Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-244

%hí országos ülés 1903 április 3-án, pénteken. 185 mőleg lenne felhasználható, a melyet a katonaság az országtól elvon. A törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el. (Helyeslés balfelöl.) Elnök: Az ülést tiz perezre felfüggesztem, (Szünet után.) (Az elnöki széket gr. Akónyi Albert foglalja él.) Elnök: Az ülést újból megnyitom. Szólásra következik? Rátkay László jegyző: Csernoch János! Csernoch János: T. képviselőházi (Halljuk! Halljuk!) Midőn a tárgyalás alatt levő törvényjavaslatokhoz hozzászólani kívánok, teszem ezt egyrészt azon okból, hogy választóimnak adott igéretemet megtartsam, hogy semmiféle uj terhekhez hozzá nem járulok addig, mig a nép terhén könnyítve nem lesz, (Helyeslés a baloldalon.) és teszem másrészt azért, hogy a javaslatokra vonatkozó nézeteimet kellő tárgyilagossággal, nyugodtsággal, — kerülve minden személyes élt — elmondjam. (Helyeslés a baloldalon.) A ki parlamenti tárgyalásainknak folyamát — a kiegyezéstől kezdve napjainkig — figyelemmel kisérte, annak tapasztalnia kellett, hogy semmiféle törvényjavaslatok nem izgatták fel annyira a nemzet kedélyét, olyan erős vitákat, sőt viharos jeleneteket nem idéztek elő, mint a mindenkori véderőjavaslatük, vagy azok pótlásaként beadott egyéb katonai törvényjavaslatok. (Ugy van! a baloldalon.) És ez nem is lehet másként, mert mig egyéb javaslatok a nemzet javait csak egy oldalról érintik, addig a katonai törvényjavaslatok a nemzetnek, a nemzeti életnek szellemi és anyagi oldalait egyaránt súlyosan terhelik. (Ugy van! a baloldalon.) Nem elég ugyanis, hogy vérben és pénzben, tehát anyagilag súlyos áldozatokat követelnek a nemzettől, hanem e mellett még szellemi javait, önállóságának, függetlenségének nemcsak külső jelvényeit, hanem alapjait kívánják áldozatul. Ha ilyenkor a szokottnál nagyobb forrongást észlelünk a nemzetben, ezen egy cseppet sem lehet csodálkozni, sőt azon kellene megbotránkozni, ha ez másképen volna, ha a nemzet nem nyilatkoznék meg, ha az alkotmányosság keretén belül jogait nem védelmezné. (Ugy van! a baloldalon.) Onönmagára, saját nemzeti életére mondaná ki ezzel a hallgatással a halálos ítéletet. Voltak a mi parlamentünkben már máskor is elkeseredett viták; voltak többször azzal a helytelen és a parlamentarizmus követelményeMel meg nem egyeztethető, sőt azzal ellenkező alapon, a melyen a mostani vita megindult és a mai napig mozog. Azt értem ugyanis, t. ház, hogy mikor a nemzetnek választania kell képviselőit, akkor a nemzet voltaképen soha nem ismeri az uralkodó párt programmját. Annyit sejdit, annyit sejt, hogy az eddiginél nagyobb terhekre nem fogják kötelezni. A maga egyKÉPVH. NAPiÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. szerű becsületességében, a maga egészséges észjárásával fel sem meri tételezni az a választó, hogy az eddiginél nagyobb terhekre akarnák szorítani. Mikor ugyanis a választásokra kerül a sor, akkor az ilyenekről rendesen és mélységesen hallgatnak. Csak akkor, a mikor már megvan a biztos többség, jönnek és hozakodnak elő oly nyilatkozatokkal és javaslatokkal, a minők azok is, a melyeket épen most tárgyalunk. Igaz, hogy a legújabb felfogás szerint a képviselő utasítást küldőitől el nem fogadhat. Helyes, vagy helytelen-e ez a nézet, e felett most én vitatkozni nem akarok. Allitom azonban, hogy valamiről csak kellene tájékozódnia annak a népnek, mikor arról van szó, hogy le kell adnia szavazatát. Ez pedig nem történhetik másként, mint ha világosan megmondják neki, hogy ime, ez a programm, e között és a másik között kell választanod. A t. kormány bizonyára már évekkel ezelőtt tudta, hogy nagy katonai terhek előtt állunk, a mint hogy most is tudja, hogy a mostani javaslatok kapcsán ujabb terhek nehezednek majd a nemzetre. (Helyeslés a baloldalon.) De a mint akkor, ugy most is mélységesen hallgat és a saját álláspontját tekintve, azt mondom, hogy ezt helyesen' is teszi. Az előadó ur volt az egyedüli, a ki akkor, a midőn megtámadtatott, hogy ő is azok közé tartozott, a kik szóba se hozták választóik előtt a most követelt nagy katonai kiadásokat, igazolta, hogy ő igenis erre az eshetőségre, erre a lehetőségre rámutatott. Az ilyenek azonban — rari nantes in gurgite vasto — ritkák. Ritka azoknak száma, a kik át merik úszni a Niagarát, és itt mindjárt hozzá kell tennem azt is, hogy maga az a törvényhatóság, a melynek területéről a t. előadó ur ide küldetett, ctt szerepel a javaslatok ellen feliróknak diszes sorában. Nem akarom ezzel azt mondani, hogy a népet tévútra vezették. Lehet, hogy a népnek nagy része épen ugy gondolkozik, mint azok, a kik itt a javaslatokat védik; de azt a tényt akarom csak kiemelni, hogy a nép erről a javaslatról előzetes tudomással nem bírt és így azzal szemben állást nem is foglalhatott, (Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Mindezek után nem csodálkozom azon, hogy megmozdult a nemzet; hogy népgyűlések tartásával, feliratok és különféle határozatok alakjában kéri a t. házat, hogy ezen javaslatokat ne fogadja el. Akár helyez valami súlyt a t. kormány ezen feliratokra, javaslatokra, kérvényekre és küldöttségekre, akár nem, annyi bizonyos, hogy ezek a nép független és önálló gondolkodásának kifolyásai, mert ha itt-ott talán egyes ellenzéki férfiak kezdeményezésére keletkeztek volna is ezek, azt nem lehetne mondani, hogy felső parancsra, a hatalom kényszerítő hatása alatt jöttek létre. (Ugy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) Volt azonban idő, a midőn a t. kormány tagjai, a kik akkor nem a kormánynak, de a 24