jelentették a központba: »Und somit konnte der Thäter nicht eruirt werden.« Nem tudták megtalálni a tettest. Olyan ismeretlen, mint az az európai helyzet, ennek a javaslatnak az indokolása is. Mi is van benne? Tudvalevő dolog, hogy minálunk az ujonczlétszámot a törvény szerint tíz évre kellene megállapítani. Azonban ez a határidő már régen lejárt és évről-évre ilyen pótjavaslatokkal jönnek a ház elé és azt mondják: miután a viszonyok nem változtak, miután a viszonyok ugyanazok, ennélfogva kérjük azt ismét egy évre megszavazni. Én azt gondolom, hogy ezen viszonyok alatt talán a bécsi viszonyok voltak értendők, (Helyeslés a bal- és a szélsöbaloldalon.) hogy a Beichsrath nem volt munkaképes; de hiszen most azt látjuk, hogy ottan a tüz és a viz egyesült. Beőthy Ákos: A mi kárunkra! Csernoch János: Azt látjuk, hogy egymás nyakába borultak Lueger és Schönerer, Liechtenstein és Wrabecz, Kramarz és Pergelt, Funke és Zacsek, Abrahamovicz és Dasynszky, Waszilko és Bianchini, Ivorsey és Derschatto, Kathrein és Lemisch. (Derültség balfelöl.) Pozsgay Miklós: Nem bicsaklott meg a nyelved ? Csernoch János: Nem! Midőn arról van szó, hogy Magyarország ellen egy nagy ütőt játszszanak ki, akkor egymásnak ölébe borultak, szépen megegyeztek, természetesen a mi kárunkra és rovásunkra. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azt mondják, hiszen Ausztria megszavazta ezeket a javaslatokat. Igen, de megszavazott mást is; Ausztria megszavazta a szegény nép érdekében a létminimumot is. (Igaz! ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Rakovszky István: Mi még nem szavaztuk meg ! Csernoch János: Megszavazott sok mindenféle szocziálpolitikai javaslatot is a nép könnyítésére. Szatmári Mór: Kiterjesztette a választói jogot! 24*