Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

226. országos ülés 1903 márczius 12-én, csütörtökön. 93 alkotmányának, époly intézménye, mint az országgyűlés, mint a felelős kormány; intézmény, a mely a nemzet erejét tartozik gyarapítani. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Intézménnyel szemben pedig nem tartozhatunk hálával. (Ugy van! Ügy van ! a szélsÖbaloldalon.) A király személyét tehát nem mi viszszük be, hanem gr. Tisza István t. képviselőtársunk vonja be a vitába, midőn személyt csinál a királyból, a ki nem személy, hanem intézmény, - alkotmányunk darabja, (Igaz! ügy van! a szélsÖbaloldalon.) T. ház! A királyság Magyarországon nem abszolutista eredetű. Háláról ott beszélhetnek a fejedelemmel szemben — bár ott sem jogosultan — a hol oktrojált, ajándékba adott alkotmány alapján beszélnek a »Petitions Landestag«-ok, De háláról beszélni a fejedelemmel, az uralkodóval szemben ott, a hol a választási jogban gyökeredzett a királyi hatalom, a hol a nemzet ezt a jogot nem adta fel még ma sem, — mert ez a jog ad eventum, még ma is megvan törvényeinkben — háláról beszélni ott, a hol a királyi hatalom forrása a nép maga; valóban nem lehet. (Igaz! Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) B. Kaas Mor: Hízelgés! Vázsonyi Vilmos: Én, t. ház, nem azért említem fel ezt a mondást, mint hogyha bármiféle támadó jelleget tulajdonítanék annak. A törvénytisztelet számomra elég, a lojalitás felesleges, mert a törvénytisztelet magában foglalja a lojalitást is. (Elénk tetszés és helyeslés a szélsÖbaloldalon.) A ki a magyar alkotmányt tiszteli, az tiszteli abban és azzal — de csak azzal és válhatatlanul azzal egybeforrva — a királyt is: az alkotmánytól elválasztott királyt nem tartozik senki sem tisztelni. (Hosszantartó, élénk helyeslés, tetszés és taps a szélsÖbaloldalon.) Jó volna, t. ház, ha azok, a kik háláról beszélnek, megjegyeznék maguknak azt a mondást — a melyet nem a mi viszonyainkra alkalmazok, mert nem akarom egy perczig sem megtagadni a tiszteletet a koronával szemben — mely Börnétől származik, t. i.: »Völker sind selten, Könige sind immer zu habén.« (Tetszés a szélsÖbaloldalon.) A mi felfogásunk szerint a korona a nemzeti egységnek a kifejezője; de még egyebet is kell jelentenie: az egyenlő jogot az osztályok harczában. Mert ki lehet más az osztályok harczában a kiegyenlítő, mint a király, a ki semmiféle osztályhoz nem tartozik? (Tetszés a szélsÖbaloldalon.) Ki lehet más, a ki egyenlő jogot, méltányosságot és igazságot biztosithat mindenkinek, mint a fejedelem, a ki egyetlen osztálynak sincs lekötelezve, mert ő az egész osztatlan és pártatlan nemzetnek köszönheti hatalmát és koronáját ? (Tetszés a bal- és a szélsÖbaloldalon.) De én, t. ház, azt látom, hogy ennek a nemzeti és népkirályságnak eszméje nem igen domborodik ki semmiféle tényben; én azt látom, t. képviselőház, hogy még ma is a koronát a spanyol etikett szabályaMal és a spanyolfalak sokaságával akarják elzárni a néptől; én azt látom, hogy az »udvar« szó még mindig nem nyeri vissza magyar etimológiai jelentőségét, a mely nyílt helyet jelent és nem zárt helyet, a régi magyar királyoknak nyílt csarnokát, a hová a nép bemehetett és felpanaszolhatta a maga sebeit. (Élénk tetszés és helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Én, t. ház, azt látom, hogy a t. miniszterelnök ur, a ki igen nagy a békitésben, Magyarország két legnagyobb békítőjének — mert azok voltak mindketten — példáját nem követi. Mert békített Kossuth Lajos is, békített és egyeztetett, midőn reábirta a magyar nemességet, hogy mondjon le előjogairól s elhárította ezzel az osztályharezot; és békített akkor, a mikor reábirta a felszabadított jobbágyokat és a városi polgárságot, hogy feledve a multak keserűségeit, ragadjon fegyvert a haza védelmére; a mely jogokat adott neki és keblére ölelte. (Élénk tetszés a szélsÖbaloldalon.) És békített Deák Ferencz is, békített és egyeztetett, a midőn reábirta a koronát arra, hogy elfelejtse a függetlenségi nyilatkozatot és rábírta a nemzetet arra, hogy elfelejtse az aradi 13-mat és a vérbirőságokat. Ez az igazi békités, ez az igazi egyeztetés: a nemzet és a király egybeforrasztása az alkotmányosság, a haladás és egyenlő jog gondolatában. Ez a békités, nem pedig a szabadelvű párt keretében lévő számtalan csoportok és zászlóaljak, a különböző nemzeti, disszidens, ó- szabadelvű és egyéb ezredeknek egységes vezérlet, vezénylet és belszervezet alatt való csoportosítása. (Élénk helyeslés a szélsÖbaloldalon.) T. ház! Én azt látom, a mint már beszédem egész folyamán kifejtettem, hogy a régi birodalmi jjolitikának, a régi dikaszteriális j)olitikának az emlékei még nem tűntek el. Látom ezt legvilágosabban ebben a javaslatban, a mely senkinek sem kell, a mely mégis itt van és a mely mellet kénytelen helyt állani & kormány, kénytelen helyt állani a többség. /Elénk helyeslés a bal- és a szélsÖbaloldalon.) Én, t. ház, ennek a birodalmi politikának szimbólumát látom a schönbrunni parkban. A schönbrunni parkban a fák nem nőhetnek ugy, miként a természet szava parancsolja. A schönbrunni parkban, ha a császár ugy akarja, a jegenyefának csúsznia kell. a törpefenyőnek pedig büszkén kell az égbe emelkednie. A tigrisek és oroszlánok is ott vannak abban a parkban; ott vannak, de ketreezben. Én ennek a birodalmi politikának, a mely meg akarja nyesni a nemzet természetes erejét, ennek a birodalmi politikának, a mely ketreezbe akarja zárni a nemzet nemes szenvedélyeit, nem szavazok meg semmit. Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Elénk helyeslés, éljenzés és taps a szélsÖbaloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.)