Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-236
236. országos ülés 1903 nyitom, hogy a szocziálistavezérek a rendőrségnek . . . Rakovszky István: No hát miniszterelnök ur, gyanusitott-e Kaas Ivor? Es Vészi ur, kérdem, gyanusitott-e Kaas Ivor? Vészi József: Audiatur et altéra pars! Széll Kálmán miniszterelnök: Szövetségről hallottam ott beszélni! Benedek János: Mindez magába vére még nem bizonyiték! Pichler Győző: Esküszöm arra, hogy Werner nem csinál ilyent! B. Kaas Ivor: A miket előadtam, . . . (Zaj a halközépen. Egy hang: Mit szól ehhez Vészi ur ?) Vészi József: Én nem tárgyaltam velük soha! Rakovszky István: De védi őket folyton, támogatja őket az újságban! B. Kaas Ivor: Engem ezek előadására az biztatott, hogy az utolsó napok eseményeiben a szocziálisták igen nagy és pedig nemzetellenes szerepet játszottak; {Igaz! Ügy van ! a balközépen.) az biztatott, hogy a miniszterelnök ur, midőn itt közbeszólásképen azt mondottam, hogy Bokányi és Goldner a gyermekvédelem iránti ankéten a belügyminisztériumban a miniszterelnök ur elnöklete alatt tárgyaltak, azt felelte nekem: Hát ez is hiba ? Bartha Miklós: Az összeköttetés a hiba! B. Kaas Ivor: Hát. hogy a meghívás hiba-e, az felfogás dolga, de én titkos rendőrökkel — nem mondom, hogy a miniszterelnök ur tudott arról — titkos rendőrökkel . . . Rakovszky István: Titkos rendőrökkel, megvetett spiczlikkel! Széll Kálmán miniszterelnök: Azt hiszik, hogy tudtam arról? B. Kaas Ivor: . .. országgyűlési képviselőket, elismert, jeles férfiakat egy asztalhoz nem ültetek, hogy azokkal az urakkal kezet szorítanak, ez már mégis csak . .. (Mozgás és zaj a haloldalon.) Rakovszky István: Ezt tudnia kellett volna ! Széll Kálmán miniszterelnök : Micsoda beszéd ez ? Hát ön tudta ? Rakovszky István : De a miniszterelnöknek, mint belügyminiszternek tudnia kell! (Nagy zaj.) Zboray Miklós: Miért nem mondja meg Rudnay? Miért hagyja, hogy azokkal uri emberek együtt értekezzenek? (Zaj. Halljuk! Halijuk! Elnök csenget.) B. Kaas Ivor: Ez, r ha nem egyéb hiba, hát legalább szépséghiba. És most, miután az összeköttetést a rendőrség között, s a szocziálisták népgyülését rendező Bokányi között ilyen módon megállapítottam, áttérek magára a tárgyra. (Halljuk! Ralijuk! a hal- és a szélsőbaloldalon.) Benedek János: Én nem hiszem a dolgot! Vázsonyi Vilmos: Én sem hiszem! Most már hárman vagyunk, a kik nem hiszszük i (Mozgás.) Nem hiszem, mert nem őrült meg, hogy nyugtát adjon! Rakovszky István: Csak azért ? KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTE5T márczius %h-én, kedden. 393 Vázsonyi Vilmos: Azért sem, mert józan ember nem teszi azt, ha nem tisztességes! (Zaj. Halljak! Halljuk! balfelöl.) B. Kaas Ivor: Mi hallottuk itt a szocziálisták védelmét Vázsonyi Vilmos és Visontai Soma képviselő uraktól. Szívesen fogadjuk azt, hogy emberi jogaikért sikra szálltak. (Helyeslés a hal- és a szélsöbaloldalon.) De az, hogy a rendőrség akkor, a midőn ilyen embereket felfogad, azoktól nyugtákat vesz, a melyeket titokban megőriz, nem olyan csodálatos, mert hiszen bolond volna, ha nem venne, mert ezzel tartja őket kezében. Rakovszky István: Ezzel tartja a »vezér«-t kezében; tőlem nem mutathat nyugtát! (Derültség halfelöl.) B. Kaas Ivor: De térjünk a dologra, t. i. a szocziálisták tegnapelőtti gyűlésének napirendjére. Az a gyűlés két programmpontból állott, (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsöbaloldalon.) és két részre oszlott. Az egyik része szólt az ellenzéki pártoknak; megtámadta az ellenzéki pártokat parlamenti viselkedésük miatt, azt mondván, hogy az nem elég erős, hogy annak a ! kormányelnök ellen sokkal hevesebbnek kellett ! volna lennie, hogy meg kell tagadni az idemni| tást és hogy az obstrukcziónak maximumáig : kell menni vele szemben. Holló Lajos: Vészi ur védelmezte őket j velünk szemben! Azt követelték, hogy obstruálI juk az indemnitást! (Mozgás jobb felől.) B. Kaas Ivor: A néppártról azt mondja, hogy ha nem volnának is a nemzettel szemben mulasztásai, a néppárt a népnek árulója, mert nem védi eléggé a katonai törvényekkel szemben a nép jogait. És szerintök a másik párt is áruló és akkor azután összeköttetésbe hozott bennünket a függetlenségi párttal és azt mondotta, hogy mi az obstrukczióban teljesen szolidárisak vagyunk a függetlenségi párttal; minket együttesen kell venni és együttesen lehet elI Ítélni. Nem állitom, hogy Rudnay tanácsára történt ez a felszólalás: lehet, hogy ez kizárólag Weltnernek a felfogása volt, de én nem egészen hiszem, hogy Kossuth Ferencz, a függetlenségi párt elnöke, szolidaritást vállalna a néppárttal. Azt is kétségbe vonom, hogy Thaly Kálmán vagy Madarász József, vagy Olay Lajos, vagy Eötvös Károly, vagy akár a másik párt elnöke. Szederkényi Nándor is vállalna szolidaritást. És én itt nyiltan kérdem, hogy ezen katonai vita kérdésében is tárgyaltunk-e mi együtt, — nem a szónokoknak ilyen vagy amolyan sorrendjére nézve, hanem a követendő magatartásra nézve? Tárgyaltunk-e az obstrukczióra és a követelések foglalatára nézve? Ez nem volt szükséges ; nem is történt meg. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélsöbaloldalon.) Azért ez, hogy mi, a néppárt és a függetlenségi párt, szolidárisak volnánk, a szocziálisták részéről, — hogyan is mondta a miniszterelnök ur —kicsinyes gyanúsítás. De ezeket a támadásokat, a melyek 50
