Képviselőházi napló, 1901. XIV. kötet • 1903. márczius 27–április 25.

Ülésnapok - 1901-242

124 2k2. országos ülés 1903 április 1-én, szerdán. a javaslat parlamentárisán keresztül nem vihető. (Általános nagy zaj. Elnök csenget.) Ha önök azt akarják, hogy minél rövidebben beszéljek, hagyjanak békében, annál rövidebben befejezem. (Nagy zaj. Elnök csenget.) A mi a miniszterelnök ur válaszának másik részét illeti, mintha én vele szemben talán ez alkalommal lojalitással nem viseltettem volna . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Hát a »tudom, hogy letagadja« mit jelent? Lengyel Zoltán: . . . bocsánatot, de a mikor a miniszterelnök ur azt mondotta: »Ejnye be jó«, én egy négy és fél órás beszédnek közepén voltam. (Zaj a jobboldalon.) Kérem, én a naplót nem javítottam ki, mert ha ráértem volna, biztosan kijavítottam volna. Széll Kálmán miniszterelnök: De tényleg mondta! Lengyel Zoltán: De nemcsak ezt mondtam, hanem mikor ez a nyelvbotlás a számból kicsúszott, (Nagy zaj a jobboldalon. Elnök csenget.) és ezt nemcsak most mondom, hogy ez nyelvbotlás, mert, ha nem az lett volna, akkor most sem mondanám, — azt mondom, lehetséges, hogy nem így volt, és ha ön mondja miniszterelnök ur, készséggel elismerem. Ez, t. miniszterelnök ur, nem sértés és ne tessék egy nyelvbotlást sértésnek minó'siteni és a kijavítást elhallgatni. (Nagy zaj a jobboldalon.) A mi a t. miniszterelnök ur válaszának többi részét illeti, én nagyon örülök, hogy élettörténete olyan tiszta, a milyennek magát elénk állította és hogy a t. szabadelvű párt ezt a kis inczidenst megragadta arra, hogy fenomenális tüntetést rendezzen a miniszterelnök urnak. (Zaj a jobboldalon.) Elnök: A képviselő ur már eléggé megmagyarázta félreértett szavait: ez már nem tartozik a személyes kérdéshez. (Ugy van ! jobbfelöl) Lengyel Zoltán: Félreértett szavaim helyreigazítása czimén csak még egy kijelentésem van, az t. i., hogy nagyon örülök, hogy a miniszterelnök ur kijelentette, hogy azon a tanácskozáson, ennek a javaslatnak ide való hozatalát nem forszírozta. (Zaj és felkiáltások jobb felöl: Ez nem személyes kérdés.) Elnök: Ez már nem tartozik a személyes kérdéshez. (Helyeslés jobbfelöl.) Áttérünk a napirendre, a melynek első tárgya az indítvány- és interpellácziós-könyvek felolvasása. Dedovics György jegyző: Jelentem a t. háznak, hogy az indítvány-könyvben ujabb bejegyzés nincsen, ellenben az interpellácziós-könyvben be vannak jegyezve a múlt ülésről elmaradt következő interpellácziók: Szalay László interpellácziója az ipartestületi békéltető bizottságok alapszabályai tárgyában a kereskedelemügyi miniszterhez; Reich Aladár interpellácziója a közigazgatási bizottsági ülések nyilvánosságának korlátozása tárgyában a belügyminiszterhez és Pap Zoltán interpellácziója a honvédség tisztikarához a »Gotterhalté« előadása alkalmával intézett honvédelmi miniszteri rendelet tárgyában a honvédelmi miniszterhez. Továbbá márczius 30-áról a következő ujabb interpellácziók jegyeztettek be: Várady Károly interpellácziója ifjabb Ragályi Gréza egyéves önkéntességi ügyében a honvédelmi miniszterhez; Pap Zoltán interpellácziója a honvédhadapródiskolákban a »Gotterhalte« énekeltetése tárgyában a honvédelmi miniszterhez (Helyeslés a szélsabaloldalon.) és végül Pap Zoltán interpellácziója a nép- és felsőbb iskolákban a »Grotterhalté« éneklése tárgyában a vallás- és közoktatásügyi miniszterhez. (Helyeslés a szélsabaloldalon.) Elnök: E szerint hat interpelláczió van bejegyezve. Az eddigi praxis szerint tehát két órakor térünk át az interpellácziók megtételére. (Zaj a szélsabaloldalon,) Következik az 1889 : VI. t.-cz. 14. §-ának módosításáról, illetve a közös hadsereg és a honvédség ujonczlétszámának megállapításáról szóló törvényjavaslat (írom. 199. 268) általános tárgyalásának folytatása. Endrey Gyula jegyző: Putnoky Mór! (Halljuk ! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Putnoky Mór: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A tárgyalás alatt levő törvényjavaslatot az országra nézve oly károsnak, a nemzet érdekeit annyira veszélyeztetőnek tartom, hogy, azt vélem, kötelességem megindokolni leadandó szavazatomat. (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) A törvényjavaslatot két indokból nem fogadom el: először közjogi tekintetből, de másodszor nem fogadom el azért sem, mert oly uj, nézetem szerint fölösleges anyagi terhet ró a nemzetre, mely semmiképen sem áll arányban annak teherviselési képességével. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Beismerem azt, hogy a mai külpolitikai viszonyok mellett minden országnak szüksége van oly hadseregre, mely annak területi épségét, integritását megvédeni képes, de az ezen hadsereg föntartására fordított összeg nagyobb nem lehet, mint a minőt az ország pénzügyi helyzete elbir, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a nélkül, hogy magát az anyagi romlásnak tenné ki, (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) mert különben az egész czéltévesztett dolog. Ugyanis merem állítani, hogy egy gazdag, szellemi és anyagi jólétnek örvendő népességgel biró ország sokkal erősebb, sokkal ellenállóképesebb talán kisebb hadsereggel is, mint egy olyan, mely gazdasági és anyagi bajokkal küzd, mely elszegényedett, de utolsó erőfeszítéssel egy nagyobb hadsereget tart fenn. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De ez egészen természetes is. mert az anyagi jólétnek örvendő ország polgárai jobban függnek hazájukon, nagyobb lelkesedéssel védik azt az otthont, mely nekik jogokat és könnyű megélhetést nyújt, mint azon ország polgára, ki ott a szá-