Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225 országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. 78 Madarász Imre: A miniszterelnök ur akkor is tagja volt a többségnek, mely ezt megszavazta. Kubik Béla: Akkor is ott volt. Széll Kálmán miniszterelnök: Egyhangúlag megszavazták. Kubik Béla: Nem ér az semmit, most mosakodni. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem szokásom mosakodni, egyhangúlag megszavazták. Madarász Imre: Ha önök azt mondják, hogy a koronát ne vonjuk bele a vitába, akkor valakit felelőségre kell vonni. Kubik Béla: Mi is hibásak voltunk, hogy élesebbé nem tettük a dolgot. Szatmári Mór: A kormány vezeti a parlamentet, elsősorban a miniszterelnök felelős. Elnök: Csendet kérek, t. képviselő urak. Madarász Imre: Miként történhetett meg az, hogy mi magyarok ezer év óta birt tulajdonunktól oly igazán szégyenletes módon megfosztattunk . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Biró fosztotta meg! Madarász Imre: akkor, mikor olyan tenger pénz- és véráldozattal fentartott katonaságunk mellett nekünk Magyarország területi épségének fentartására még a király is esküt tartozik tenni? Babó Mihály: És tesz is. Madarász Imre: És tesz is és tett is. Ráth Endre: Nem az első eset, hogy megszegték. Madarász Imre: Ez csaknem képtelenségnek, lehetetlenségnek látszik. Ráth Endre: A királyi eskü is már csak egy rongy. Madarász Imre: Képletesen ugyan, de azt gondolom, igy történhetett mégis, hogy mikor a mi őseink, a mi rettegett elődeink, ezt az országot elfoglalni jöttek, turul madár szállott előttük a légben, az vezette őket ide az ősi hazából, az jelezte itt benn a seregnek útját és vitte őket diadalról-diadalra. Ez a turul madár jelölte meg szárnyai legyintésével, lábai érintésével az uj haza földjének határát, melyet azután a mi dicső elődeink el is foglaltak, meghódítottak az utolsó lábnyomig, és mint szent, örökölt tulajdont vettek birtokukba. Most pedig, t. ház, nekem legalább ugy tetszik, hogy bizonyosan egy más madár járhatott ott, talán a bécsi kétfejű sas, talán annak a szárnyai árnyékától nem láthattak tisztán a miniszterelnök_ úrék, az vezette félre és irányította őket, (Mérik helyeslés a szélsöbaloldalon.) azért nem tudták megmenteni a haza határát és megvédeni a nemzet érdekét. (Jjgy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És a hadsereg! az a nagy hadsereg, a melyre mi évenkint száz meg százmilliót költünk, a mely most is az ujonczlétszám felemelését, szóval áldozatot követel tőlünk, az a nagy hadsereg még csak arra sem volt hatással, hogy legalább addig, a niig a KÉPYH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII. KÖTET. Tengerszem ügye el nem dőlt, visszatarthatták volna a perlekedő szomszédokat, hogy ott, mint idegen, vad népek be ne törtek volna. Hiszen tudom én azt, t. ház, hogy mi ott a Tengerszemnél nem háborúskodtunk és ott a hadseregünk nem lehetett jelen, de meggyőződésem és gondolkozásom szerint egy nagy hadseregnek különösen ott, a hol még holmi nagyhatalmi állásról is ábrándoznak, egy olyan nagy hadseregnek ugy háborúban, mint háborún kMül, békében meg kellene lennie a maga súlyának, a maga tekintélyének. (Ugy van! Ugy van ! a szélsöbaloldalon.) Thaly Kálmán: Első sorban a honvédségnek kellett volna odamenni. Madarász Imre: Ha nem rendelkeznek vele ! Kubik Béla: Nem mernek! Madarász Imre: Azt nem merik, abban nincs bizalom. Még csak egyet legyen szabad e tekintetben megjegyeznem. (Halljuk! Sálijuk!) T. ház! Ott van a horvát útlevelek kérdése. Minden magyar ember megdöbbenve és igazán hazafias fájdalommal és felháborodással látta a magyar állam egységének és magyar jellegének ezen feladását. (Igaz ! Ugy van! a szélsobalóläalon.) Feljajdulással, megdöbbenve és fájlalva fogadta azon szomorú tényt, hogy a horvát útleveleken a magyar állami nyelv, a_ magyar, olyan szégyenletesen mellőztetett. (Elénk helyeslés a szélsöbaloldalon.) Popovics Vazul István: Pozitív törvény alapján ! (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Mert paktáltak önök!) Bakonyi Samu: A magyar nyelvet nem zárhatja ki a törvény Magyarországról! Popovics Vazul István: Az a mi törvényben biztosított jogunk! (Egy hang a szélsöbaloldalon : Arra nincsen törvény, hogy a magyar nyelv ne legyen ott!) Van rá pozitív törvényünk ! (Zaj és mozgás a szélsőbaloldalon,) Madarász Imre: Nem önöket teszszük felelőssé, hanem a felelős minisztert és a többséget. Nem elég már az, t. ház, hogy a katonaság, a melynek részéről most is oly nagy áldozatokra vagyunk felszólítva, hogy az a katonaság megtagadta a magyar nyelv jogát és a magyar nyelvnek kiküszöbölésével kiküszöbölte a saját köréből a magyar hazafias szellem legkisebb mértékét ; nem elég, hogy a nemzetiségek a magyar helységnevek miatt feljajdultak és tiltakoztak itt is, meg amott is; nem elég, hogy a magyar állam állami nyelve mellett egyfelől a románok, másfelől a tótok szintén hasonló jogot vindikálnak a maguk nyelvének és követelik azt, hogy a megyéknél és az egyházaknál az ő saját nyelvükön vezessék a jegyzőkönyveket. Sőt tovább megyek, nem elég az, hogy ebben a házban épen a túloldalról gróf Andrássy Gyula képviselő ur is megtagadta a katonaságnál a magyar nyelv jogát, most még 10