Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-225
70 225. országos ülés 1903 oldalon.) Nem szavazom meg a törvényjavaslatot egy olyan hadseregnek, a mely voltaképen nem is közös, hanem a szó teljes értelmében osztrák és császári, (Ugy van! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Nem szavazom meg a törvényjavaslatot egy olyan hadseregnek, a mely, mint nem nemzeti hadsereg, a magyar hazának és az alkotmánynak, a nemzeti jogoknak és a közszabadságnak nem is mindenkor bizonyos védelme és erőssége. Nem szavazom meg a törvényjavaslatot egy olyan hadseregnek, a mely akár mint véradó, akár mint pénzadó hasonlíthatatlan nehéz teherként súlyosodik a nemzet vállaira. (Ugy van! XJgy van! a szélsobaloldalon.) Pedig a népnek, a magyar nemzetnek terhe most is olyan óriási nagy már, hogy valósággal Isten csodája, hogy még birja, és le nem roskad annak súlya alatt, (XJgy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hiszen nincsen ember, a ki tagadni merné, hogy 1867 óta folyvást növekedtek a magyar nép terhei, (Ugy van! a szélsobaloldalon.) a nélkül, hogy egyszersmind bevételei, jövedelemforrásai is fokozatosan gyarapodtak volna. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) És ez áll a társadalomnak nemcsak egyik vagy másik, hanem általában véve minden osztályára nézve áll, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ugy hogy ma már nincsen Magyarországon olyan társadalmi osztály, nincsen a nemzetnek olyan rétege, a mely már fel ne jajdalt volna, vagy naponkint fel ne jajdulhatna méltán a teher súlya alatt. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Ma már ez a hajdan tejjel-mézzel folyó Kánaánnak nevezett Magyarország csak egy, Ausztria által kiszipolyozott, és az örökösen éhező és telhetetlen katonai moloch által saját vérünktől, legjobb munkaerőinktől, a nemzet szine-javától megfosztott szegény, de nagyon szegény ország. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Akármerre megyünk, akármerre járunk ebben az országban, mindenütt csak a nagy szegénységet látjuk, és a teher miatt panaszkodó népnek szavát halljuk. Ezt látjuk és halljuk igenis nemcsak a Felföld szegényes vidékein, nemcsak az ország bérezés helyein, hanem a kis és a nagy magyar Alföldön egyaránt, (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) ugy, hogy ma már méltán elmondhatjuk, hogy »a magyar föld völgyön-hegyen ma csak koldusbotot terem.« (Ugy van! Ugy van ! a szélsobaloldalon.) Ugyancsak ezt a nagy szegénységet láthatjuk, és a terhek miatti panaszokat hallhatjuk épen itt az ország szMében, a fővárosban is, és itt is, — csak méltóztassék komolyan megfigyelni, — nemcsak a munkások, vagy épen a munkanélküliek, nemcsak a pinczelakók szájából hangzik ugyszólva napról-napra a keserű panasz, hanem a tisztviselők, tanárok, tanítók is folyton zúgolódnak, panaszkodnak és kérvényeznek. A kereskedők, iparosok elégedetlenek, sőt még az itt pompázó pesti nagy házak tulajdonosait is panaszkodni halljuk most az állami, márczius 11-én, szerdán. vagy a városi nagy terhek, majd meg a lakások üressége miatt. Sőt többet mondok. (Halljuk! Halljuk!) Nézzenek fel önök Budavárába, nézzenek oda, a honnan hajdan a magyar dicsőségnek, gazdagságnak és nagyságnak fénye tündöklött, — nemcsak ez országban, hanem ez ország határain túl is, — onnét is panaszos hangok emelkednek a szegénység miatt. Bizony, elmondhatjuk, hogy nincs most már az országnak talán egyetlenegy zuga sem, a hol az elégedetlenségnek, a békétlenségnek, sőt itt-ott már a fenyegetésnek moraja is fel ne hangozzék. (Ugy van! Ugy van! a szélsobaloldalon.) És kérdem, ugyan miért, talán a jólét, a megelégedés, a boldogság jeléül!? Nem, hanem a már elviselhetlen terhek miatt, a népnek, a nemzetnek általános elszegényedése miatt. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Vagy talán az mutatná az ország lakosainak megelégedettségét, jólétét és boldogságát, hogy a t. miniszterelnök urnak, mint belügyminiszternek csendőrökkel kell az ország határairól visszakergetni azokat a honfiakat, a kik vándorbottal kezükben más hazát akarnak keresni? Hiszen maga ez az egyetlenegy szomorú körülmény, hogy Magyarországról oly sok ezren, meg ezren vándorolnak ki évenkint, megczáfolhatlanul bizonyítja a kormány politikájának rosszaságát, az ország nyomorúságát, és az ország népének, a nemzetnek szegénységét. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Pedig ez a nép, ez a magyar nemzet igazi türelemmel, önmegtagadással vár már régóta. Az abszolutizmus véres borzadalmai, nehéz és fájó körülményei, és csapásai után az alkotmányos éra kezdetével a leg-zebb reményekkel, a legnagyobb bizalommal és lelkesedéssel nézett a jövő elébe. Szabadságot és függetlenséget óhajtott, kMánt és várt a nép s azt hitte, hogy ennek alapján, mint a szabad és független országok lakói, ő is boldog és megelégedett lesz. De kérdem, vájjon ebből a őzéiből, vagyis a függetlenség magasztos nemzeti ideájának megvalósítása czéljából mit tettek 1867 óta a kormányok? Bizony, vajmi keveset, ha ugyan ellene nem cselekedtek. Sőt azt kérdem, hogy legközelebbről mit tett e tekintetben épen a jelenlegi miniszterelnök ur, a ki a szabadelvüséget, az ország, a nemzet jogainak megvédését oly fennen hangoztatja? Kérdem, mit tett a nép terheinek könnyítésére; mit tett a nép óhajainak, reményeinek valósítására; mit tett a nép bizalmának vagy politikai hitének erősbitésére; vagy általában mit tett a haza, a nemzet függetlenségére vonatkozó jogos nemzeti aspirácziók megvalósítására ? Hát én ezekre természetesen most ez alkalommal részletesen megfelelni nem akarok, hanem, hogy mégis feleljek, természetesen felelni fogok a miniszterelnök ur némely nagyobb fontosságú tényeinek a felemlitésével. (Halljuk! Halljuk! a szélsobaloldalon)
