Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

396 2.36". országos ülés 1903 ket a létező törvények azoknak szabnak, s azért ez osztály- és felekezet elleni izgatást, a vallás elleni izgatást mind a t. kormány megítélésére bizom, és a következő interpellácziót vagyok bátor a miniszterelnök úrhoz intézni (olvassa): Interpelláczió a miniszterelnök és belügyminiszter úrhoz: A szocziáldemokrata párt vezetősége által márczius 22-ikére egybehívott népgyűlésen a. szónokok oly beszédeket mondottak, melyek a Magyarországon bevett összes vallásfelekezetek közjogi állásába és a tulajdonjog szentségébe ütközni látszanak. A jogállamot a rendőrállamtól az különbözteti meg, hogy a törvénybe ütköző cselekményeket nem előzetes beavatkozással, mint inkább az igazságszolgáltatás megtorlásával sújtja. Kérdem tehát a miniszterelnök urat: Hajlandó-e hiteles meggyőződést szerezni a szocziáldemokrata párt népgyűlésen történt vallás- és egyházellenes izgatásról, nem vétett-e az ország jogrendje ellen és ha igen, miféle intézkedéseket szándékozik tenni? Elnök: T. ház! Werner Gyula képviselő urnak személyes kérdésben adtam szót. (Halljuk ! Halljuk.') Werner Gyula: T. ház! Báró Kaas Ivor képviselő ur előbb elmondott interpellácziójába belevonta az én nevemet is egy levél kapcsán, a melyet nem tudom kinek, állítólag Aidinger János volt kéjMiselő irt. Ha ez a levél annyit jelent, hogy én Aidinger képviselő urnak kérésére X-et vagy T-t a kit én nem ismertem, bejelentettem a miniszterelnöknek, akkor az ellen semmi kifogásom nincs. Minthogy azonban én sem ebben az ügyben, sem másféle ügyben — kerületemnek jogos és törvényes érdekeit kMéve — sem báró Bánffy Dezsővel, sem Széll Kálmánnal, sem egyetlen más miniszterrel soha nem beszéltem, soha közbe nem jártam: ha nevemet oly szándékkal vonszolta bele interpellácziójába a képviselő ur, hogy arra árnyékot borítson, kijelentem, hogy közéleti szereplésem egyetlen szilárd alapjául egyéni jellemem integritását tartom. (Elénk helyeslés a jobboldalon. Felkiállások a néppárton: Nem igy értette!) Ha tehát nevemnek e megemlítése azzal a jelleggel bírna, hogy nekem, erről az ügyről, annak érdeméről, vagy, hogy mi módon intéztetett el, bármi módon is tudomásom lett volna, ezt a feltevést a legnagyobb határozottsággal és a legnagyobb felháborodással visszautasítom. (Zajos tetszés, helyeslés és éljenzés a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: T. ház! Szíves tudomásul veszem a nyilatkozatot. Nekem semmi szándékom nem volt bárkit is meggyanúsítani. (Felkiáltások a jobboldalon: Hát minek mondta?) Zboray Miklós: Fel kellett olvasni a levelet! Rakovszky István: Itt van Aidinger levele! B. Kaas Ivor: En egy szóval sem mondtam többet, mint a mi ebben a levélben van, csak márczius 2í-én, kedden. azt olvastam fel. Semmiféle megjegyzést ehhez nem fűztem, fűzni nem is akartam, mert nincs róla tudomásom, (Helyeslés balfelol.) Elnök: A miniszterelnök ur kMan válaszolni az interpelláczióra. Széll Kálmán miniszterelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A hozzám intézett interpelláczióra azonnal szándékozom válaszolni. Mielőtt ezt tenném, nekem is ki kell térnem pár szóval azokra, a miket Kaas Ivor báró t. képviselőtársam annak igazolásául felhozott, hogy egy bizonyos közbeszólásomat nem érdemelte meg. Hát én akkor, mikor a t. képviselő ur beszélt, hogy a kormány összeköttetésben van a szocziálistákkal, — mert nemcsak arról szólt, hogy azok a rendőrség ügynökei, hanem, hogy maga a kormány összeköttetésben van velők — és mMel több oldalról hallottam azt a szót, hogy szövetség van a kormány és a szocziálisták között, és hallottam már ismételve e házban: talán nem mentem túl a megengedett határon, a mikor azt mondtam, hogy ezt én kicsinyes gyanúsításnak tartom. (Helyeslés a jobboldalon.) Hiszen most is hallottam, hogy Bartha Miklós képviselő ur szövetségesről beszél. Hát a mint visszautasítottam akkor, hogy én bárkMel, bármily frakczióval, a társadalomnak bármily rétegével, bármily kisebb-nagyobb részletével szövetkezésben állanék politikai czélokból, azt visszautasítom most is, mert nekem az nincs megengedve, még ha akarnám is. ( TJgy van ! ügy van! a jobboldalon.) Én a politikámat csinálom nyíltan az ország előtt, ebben a házban, (Helyeslés a jobboldalon.) tartozom itt felelőséggel annak a háznak, a melyben engem a többség támogat, tartozom felelőséggel, mint az ország minisztere az országnak és a királynak; de egyéb politikai összeköttetést, mint a melyet én itt hMatalosan tartok az országgal, a nemzet képviseletével és azzal a párttal, a mely engem támogat, nem ismerek. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Pedig megvádoltattam egyszer egy velem szemben ülő t. képviselő ur által és megmondtam prMátim annak az urnak, a ki megvádolt, hogy ha nem tudja magát igazolni előttem, hogy merhetett engem igy megvádolni. (Mozgás balfelöl,) Megvádoltattam ismételten. Ugy látszik, a vádolások igen könnyen mennek bizonyos oldalról (Élénk helyeslés a jobboldalon.) és nagyon olcsók. (Mozgás a szélsőbaloldalion.) Hát kérem, azt a vádat sem fogadtam el, a mait sem fogadom el. (Zaj balfelöl.) Arról én nem tudok, hogy akkor, 1898-ban mi történt, hogy akkor micsoda összeköttetése volt a főkapitányságnak egyik vagy másik szocziálista vezérrel. Volt-e olyan, vagy nem, megengedett-e, vagy nem megengedett volt, nyugta van-e, fizetés történt-e, minderről nem tudok semmit. Erről tehát természetesen nem szólhatok. De arról már szólhatok, a mit egy velem szemben