Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

24,?. országos ülés 1903 izgathatnak beszédeikben és ujságczikkeikben. Én az ilyen állapotokat nem akarom tűrni, ós mert a magyar nemzet által kiállított, magyar pénzen fentartott haderő nem lehet szerintem az az eszköz, a mely a magyar állam szuverenitásának meggyöngítésére, csorbítására vezet: a magam részéről a vezényleti nyelv megállapítását elsőrangú politikai szükségletnek tartom; ebből nem engedek, és e tekintetben mindvégig hajthatatlan maradok. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Hogy e helyzeten mai napig nem változtattunk, az, t. ház, már nemcsak mulasztás, hanem törvénytelenség, mert a nemzeti nyelv kizárólag a nemzeti jogon, nem pedig más jogon és épen nem a felségjogon alapszik, a mint ezt számos tételes törvényünk igazolja. Ezt mondják az 1844: II. és 1868 : LXM. törvényczikkek. A magyar állam nyelve a nemzeti nyelv, tehát a magyar állam minden szférájában, és igy a hadseregben is, és általában a hatalomnak minden ágazatában a magyar nyelv az uralkodó nyelv. A törvényt a király is köteles megtartani, és igy a hadsereg nyelve tekintetében már ezen közjogi törvényeink értelmében sem volna szabad a királynak ettől az elvtől eltérnie. De lássuk a vezényleti nyelv kérdését a felségjog szempontjából. Mondjuk, hogy a nemzeti nyelv kérdése, vonatkozással a hadseregre, a király katonai belszervezeti felségjogai közé tartozik. A királynak még ezen esetben sem volna joga a magyar hadsereg nyelvét németté tenni. Erre nézve hMatkozom az 1867: XII. törvényczikk 11 v §-ára, a mely azt rendeli, hogy (olvassa): »0 Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz, a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg kiegészítő részének egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik, ő Felsége által intézendőnek ismertetik el«. Ebben tehát világosan meg van mondva, hogy a király csak alkotmányosan járhat el, tehát hogy felségjoga az alkotmányosság bélyegét kell, hogy magán viselje. Már pedig nem alkotmányos eljárás az, ha a király a nemzeti nyelv tekintetében a nemzeti jogokat nem respektálja, (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) és az államhatalom egyik legfőbb szervében, a hadseregben az idegen, német nyelvet teszi uralkodóvá. (Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Ez a felségjognak túlterjesztése és a nemzeti jogoknak elnyomása. Molnár Jenő: Nem is állami nyelv a német! (Mozqás a szélsobaloldalon.) Molnár Ákos: Helyénvalónak tartom itt, t. ház, felidézni Mátyás királynak, (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon.) a legnagyobb abszolutistának a szellemét, a ki következőleg nyilatkozott, a mint azt a történelem róla följegyezte (olvassa): »Illő dolog, hogy a királyok és fejedelmek, a kik mennyei rendelésből a legfőbb méltóság díszes helyét foglalják el, ne csak KÉPV1U NAPLÓ. 1901 1906. XM. KÖTET. április 2-án, csütörtökön. 169 fegyverekkel, hanem törvényekkel is ékeskedjenek ; alávetett népeiket s egyszersmind birodalmuk gyeplőit inkább jó és állandó intézmények szigorával, semmint a korlátlan hatalom és kárhozatos visszaélés keménységével kormányozzák.« Ez a törvény nem lett örök, de mondása örökre be kell, hogy vésve legyen mindannyiunk szMébe, a kik a felségjogokkal szemben a nemzeti jogok megvédését vitatjuk, és azért mindenkor sikra kell. hogy szálljunk. A felségjogoknak ezen túlterjesztése nem ismeretlen már a magyar történelemben, ez a Habsburg-dinasztiának 300 éves gyakorlata. Ez ellen küzdött a nemzet törvényekkel és fegyverrel, és küzdeni fog, mert küzdenie kell mindvégig. Van-e példa arra, hogy egy független, szabad nemzet saját nemzeti jogait félteni legyen kénytelen saját királya felségjogától? Mit jelentene ez ? Nem azt-e, hogy a király felségjoga, a nemzet jogát, a magyar hadsereg nyelvét németté akarván tenni, a magyar nemzet nyelvét a magyar király felségjoga tiporja el. Már pedig az a legnagyobb abszurdomok közé tartozik, és sajnos, nálunk ez mégis igy van. Történeti tény az, hogy a nyelvkérdésben hozott, nemzeti jogainkat respektáló, minden magyar törvény irott malaszt maradt, azokat meg nem tartották. Folyik a németesítés Mária Teréziától kezdve végig az egész vonalon. De mig azelőtt ez törvényekkel történt, addig 1867 óta bele igyekeznek magyarázni a királyi felségjogokba a nemzeti jogok letiprására irányuló ezen törekvéseket. (Igaz! Ugy van ! balfelöl.) De én és az a párt, a melyhez szerencsém van tartozni, s a mely az önálló magyar hadsereget irta zászlajára, még a t. túloldal elveinél fogva is, az 1867-iki alapnál fogva is lehetetlennek tartjuk a hadsereg vezényletében a német nyelvet. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Lehetetlennek tartjuk pedig azért, mert a magyar nyelv az államgépezet minden orgánumában, igy tehát a hadseregben is elidegeníthetetlen, és soha senkire át nem ruházható, tehát a felségjogra sem átruházható magyar nemzeti jogot képez. (Igaz ! ugy van! a szélsobaloldalon.] Ép ezért követelem én a hadseregben a magyar vezényleti nyelvet. (Helyeslés bal felöl.) Mert a magyar nemzeti állam kiépítését és a magyar nemzeti állam kiépítéséről szóló mindazokat a frázisokat, a melyeket én onnan hallottam, addig mindig csak humbugnak kell, hogy tartsam, a mig a magyar nemzeti állam legfontosabb attribútumának, a magyar nemzeti nyelvnek meg nem adatik a magyar nemzet, a magyar állam minden terén, és annak minden orgánumában, s igy a hadseregben is a kellő polcz, a kellő érvényesülés. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Már pedig a magyar nemzeti állam kiépítésére, annak megvédésére és erősbitésére egy magyar nemzeti hadsereg elkerülhetetlenül szükséges Az a magyar hadsereg pedig ugy lesz erős, hogy ha félholtjuk benne a magyar nemzeti er-