Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-226

94 226. országos ülés 1903 niárcziüs 12-én, csütörtökön, Endrey Gyula jegyző: Förster Ottó! Förster Ottó: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn ehhez a törvényjavaslathoz hozzászólok, felszólalásomat egy feltételes ígérettel kezdem. Megígérem feltételesen, hogy határozati javaslatot nem fogok beadni. Meg is indokolom, hogy miért. Először is az igen t. honvédelmi miniszter jóindulatába akarom magam kissé becsempészni azok tekintetében, a miket el fogok mondani. Másik indokom komolyabb s ez az, hogy nekem meggyőződésem, hogy a zárszóhoz nem is fogok kerülni. (Tetszés balról.) Meggyőződésem ez azért, mert a szimptomákból azt látom, hogy nem fog ez a dolog oda fejlődni, mert lehetetlenségnek tartom, hogy ezt a javaslatot forszírozzák akkor, a mikor más fontosabb teendők vannak. (Élénk helyeslés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Az igen t. kormány s annak a feje, a ki annyi mindent kitalált, a ki kMezette az országot olyan csávából, hogy arra visszaemlékezni is borzalom, majd talál módot arra, hogy ettől a lidércznyomástől is megszabadítsa a parlamentet és a nemzetet. Ez a törvényjavaslat nagyon hasonlít ahhoz a szegény falusi koldushoz, a ki nem is a községben született, de odatolonczolják. Ott kell tartani, mert ráparancsolják a községre. Akadnak szamaritánus, szabadelvű lelkek, kik itt-ott egy kis ételt adnak neki. Egyik-másik egy kopott kabátot is tesz rá, mert tudja, hogy az áldás felülről jön. De azért csak vetik, dobják ide-oda, ott sem kell, itt sem kell, és mikor végre kimúlik, akkor gyászkönyek helyett örömkönyekkel kiséri ki mindenki. (Helyeslés és tetszés a bal- és a szélsőbal-oldalon.) T. ház! Tulajdonképen mi a czélja ennek a törvényjavaslatnak ? Az én szerény felfogásom szerint az volna a czélja, bogy harczképességünket erősbitse egy láthatatlan ellenséggel szemben, és megerősítse, illetőleg elismertesse a nagyvilágban még láthatatlanabb nagyhatalmi állásunkat. (Igaz! Ugy van! ÉlénJc tetszés a bal- és a széisöbaloldalon,) B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez a felfogás nagyon szellemes! Förster Ottó: Szellemes ? Ha parancsolja, elmondom még egyszer. (Derültség.) Kérdem, t. ház, kell ez a törvényjavaslat? Méltóztassanak a közhangulatot megnézni. Az én felfogásom szerint ez a ^törvényjavaslat épenséggel senkinek sem kell. Énegy ajánlatot teszek az igen t. kormánynak és a t. honvédelmi miniszter urnak. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Halljuk! Halljuk! Förster Ottó: Én nagyon drágálom ezt az egész berendezést, és ennek a javaslatnak a megszavazását, és azért egy sokkal olcsóbb módot ajánlok. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ez két részből állana: Az elsőnél mindjárt legalább 10°/o megtakarítást fognánk elérni, nem ugyan numerice, quantitatMe, hanem qualitatMe, mert hiszen a hadsereget tulajdonképen nem a szám teszi; — megmutatták azt számtalanszor a kisebb csapatoknál szerzett tapasztalatok, — hanem mindig a szellem, a haderőnek a kvalitása az, a mi dönt. Én tehát azt az ajánlatot teszem, — jogunk is van követelni, de most volna talán a legfontosabb ideje annak, hogy meg is kapjuk — méltóztassék már egyszer — prózában mondom el —behozni a magyar hadseregbe a magyar vezényszót és a magyar zászlót. (Helyeslés a bal- és a széisöbaloldalon.) Praxisból beszélek, t. ház. Tessék csak megnézni, hogyan fog elvonulni az a magyar ezred, — nem béke idején, hanem háborúban — ha egy akármilyen régi, rongyos magyar zászló alatt magyar vezényszóval vezetik. (Ügy van! Ugy van! a bal- és a széisöbaloldalon.) Nagyon természetes, hogy hiszen én a legnagyobb tisztelettel és becsülettel vagyok azon idegen tisztek iránt, a kik a legnagyobb jóakarattal, habár nem teljes eredménynyel, igyekeznek elsajátítani a magyar nyelvet, azok ellen én nem is szólhatok. De tessék csak figyelembe venni, hogy komolyabb időkben, a midőn nemcsak azt a pár közönséges vezényszót kell annak a tisztnek elmondania, hanem közvetlenül érintkeznie is kell a legénységgel, pl. sokszor megtörténik, hogy a tiszt találkozik egy négy tagból álló patrouillal és magyarul kell azzal beszélnie, milyen hátrányos az, hogy nem képes a legénységgel magyarul érintkezni. A magyar ember amúgy is roppantul bizalmatlan az idegennel szemben; engedelmeskedik ugyan, de miért ? Mert fél a büntetéstől Viszont tessék csak megnézni azt a magyar katonát, a midőn magyar vezényszó, magyar kommandó alatt áll hadrendbe ; a mikor érzi a nemzeti összetartozást: akkor egészen máskép viselkedik. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a széisöbaloldalon.) A 48-as dolgokhoz hasonló eseményeket, 48-as bravurstikliket idegen vezényszó alatt véghez vinni én részemről még nem láttam, nem is hallottam. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a széisöbaloldalon,) A másik kerékkötő, a mely harezképességünknek tulajdonképen útjában áll, — és itt ismét Madarász József t. képviselő urnak akarok gazsulirozni, mert ha németül mondom, nem jól jön ki, tehát magyarul nevezem meg — az u. n. hajfonat a hadseregben. (Altalános élénk derültség. Felkiáltások a széisöbaloldalon: Yarkocs! Halljuk! Halljuk!) Ez elképzelketlenül nagy baj, és azt hiszem, hogy ha az a bizonyos már emiitett olló, a mely akkor kezd működni, a midőn az ujoncz berukkol, egyszer ugy eltévesztené a dolgát, és az ujoncz szelid fürtéi helyett ezt a hajfonatot vágnák le vele, óriási hatást érne el ugy a két államra, mint a közös hadseregre nézve, a melynek egyik részét mi szolgáltatjuk.