Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ülés 1903 márczius 24-én, kedden. 397 ülő képviselő ur meg egy másik is közbeszó­lásával vádként felhoz, még pedig a vádnak abból a neméből, a mely ártatlan mezben jelenik meg, tudniillik oly közvetlen utón való megvádolással, hogy: ezt hallottam, azt hal­lottam, igy vagys amúgy volt egy bizonyos érintkezés. Hát ehhez már közöm van és ezzel most le is akarok számolni. (Halljuk ! Halljuk! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Kik mondták ?) A kik közbeszőiottak. (Zaj a szélsö­baloldalon. Felkiáltások: Ki?) A közbeszólók mondták most már nem tudom, kik; hárman, négyen is szólottak közbe. (Mozgás a szélsö­baloldalon.) Hát a kik közbeszőiottak, azok szíveskedjenek érte helyt állani. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szäsöbaloldalon.) Azt mondják, hogy együtt tanácskoztam ezekkel a gyermekvédelem dolgában. (Felkiáltások a szélsö­baloldalon: Mikor mondták?) Most mondták, hogy tanácskoztam Bo­kányMal meg Goldnerrel. (Több Jtang a szélsöbaloldalon: Én is mondtam!) No hát kérem, ha tudják, akkor mit faggatnak éríe. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás a szélsöbal­oldalon. Halljuk! Halljuk.') Azt mondják .. . (Egy hang a szélsöbaloldalon: Nyögje ki!) . . . Nem szoktam nyögdécselni, megmondom mindig azt, a mit akarok, magyarán is, folyékonyan is. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezt a közbeszólást tehát a magam részéről egy nagyon helyt nem álló közbeszólásnak és rossz ötletnek tekintem. (Élénk helyeslés jobbfelcl. Halljuk! Halljuk!) Hát én tartottam egy tanácskozmányt a gyermekvédelem ügyében, ebben^ az igen komoly és igen magasztos kérdésben, (Elénk helyeslés a jobboldalon.) a melynek az ügye nagyon a szMemhez van nőve. Meghozatott egy törvény, a mely szól a gyermekvédelemről. Ennek a törvény­nek az életbeléptetéséről és végrehajtásáról van szó és azon szabályzatokról, a , melyekkel elláttatnak a gyermekmenházak. És én azt gondoltam, hogy helyesen cselekszem talán, ha, mielőtt azt a szabályzatot kibocsátom, elsősor­ban mindenkit, a kit ebben a kérdésben szak­embernek tartok és másodsorban, a ki érde­kelve van, mert bizonyos egyleteknek, a melyek ezzel a kérdéssel összeköttetésben vannak, vagy társulatoknak az élén áll, minden személyvá­logatás nélkül a társadalomnak minden osztá­lyából (Elénk helyeslés a néppárton és jobboldalon.) — mert voltak ott grófnék, voltak szocziálisták, ott volt Csernoch képviselő ur ós voltak mások is, — ha — mondom — mindenkit meghallgatok és velük ezt az ügyet megbeszélem. (Elénk he­lyeslés a néppárton és a jobboldalon.) És én azt gondoltam, hogy ezt a nagy ügyet, a mely nem­csak a filantrópiának az ügye, nemcsak az emberszeretetnek az ügye, hanem Magyarorszá­gon a nemzetnek is az ügye, (Általános elénk helyeslés.) mert 20—25.000 gyermeknek a meg­mentéséről van évenkint szó, hogyha ezt az ügyet széles keretben és demokratikus alapon szervezett tanácskozmányban teszem megbeszélés tárgyává. (Általános élénk helyeslés.) Rakovszky István: Csak spiczli ne legyen közöttük! Széll Káilmán miniszterelnök: És ebből az okból meghívtam mindenkit, a kiről azt gon­doltam, hogy a kérdés iránt érdeklődik és a kérdéssel távolabbi vagy közelebbi összekötte­tésben van. (Általános helyeslés.) Mert én nem tagadom, t. ház, én a szo­eziálistákat és a munkásokat is embereknek tartom (Altalános élénk helyeslés.), olyanoknak, a kikkel számolni akarok; és a mikor elhagya­tott, talált és hatóságilag elhagyatottaknak ki­jelentett gyermekekről van szó, nahát akkor igenis a munkásokról van szó elsősorban, mint ez ügyben^ leginkább érdekelt társadalmi osz­tályról. (Altalános helyeslés.) Hát akkor miért hozzák fel azt, hogy velük tárgyalok ? Rakovszky István: Mert spiczlik! Széll Kálmán miniszterelnök: Azokat, a kik a munkások ügyeMel szervezetileg és hMatás­szerüleg foglalkoznak, én a magam részé­ről ignorálni nem akartam, hanem elhívtam ebbe a tanácskozásba. (Helyeslés a jobboldalon) Hát ez már szövetkezés? Hanem ha valaki és valakik tárgyalnak a szocziálista vezérekkel abból a czélból, hogy rendezzenek népgyűlést, hát az nem szövetkezés? (Hosszantartó élénk tetszés és helyeslés a jobboldalon.) Az szövet­kezés, ha a belügyminiszter, nem a maga mulatságából, mert nekem elég dolgom volna másutt is, órákon és napokon keresztül ott ül, hogy ezt a kérdést megbeszélje a társa­dalom minden emberével, minden osztálynak és minden rétegnek a képviselőjével? Ezt már a szemére vetik, mert ez szövetkezés. Hát, t. ház, én ezt a hol vemhes, hol nem vemhes elvet nem alkalmazom, nem értem és nem is fogom abban önöket követni. (Élénk éljenzés a jobb­oldalon.) Már most átmegyek magára az interpel­láczió tárgyára. Igenis a rendőrségnek bejelen­tetett és a fennálló rendelet értelmében adatott ki a végzés azon népgyűlést illetőleg, a melyet tegnapelőtt a szocziálisták tartottak. Abban ők nem emiitették azt, a mi azután, mint hallom, vörös plakátokon az utczákon ki volt téve, hogy »A csuhások és a nép« ; abban egyszerűen azt kérték, hogy a következő két programmpont alapján: l.»Az ellenzék és a katonai javaslatok.« 2. »A klerikálizmus és a nép«, napirendre hozassák ez a két dolog és a felett népgyűlést tarthassanak. Ez egyik sem volt olyan, a melyre az 1848-iki rendelet értelmében megtagadó választ lehetett volna adni és az engedély meg is adatott. (Helyes­lés a szélsöbaloldalon.) Már most azt mondja báró Kaas Ivor ur, hogy az ellen neki semmi kifogása nincsen, hogy a rendőrség be nem avatkozott; az ellen sincs kifogása, hogy meg­adatott az engedély. Hanem hát ő kritizálja azokat a dolgokat, a melyek ott történtek, kri-

Next

/
Oldalképek
Tartalom