Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-225
72 225. országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. vüknek, hogy egymást meg ne értsék, és igy lön a Bábel.« Hát azt kérdem én, hogy lehet-e nagyobb zavar, lehet-e nagyobb Bábel, mint a katonai törvényjavaslatok beadása óta ott a túloldalon a különböző kisebb-nagyobb pártcsoportozatokban van ? (Elénk 'tetszés a széhcbaloldalon.) Hiszen már a vita megkezdése előtt megvolt már a nagy zavar, már akkor kezdődött a Bábel és ki tudja, hogy nem ugy végződik-e ez is, nem ugy kell-e végződnie, mint a hogy a biblia mondja a nagy toronyépítőkről: »Es az Úr elszélesztette vala őket.« (Élénk tetszés és helyeslés a szélsobaloldalon.) A mint mondottam, t. ház, tehát lehetnek olyanok, a kik azt az argumentumot helyesnek, jónak elfogadni hajlandók; hanem szerény nézetem szerint nem fogadhatja el azt senki, a ki tisztán és egyedül a magyar nemzet érdekeit nézi. C Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Nem is fogadja el. De különben is azt gondolom, hogy mindenki tudja, hogy — legyen az az oka, a mit az előbb emiitettem, vagy legyen egy másik — a tulajdonképeni ok az, hogy az osztrákok kívánják, az osztrákok követelik mintegy a magyar embernek még az utolsó rongyfoszlányát is, (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) és a közös hadsereg kívánja, követeli a szegény magyar embernek még a legutolsó fillérjét is, (Ugy van.' Jjgy van! a szélsobaloldalon.) Ráth Endre: Nincs előadó! Münnich Aurél előadó: Itt vagyok! Ráth Endre : De most kimegy ! Nem teljesiti kötelességét! Széll Kálmán miniszterelnök: Annyira legalább is teljesiti, mint önök! Madarász Imre: A t. miniszterelnök ur az 1899 : XXX. törvényezikknek, a hires paktumnak magyarázatával eljátszotta, legalább egy időre, Magyarország gazdasági függetlenségét, az önálló vámterületet. Széll Kálmán miniszterelnök: Ezzel ugyan egy órára sem játszottam el! Madarász Imre: Ez tagadhatatlan; pedig az én szerény r nézetem szerint a gazdasági válságnak jobbra fordulását, a pangásban levő kereskedésnek és iparnak fellendülését és az általános szegénység miatti panasznak megszüntetését csakis és egyedül ez által lehetne Magyarországon biztosítani. Ausztriának a jármát, a melyet oly régen és keservesen viselünk már, csakis a gazdasági közösség megszüntetésével lehetne kidobni a mi nyakunkból. Ausztriának a szipolyozásától csakis az önálló vámterület felállításával szabadulhatunk meg, és azt a száz meg száz milliót, a melyet az osztrákok a zsebünkből kicsikartak, csakis az önálló vámterület felállításával szerezhettük volna vissza. (Helyeslés a szélsobaloldalon.) Tudja is ezt mindenki, nemcsak a gazda, a kereskedő, az iparos, hanem általában az országnak minden polgára, s én azt hiszem, hogy épen ezért küzdenek az országnak polgárai oly nagy lelkesedéssel, kitartással a gazdasági függetlenségért, élükön épen a 48-as függetlenségi párttal. Küzdenek és küzdeni fognak ezután is, lelkesülten, kitartóan, annyMal inkább, mert mi meg vagyunk győződve, hogy ehhez nekünk még törvény szerint, annak a szigorú betűjét tekintve is, jogunk volt, jogunk van és jogunk lesz mindig. De hát a kormány itt sem ért egyet a nemzettel, sőt mondhatnám, hogy épen az ellen cselekszik eljárásával. (Igaz! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) íme, a nemzet függetleníteni akarja magát minden külső befolyástól, természetesen azért, hogy azután itt bent is, s künn is szabad akarata és tetszése szerint intézhesse a maga sorsát ós ügyeit. De hát a kormány ós épen a t. miniszterelnök ur erőszakolja az Ausztriával való közösséget, erőszakolta és erőszakolja folyvást, bizonyítani is akarja, hogy az milyen jó a nemzetre, épugy, mint most a honvédelmi miniszter ur akarja ezt a törvényjavaslatot, mint az országnak, a nemzetnek nagy érdekében állót erőszakolni a nemzetre. Meg vagyok győződve, hogy mindezt az erőszakoskodást a legkeserűbb fájdalommal és elfojtott haraggal fogadja ez a nemzet; meg vagyok győződve arról is, hogy mindkettő ellen amott azért, mert a gazdasági függetlenség eljátszásával az anyagi boldogulásnak egy útját, s csaknem egyedüli módját rekesztették el a nemzet elől; emitt pedig azért, mert ezen törvényjavaslat által a legnagyobb megterhéltetés, vér- és pénzáldozat követeltetik a nemzettől, mondom meg vagyok győződve, hogy mindkettő ellen egész felháborodással, a mit már a megmozdult nemzet feljövetelei is mutatnak, tiltakozik és küzd egész erejével. Fel kell említeni mint különös és jellemző dolgot annak a kis tengerszemnek az ügyét is, (Halljuk! Halljuk! a bal- és a szélsobaloldalon.) mert hiszen nagyon különösnek kell lenni, hogy Magyarországnak a miniszterelnöke Magyarország területi épségének megcsonkitását megengedte. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem engedtem meg! Madarász Imre: Beleegyezett abba. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem egyeztem bele, törvény rendelte, bíró mondta ki, tiltakozom ellene! Madarász Imre: Akkor ne bízta volna rá. Széll Kálmán miniszterelnök: Eábizták én előttem. Madarász Imre: Az igaz, hogy még a miniszterelnök ur előtt történt. Széll Kálmán miniszterelnök: Akkor ne vádoljon engem! Kubik Béla: Hát kit vádoljunk? Széll Kálmán miniszterelnök: A törvényhozást. Kubik Béla: Miért hárítja másra, a többség ott volt, ha az urak meg akarták szavazni, akkor megcsináltak mindent.
