Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-243

április 1-án, csütörtökön. 168 M3. országos ülés 1903 nek Bécsbon előkelő berezeg, vagy főherczeg összeköttetéseik vannak, kik azután kiemelik az illetőket és beteszik a hadiiskolába, a hova túlságos nagy számmal folyamodnak, hol azonban a badiiskola létszámára való tekintettel, csak nagyon kevés helyre lebet aspirálni. Gromon Dezső államtitkár: A ki tanul, az előre megy! Molnár Ákos: Mindezek az anomáliák képesek egy hadsereg fejlesztését meggátolni, de annak emelésére, annak fejlesztésére abszolúte nem szolgálnak. (Igaz! TJgy van! a szélsőbaloldalon) Épen igy van ez a hadseregben dMó német szolgálati nyelv kérdésével is. A legnagyobb abszurdum és valósággal nevetségszámba megy, a mit e tekintetben a mindennapi életben a gyakorlótereken tapasztalhatunk- (Halljuk! Halljuk! a szélsőhaloldalon.) Az a káplár, a kire egy csapat ujoncz kiképzése van bizva, hónapokig foglalkozik azzal, hogy beleverje annak a magyar parasztgyereknek a fejébe azt, hogy kétféle »horzany« van, (Derültség a baloldalon,) — mert ő a »gehorsamst«-ot s>horzany«-nak nevezi, igy könnyebb neki; — azt mondja tehát: »Tudd meg, kétféle »horzany« van: pittigi és meldigi. (Derültség a szélsöbaloldalon.) — Az első e helyett: »Ich bitté gehorsamst«, a második pedig e helyett: »Ich melde gehorsamst.« Már most nem nevetséges-e az, hogy ez a magyar katona kénytelen legyen az izgatottságtól szinte sápadtan odaállani a rapportra, illetőleg a tiszt elé és ennek oly nyelven, a melyet nem is ért, a melyet felfogni nem képes, jelentést tenni. Már pedig ez nagy baj, t. ház, — és itt csap át a komikum a tragikumba — mert ha nem helyesen alkalmazza ezt a »pittigi« vagy »meldigi« szót, kaszárnyaáristomba teszik, vagy kurtavasat kajD. (Mozgás a szélsőbaloldalon.) Személyes tapasztalatból mondhatom a háznak, hogy ez igy történik. De a nyelv kérdése már olyan dolog, a melynek hosszabb időt kell szentelnem. (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) A magyar vezényleti nyelv kérdése nem egyszerűen fegyelmi kérdés, a mint azt igen t. képviselőtársam, Hieronymi Károly mondotta, de nem is csupán a szolgálati nyelv kérdése, a mint azt gróf Andrássy Gyula t. képviselőtársam gondolja; a magyar vezényleti nyelv elsősorban az erkölcsi erőnek is a kérdése. (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) Csak az nem tudja ezt, a ki nem vett részt a közkatonák életében, a ki nem ismeri az ezen közkatonák lelkét mozgató erkölcsi rugókat. De én, a ki igenis süriin érintkeztem és érintkezem a néppel, mert szeretem azt a becsületes magyar paraszt népet, mondhatom, hogy a magyar vezényleti nyelv a magyar haderő erkölcsi erejét és igy közvetve a magyar hadsereg harczképességét is hMatva lenne nagy mértékben emelni. Nem lehet ugyanis azt tagadni, hogy a magyar erős katonai faj, megvannak benne mind azok a katonai tulajdonságok, a melyeknél fogva őt katonává termettnek mondhatjuk. Erős izmokkal ellátott, hatalmat gyakorolni akaró, nyugodt, nem félénk, sőt bátor a magyar. Mindmegannyi jeles katonai tulajdonságok. S én egyenesen vaksággal megvert államférfinak vagy katonafőnek kell, hogy tartsam azt, a ki ezt a faji önérzetet nem igyekszik a magyar katonában minden eszközzel szitani. A magyar faj katonai önérzete csakis azáltal emelhető, hogy a magyar katona előtt az ő magyar voltára hMatkoznak és felkeltik benne azt az önérzetet, hogy ő magyar. Talán van még több tábornok, a ki részt vett a boszniai okkupáczióban és a ki személyes tapasztalatból állithatja azt, a mi Szerajevo előtt történt. (Halljuk! Halljuk!) A nagy és forszírozott menetekben Szerajevo elé kirendelt hadtestek és csapatok közül egyedül a kecskeméti ifjakból álló Mollináry-ezred érkezett meg idejében és teljesen jó kondiczióban. A tábornok folyton az ezred mellett lovagolt és daczára annak, hogy cseh ember volt, azzal buzdította a Mollináryakat: Ne hagyd magad, magyar baka, szorítsd jobban, magyar baka! Ne hagyd magad, hiszen magyar vagy! Gr. Zichy Jenő: Huzattá a Eákóczyt is! Molnár Ákos: Ennek az lett az eredménye, a mint említem, hogy a Mollináry-ezred idejében és úgyszólván teljes erejében érkezett meg, mig a bécsi Deutschmeister és a Parma-ezred katonái ott hevertek az útSzéll árkokban. Többnyire maródiak voltak. Méltóztassék ebből levonni a következtetést abban az irányban, hogy mily nagy erkölcsi erőt ad a magyar hadseregnek az, ha anyanyelvén, a magyar nyelven, buzdítják a harczi dicsőség elnyerésére. (Igaz! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) De, t. ház, én a magyar vezényleti nyelvet állampolitikai szempontból is elkerülhetetlennek és igen fontosnak tartom. Tudjuk azt, hogy a nemzet legszebb virága, a nemzet fiatalsága, a legnagyobb munkaerő idejében, abban a korban lesz besorozva, a mikor értelmi képessége, felfogása mindenre ki tud terjeszkedni ós a körülötte történő dolgok megfigyelésére teljesen képes. Ez az itt kiszolgált katona olyan benyomásokkal megy haza az • ő családi körébe, hogy ott a hadseregnél nem a magyar az ur, mert még a magyarnak is németül parancsolnak ott. S ez nagyon fontos, mert az a nem magyar nemzetiségű, nem magyar ajkú katona azt tapasztalja a hadseregnél, hogy annak a szolgabírónak, a ki odahaza ur: odabent a nemzet végrehajtó hatalma legfontosabb közegénél, a hadseregnél németül parancsolnak. Nos, t. ház, az a csekély intelligencziáju és annyira nem képzett agy abban a parasztfiúban nem lesz képes vele elhitetni azt, hogy ebben a hazában csakugyan a magyar faj az uralkodó, hanem igenis tág tért engedünk ezáltal az agitátoroknak, a kik igy majd szabadon