Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 márczius ll-én, szerdán. 77 »Hazádnak rendületlenül Légy hMe óh magyar, liölcsó'd ez, majdan eirod is, Mely ápol s eltakar. A nagy világon e kMül Nincsen számodra hely, Áldjon vagy verjen sors keze : Itt élned, halnod kell.« Immár 50 esztendeje, hogy a költő így só­hajtott fel és a mit ő akkor érzett, a miért az ő magyar szMe dobogott, azért dobog a mi szMünk is. Ha a nagy világon e kMül nincs szá­munkra hely, akkor kérdem a t. túloldaltól és a többség tagjaitól: miért akarják lehetetlenné tenni a megélhetést ebben az országban? Hisz a magyar ember az utolsó lehelletéig ragaszko­dik az őseitől örökölt földhöz, a melyért annyi viszontagság közt, annyi ellenséggel küzdött és megtartotta azon földet, melynek minden rögé­hez annyi szent emlék köti, a melynek hantja alatt aluszszák szülőink örök álmaikat. Ne akar­ják tehát kiűzni e hazából a hazáért rajongókat, ne tegyék földönfutókká a jó hazafiakat, pedig ha ezeket a javaslatokat elfogadják, ha a katonai terheket felemelik, akkor nem marad egyéb hátra, mint vándorbotot venni és vagy kMán­dorolni, vagy az utolsó fegyvert használni és ezzel az elviselhetetlen terhek megteremtőjét elpusztitani. Én lelkem egész felháborodásával utasítom vissza ezen merényletet és tudom, hogy nem lesz magyar ember, a ki ezt a katonai ja­vaslatot megszavazza. (Zaj.) T. ház! Ha Fejérváry honvédelmi miniszter ur azt mondta volna a király helyettesitőjének Kolozsvárt, hogy békét kell hagyni Nessi Pál­nak, mert ő magyar ember, magyarul akar mulatni, magyar nótát húzatni: akkor nem hallanánk ilyeneket, a miket most fel fogok ol­vasni. Egy gráczi császári és királyi pénzügyi számtiszt a minap németnyelvű levélben arra kérte a főváros tanácsát, szerezze meg az ő keresztlevelét. A tanács elhatározta, hogy ma­gánfelektől csak magyar nyelvű levelet fogad el s erről a szám tiszt a gráczi községi elöljáróság utján értesítve lett. Tegnap visszajött a levél, hátlapján a számtiszt német nyelven arra kéri a tanácsot, mondja meg, milyen világnyelven írhatja meg kérelmét, német, franczia, angol vagy szerb nyelven, de nem kívánhatják, hogy olyan nyelven irja meg, a melyen csak két ember beszél. Sajnos, hogy a magyar nyelvet ott csak két ember beSzéll. Ha ebbe a városba ir, irjon magyarul. Védjük meg földünket, a melyet már ki­kezdték a Tengerszemmel. Lehetne jobban, össze­tartóbhan és egyetértve rendelkezni a haza felett és törvényeket hozni. T. túloldal, az én nézetem szerint az önök hibája az, hogy nem ismerik a magyar nyelvet, mert bele van oltva a népbe a német nyelv s az ország nagyjai előbbre becsülik az osztrák beszédet és a himnuszt, mint a magyart. Egyik követelésem az, hogy álljon fenn Magyarországon magyar tisztek alatt önálló magyar hadsereg, a kMel meg lehet védeni Ma­gyarországot, másik követelésem az, legyen önálló független Magyarország, elég volt már a magyar nemzetnek az osztrák uralom idáig. (Éljenzés a szélsőbal old álon. > Elnök: A ház korábbi határozata értelmé­ben a tárgyalást most félbeszakítjuk és áttérünk az interpellácziókra. Mielőtt azonban az interpellácziókra át­térnénk, van szerencsém javasolni a t. háznak, hogy a holnap délelőtt tíz órakor tartandó ülésre a mai napirendet áttenni méltóztassék. (Helyeslés.) Rátkay László : A házszabályokhoz kérek szót. Elnök: Tessék! Rátkay Lászlő: A házszabályokhoz kérek szót, és pedig azon a czimen, hogy, a mint mél­tóztatik látni, mindenkor vigyázok, a mint mind­nyájunknak vigyáznunk kell arra, hogy a kép­viselőház házszabályai és méltósága soha meg­sértve ne legyen. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Az 1868-iki, a nemzetiségekről szóló tör­vény, valamint a képviselőház házszabályai azt mondják, hogy a képviselőháznak a nyelve a magyar és minden okmány és minden iromány a képviselőháznak csak magyar nyelven terjeszt­hető elő. A t. ház asztalára egypár nap óta le vannak téve a véderő- és pénzügyi bizottság jelentései s ezek kapcsán ide van terjesztve a közös hadseregről szóló sematizmus, mint a ház okmánya. Ez a könyv csak németül szól. Elte­kintve attól a sérelemtől, a mely ebben a könyv­ben a katonaság részéről foglaltatik, hogy da­czára a helységnevekről szóló törvénynek, követ­kezetesen minden magyar helységnevet német nyelven emlit, — mondom, ettől eltekintve, mert ez nem tartoznék a házszabály-vita keretébe — én tiltakozom az ellen, hogy a magyar képvi­selőház asztalára mint okmány valamely bizott­ság részéről egy német nyelvű könyv tétessék le. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) EelhMom a t. ház elnökségét, hogy ezen visszaélés ellenében azonnal intézkedni szíves­kedjék. (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon. Moz­gás a jobboldalon.) Elnök: T. ház! Kénytelen vagyok egy kije­lentést tenni Rátkay László t. képviselő urnak a házszabályokra való hMatkozással tett felszó­lalását illetőleg. (Halljuk!) Én ugy vagyok értesülve, — pozitMe nem mondhatom — hogy azon okmány, a melyről szó van, nem a bizottság részéről tétetett le a ház asztalára, hanem Hajdú főhadnagy ur ese­téből kifolyólag a honvédelmi miniszter ur részé­ről. Tehát nem hMatalos, nem a bizottság részé­ről előterjesztett okmányról van szó, hanem a miniszter ur részéről tétetett az le mint adalék annak bizonyitására, hogy Hajdú főhadnagy neve kétszer vagy háromszor fordul elő a sematiz­musban. Rátkay László : Miniszter sem terjeszthet be német nyelven okiratot!

Next

/
Oldalképek
Tartalom