Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. 71 Lehetnek itt a házban és bizonyosan vannak is, a kik azt mondhatják és talán mondják is, hogy miután a honvédelmi miniszter ur terjesztette he ezt a most tárgyalás alatt levő' törvényjavaslatot, talán nem is tartozik ide a miniszterelnök ur személyének és némely ténykedéseinek felemlítése. Én pedig azt mondom, hogy nagyon is idetartozik. A személye idetartozik elsőben is azért, mert az ő tudta és beleegyezése nélkül természetesen ez a törvényjavaslat nem kerülhetett volna ide a házba. B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Közös egyetértéssel! Madarász Imre: Némely ténykedésének felemlítése pedig szükséges itt szerintem azért, mert abban is láthatjuk néhány okát annak a nagy nyomorúságnak, szegénységnek, a melyet az imént röviden vázolni bátor voltam; és részemről szükségesnek tartom ezek felemlitését azért is, hogy legalább lássa mindenki, hogy micsoda nagy kérdéseién kellett a kormánynak előbb szerencsésen átesnie, amíg ide jutott, hogy ezen katonai javaslatokat ide a ház asztalára bátor volt letenni. Mert azt méltóztassanak elhinni, hogyha bizonyos nagyfontosságú kérdéseken a kormány szerencsésen át nem esett volna és ezen kérdésekben a mindig biztos támaszt jobbról-balról nem látta volna, akkor ezek a javaslatok soha sem kerültek volna ide. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon,) Itt van pl., a mit már más is érintett, a quóta felemelésének ügye. Azt hiszem, ez nagyon is ide tartozik; mert ez néhány millióval szintén megnehezítette a mi terheinket. Nos hát, ezt a quótaemelést megcsinálta a t. miniszterelnök ur, természetesen az. ő többségével, mindjárt miniszterelnöksége első évében, megcsinálta annak daczára, hogy mig kevéssel előbb nem volt az országban egyetlenegy igazán számbavehető politikus sem, sőt a quóta-bizottságnak sem volt egyetlenegy olyan tagja, a ki bátran, nyíltan merte volna a quóta-felemelést javaslatba hozni, sőt ellenkezőleg igenis határozott kijelentéseket tett arra nézve, hogy a magyar quótát emelni sem nem lehet, sem nem szabad, Es mégis keresztülvitte, megcsinálta ezt a quótafelemelést a miniszterelnök ur, bizonyos tudatában annak, hogy ez egy ujabb nagy, mintegy öt milliónyi teherrel fog nehezedni a nemzet vállaira. És egyrészről ezen quótaemelés által okozott tehernek biztos tudatában, másrészről pedig szintén biztos tudatában a közös költségnek időről-időre való nagymérvű szaporodásának ; valamint a közös hadsereg évről-évre való rendkívüli szükségleteinek és ujabb és ujabb követeléseinek. Mondom, mindezeknek daczára megcsinálta azon emelést, azon csodálatos indokolással, hogy hiszen ez tulajdonképen nem is Magyarország érdeke ellen van, sőt Magyarország érdekében történt. Mert hiszen, azt mondja, a monarchia nagyhatalmi állása, a dualizmusnak biztosítása és a monarchia két államának közös érdeke tették feltétlenül szükségessé és indokolttá a felemelést. Hát lehetnek, t. ház, és bizony vannak is, a kik ezeket az argumentumokat komoly, számbavehető argumentumukul elfogadni hajlandók, mint a milyenek pl. a nagyhatalmi állásról ábrándozok, a kik között van első sorban is gr. Andrássy Gyula, a ki épen arra való tekintetből tartotta minapi nagy beszédét, a mely nagy beszédében aztán — hogy talán annál nagyobb legyen — felemiitette még a babiloni nagy tornyot is, a melyre nézve méltóztassanak nekem megengedni, hogy legalább röviden némi megjegyzést, hogy ugy mondjam, egy kis helyreigazítást tehessek. (Helyeslés a szélsőbal oldalon.) Én, t. ház, ugyanis azt tapasztaltam és ugy láttam, hogy többen, sőt igen sokan a babiloni nagy torony felemlitéséről azt gondolták, hogy az ellenérvül hozatott fel a mi állami nyelvünkre vonatkozó követeléseinkkel szemben. Pedig dehogy ellenérv az. Nem ellenérv az, hanem inkább jellemzése, még pedig, szerintem, nagyon találó jellemzése azon párt viszonyainak, a melyhez épen a nemes gróf tartozik. (Mozgás a baloldalon. Elnök csenget.) Mert kérdem én, hogy a gróf által idézett helyen mit mond a biblia? Azt mondja a biblia: »Annak okáért jertek és építsünk magunknak várost és egy tornyot, a melynek nagysága az eget érje.« Mit cselekedtek a babiloniak? Egy képtelenséget. Egy az egekig érő tornyot akartak építeni, a melylyel aztán, mint hajdan a gigások az eget, ugy ezek is mintegy a Teremtó't támadják meg. És ugyan, kérdem most már, a t. szabadelvű párt is mit tesz, mit cselekszik ? Szintén egy nagy képtelenséget akkor, a mikor itt Magyarországon mindig a nagyhatalmi állásról ábrándozik, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) a mikor mindent ezért tesz, ezért áldoz, a mMel aztán felemésztvén az országnak erejét, koldusbotra juttatja a nemzetet. (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) És vájjon miért akarták a babiloniak a nagy tornyot készíteni? Megint megmondja a biblia. Azt mondja: »hogy ilyen módon szerezzünk nevet magunknak.* Hát én a világért sem állítom, hogy pl. a szabadelvű vagy kormánypárt is talán ezért hangoztatná olyan gyakran a nagyhatalmi állást és ezért volna kész mindent a nagyhatalmi állás érdekében megtenni és áldozni; hanem annyi bizonyos, higyjék meg önök, hogy ma is igy szerezhetne magának nevet leghamarabb ott, a hol a nagyhatalmi állásról mint eddig, most is a legédesebben ábrándoznak, ott, a hol a beolvasztás politikája folyik és annak érdekében meg is tesznek mindent, ott, a hol az összmonarchia eszméje most is minden mindenekben. (Ugy van ! Ugy van! a széhőbaloldalon.) És mi lett hát vége a babiloniak vakmerőségének? Azt mondja a biblia: »És leszállott az Ur és monda: miután ezekét vakmerően elvégezték cselekedni, veszejtjük eszét az ő nyel-