Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

392 236. országos ülés 1903 márczius 24-én, kedden. hogy személyesen kívánja azt elintézni. A legjobb eredményt kívánva, tisztelettel: Aidinger János, képviselő.« Széll Kálmán miniszterelnök: Mikor volt az ? B. Kaas Ivor: 1898-ban. Hanem ez mind csak előzmény; de a bizonyításhoz szükséges. Az én barátom — újságíró, — a ki a czikket irta — akkor nem ismertem — felment a miniszterelnök úrhoz és ott először Bánffy fogadta. Megállapodtak, hogy a sajtóirodában ad neki alkalmazást 150 forint havi fizetésért. Azután következtek a további eljárások. A sajtőpört azon időben elhalasztották 1898. november 5-ikére. Ezután folytak, nem tudom, micsoda tárgyalások. Leküldött a miniszterelnökség egy nyilatkozatot, mert ezen a végtárgyaláson bizonyításnak helye volt, a czikkben felsorolt, nem tudom, busz—harmincz egyént, a kik kitüntetést kaptak, beidézhetők voltak, bíróilag kihallgathatok, s azonkívül, a mint tetszik látni, bizonyítékai is voltak, a tényállásra vonatkozó bizonyítékai, de ha nem is lettek volna, itt van Aidinger levele, a mely világos bizonyítéka annak, hogy ezt a sajtópört a miniszterelnök ur semmi szin alatt nem akarta, hogy törvényes utón végtárgyalással megtartassák . . . Rakovszky István: Kégi fekély ! (Mozgás.) B. Kaas Ivor: ... a minek módját ejteni egy szegény hírlapíróval szemben nem oly nehéz, ha annak egy rendes hMatalos állást ígérnek, a melyet tisztességesen elfoglalhat, neki kenyeret és jövendőt biztosítanak — mondom, leküldték egy nyilatkozatot, a melyben nem áll egyéb, mint az, hogy ő ott a végtárgyaláson jelentse ki, hogy ő bizonyítékokkal nem bir és hogy a czikket visszavonja és sajnálja, (Mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalon.) Ez megtörtént november 5-ikén. Erre azután állását elhagyva az a hírlapíró, feljött Budapestre és jelentkezett a miniszterelnökségnél. (Eqy hang a szélsőbal-oldalon: Es ott kidobták! (Derültség.) ISÍem dobták ki, hanem Jeszenszky miniszteri tanácsos ur szívesen látta magánál . . . Rakovszky István: Közigazgatási biró! (Mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalon.) B. Kaas Ivor: ... és azt mondta neki, hogy a sajtóosztálynál egyelőre állás nincsen, hanem menjen a rendőrséghez. (Mozgás a néppárton és a szélsőbal oldalon.) És itt most már közeledünk a témához. (Halljuk! Hallnik!) Jelentkezett Rudnay ő méltóságánál azzal, hogy a kegyelmes ur küldte. Rudnay azt felelte, hogy már telefon utján értesítette erről. (Mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalion.) On a politikai rendőrségnek lesz tagja (Mozgás a néppárton és a szélsőbaloldalon.) és megkajrja azt a havi 150 forint fizetést, lépjen be a Magyarország szerkesztőségébe . . . (Mozgás jobbfelöl. Halljuk I Halljuk! balfelöl.) Rakovszky István : Kérem, a türelem rózsát terem! B. Kaas Ivor: . . . bár ideiglenesen fizetés nélkül . . . Bartha Miklós: Spiczlinek! B. Kaas Ivor : ... és majd megmondja neki Rudnay, hogy miről adjon értesítést. (Nagy mozgás a néppárton és a szélsőbaloldahn.) Ekkor az illető újságíró vonakodott ezt az ajánlatot elfogadni és mindenféle rábeszélés után egy napi gondolkozási időt kért. Egy nap múlva ismét elment Rudnayhoz, és tagadó választ adott neki. (Helyeslés a szélsöb alól dalon és a néppárton.) Rakovszky István: Ki volt becsületesebb? B. Kaas Ivor: Es mi történt ekkor? Mondom, elment Rudnayhoz és kijelentette neki, hogy nem ez az állás lett neki Ígérve, ő tehát erre az állásra nem reflektál. Bár állás nélkül van, s családos ember, két gyermeknek az apja. Akkor Rudnay őt rábeszélendő, egy fiókot huz ki és azt mondja: (Halljuk! Halljuk .') vannak itt magánál külömb emberek alkalmazva, s egy belső szobából kihozott egy iratcsomót, s kMett abból négy nyugtát. Az egyik, — nem fogom megnevezni — egy volt függetlenségi párti képviselőé . . . Csávolszky Lajos: Halljuk! Halljuk! Barta Ödön : Kérem, csak nevezze meg ! (Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Csak nevezze meg!) B. Kaas Ivor: Bocsánatot kérek, nincsen jelen, nem is tagja a háznak, nem nevezhetem meg. Rakovszky István: Nem tagja a háznak! (Felkiáltások a szélsőbaloldahn: Akkor lielyes!) Pichler Győző: Azt körülbelül mindenki tudja, hogy kicsoda. B. Kaas Ivor: Megmutatta, — mondom — ennek a nyugtáját, megmutatta azután Bokányi Dezső szocziálistavezér nyugtáját.. . Rakovszky István: Éljen! Vázsonyi Vilmos: Ez sincs ám jelen! Bartha Miklós: Ez volt az ankétra meghMa? B. Kaas Ivor: Megmutatta ezenkívül még két szocziálistavezér nyugtáját. Bokányi Dezső 150 forint havi fizetéssel van ott állandóan alkalmazva. Megnevezett ujságiró-kollégám még másik két nevet, de azért nem említem fel őket, mert a másik két névre nem emlékszik határozottan, hogy arra esküt merjen tenni a bíróság előtt. Ezért kért, hogy azt a két nevet, a melyet én tudok, mint bizonytalant elhallgassam. De hát hiszen a miniszterelnök ur előtt ez nem egészen ismeretlen dolog, nem mondok neki ezzel ,ujat. Ott van Jeszenszky, ott van Bérezik Árpád, ott van maga Rudnay, kérdezze meg őket; utóvégre Rudnay és az illető barátom között négyszem között történt dologról van szó. Bizonyítékul én csak Aidinger levelét és azt a bizonyos táviratot hozhatom fel, de nekem ez elég erkölcsi erőt adott arra, hogy magamat az igen t. miniszterelnök ur és a ház előtt igazoljam azon felkiáltásra nézve, hogy bebizo-