Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

170 243. országos ülés 1903 kölcsöket. A magyar nemzeti erkölcsök felkeltését pedig semmMel sem lehet jobban elérni, mint a magyar nyelvvel. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Hogy az erkölcsök mily szerepet játszanak és milyen hatalmas rugói minden nemzetnek ugy békében nyugodt fejlődésre, mint háborúban a hadi dicsőség elnyerésére, arra nézve bátor vagyok hMatkozni a világ legnagyobb katonájára, I. Napóleonra. Napóleon azt mondta: »a háborúban a siker felett kétharmadrészben mindig az erkölcsi rúgok határoznak*. És ugy is van ez, t. ház. Meg kell ezt értetni már egyszer a királylyal. Mi hiperlojalitásunkban sok mindent elhallgattunk; de ma elérkezett az a pillanat, a mikor már tovább nem hallgathatunk. Mert hiszen a kormány oly törvényjavaslatot terjesztett a képviselőház elé, a mely folyton áldozatokat kér a hadsereg számára, azon hadsereg számára, a melyben a nemzeti jogok el vannak nyomva, s e nemzeti jogok az uralkodó által sem respektáltatnak. (Ugy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Elnök: Ha jól értettem szavait — nem állok jót érte, hogy jól értettem-e — a t. képviselő ur a király személyét vonta bele a vitába. Ha ez tényleg megtörtént, akkor kérnem kell a t. képviselő urat, hogy ettől gondosan óvakodjék. (Helyeslés jobbfelöl. Felkiáltások a szélsöbaloldalon : A felségjogokról beSzéll Azokért nem felelős a miniszter!) Molnár Ákos: Félreértett szavaim helyreigazítása czéljából bátorkodom kijelenteni, hogy én a királyi felségjogok fölterjesztéséről beszélek most, a felségjogok túlterjesztését aposztrofálom, és nem volt szándékomban semmi egyébről beszélni, mint a felségjogok túlterjesztésének jogtalanságáról a nemzeti jogok szempontjából megjegyzéseket és kritikát gyakorolni. Elnök: Én nem utasítottam rendre a t. képviselő urat, csak felvilágosítást kértem. A t. képviselő ur kijelentését tudomásul veszem. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Molnár Ákos: Fel kell szabaditanunk ezt a hadsereget a lidéreznyomás alól; magyarrá, kell tenni ebben az országban mindent; a mi a miénk ez országban, az legyen mind magyar. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) És meg kell már egyszer érteniök azoknak, a kiket illet, »hogy semmi hatalomnak nem adatott meg az erő ugy belekapaszkodni a világ kerekeinek küllőibe, hogy legyőzze a korszellemet és a duzzadó magyar nemzeti erőt«. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Én, t. ház, bizom a magyar nemzet ellentállási képességében; bizom abban a duzzadó erőben, a mit most az egész országban látunk; bizom a magyar nemzetnek lelkesedésében és helyes érzékében, a mely az előttünk fekvő törvényjavaslatot el fogja söpörni magától is. Bizom ebben, s ezt a törvényjavaslatot épen azért nem fogadom el, hanem henyujtom a következő április 2-án, csütörtökön. határozati javaslatot (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon. Olvassa): »Utasitja a ház a kormányt, gondoskodjék arról, hogy a magyar csapattestek belkezelési és ügyviteli nyelve kizárólag a magyar legyen«. (Élénk helyeslés és éljenzés a szélsöbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Rátkay László jegyző: Koller TMadar! Koller TMadar: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Az előttünk fekvő törvényjavaslat az ellenzékek szónokai által minden részletében és minden oldalról oly alaposan vitattatott meg, és megdönthetetlen igazságokkal és a t. túloldal szónokai által egyáltalában meg nem czáfolt érvekkel (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon) oly fényesen igazoltatott be, hogy e javaslatok nemzetiségünk érdekeire és magyar nemzetünkre nézve végzetesen károsak, (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) hogy én bizonyos vagyok abban, hogy itt képviselői kötelességemnek csak ugy felelek meg igazán és helyesen, ha e javaslatok törvényerőre emelkedése ellen emelem szavamat. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldcdon.) Csak megerősíti e véleményemet az az épen nem kicsinyelhető és nem kicsinylendő körülmény, hogy az ország törvényhatóságainak legnagyobb része feliratokban adott kifejezést véleményének e javaslatok törvényerőre emelkedése ellen, továbbá, hogy hazánk egyes községeinek feliratai halomszámra feküsznek itt a ház előtt, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy az ország minden részében minden ünnepnapon a nép ezreit és tízezreit látjuk, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mint tiltakozó népgyűléseken felemelik szavukat ugyanebben az irányban, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) végtére, hogy napról-napra megnépesülni látjuk az országház tájékát azoktól a küldöttségektől, a melyek időt, fáradságot és költséget nem kímélve, idezarándokolnak, (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) hogy itt felirataikat átnyújtsák és élő szóval is kifejezzék felháborodásukat és tiltakozásukat e nemzetrontó javaslatok ellen. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És mindezeket a feljaj dulásokat a hatalmon levő párt és az ő támogatói nem hallják meg, náluk ezek siket fülekre találnak: csak azokat az óhajtásokat, azokat a parancsokat hajlandók meghallani, a melyek Bécs felől hangzanak fel, de ezeket aztán mindig és minden körülmények közt meghallják. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Sok szó esett már itt a házban a hadseregnek nemzetellenes nevelési rendszere ellen, hogy az mennyire kMetkőzteti a katonasághoz került magyar ifjakat az ő nemzeti érzületeikből. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Gondoskodnak róla a hadseregnél, hogy ott a nemzeti érzést az odakerült ifjakból végkép kiöljék. (Igaz! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Még talán a kiegyezést megelőző időben e tekintetben kedvezőbben állottak a körűimé-