Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 kormányok magukat erősekké akarják tenni, kössék össze önérdeküket a nemzetével, igyekezzenek odavinni a nemzeteket, hogy ne örömest cseréljenek sorsot, mert urat cserélni a nemzetek készek, de jó sorsot senki örömest fel nem cserél. (Úgy van! a szélsőbaloldalon.) Vájjon gondoskodott-e már kormányunk arról, Hogy azon 10 millió ember, azon néposztály, mely a hazát védi, ezt szeresse, a hazához szorosabban kapcsoltassák, és annak védelme érdekévé tétessék ?« Bölcs szavak ezek, a melyek megszívlelendők és követendők volnának, (TJgy van! TJgy van! a szélsöbaloldalon.) ha csak nem akarják önök, t. kéj>viselőtársaim a túloldalon, az országot bukásnak kitenni, ha csak nem akarják azt, hogy ezen napról-napra emelkedő terhek következtében az ország népe teljesen elidegenedjék hazájától. Azt hangoztatják a túloldalról gyakran, hogy mi régi, elavult dolgokra hMatkozunk és nem tudunk egyébbel előhozakodni, mint mindig Deák Ferencz beszédeMel. Ebs, hogy az a szemrehányás ne illessen bennünket, hogy mindig csak Deák Perenezre hMatkozunk és hogy közelebbi időkre is hMatkozzam, hMatkozom az 1892. évi október 25-én a delegáczióban elhangzott egyik-másik beszédre is, a mely akkor, a midőn a hadügyi albizottság, . . . (Felkiáltások a szélsöbaloldalon: Hol az előadó ? Nincs előadó.') Elnök (csenget): Csendet kérek. Ráth Endre: Hol az előadó? (Zaj.) Elnök: Csendet kérek! (Zaj.) Egry Béla: ... annak illusztrálására, hogy a nemzeti követelmények kielégítést, daczára a számtalan esetben történt sürgetéseknek, nem nyertek, hogy igenis Bécs és a hadügyi kormányzat következetesen elzárkózik a nemzet jogos követeléseinek teljesítése elől, hMatkozom, a mint emiitettem, az 1892. évi október hó 25-én a delegáczióban . . . Bakonyi Samu: Az előadónak legelső kötelessége, hogy itt legyen! (Zaj.) Egry Béla: . . . elhangzott határozati javaslatra, a mely következőképen szól (olvassa): »A közös hadügyminiszter által a magyar nyelv oktatásának eredményéről előterjesztett kimutatás tudomásul vétetik és felhMatik a közös hadügyminiszter, hogy a magyar nyelv oktatásának és a magyar nyelvű növendékek felvételi vizsgáinak eredményéről jelentést és kimutatásokat a jövőben is minden évben terjeszszen az országos bizottság elé.« Erre a határozati javaslatra Hollán Ernő altábornagy felelt. Azt mondja a többek között (olvassa): »Van igenis az 1867-iki kiegyezés keretében egy hézag, mely még kitöltetlen, és én igen szívesen kezet fogok azokkal, a kik ennek kitöltésére vállalkoznak.« Sokszor volt már panasz tárgya az a feltűnő körülmény, a mire más országban példát nem találunk, hogy, a inig az ország egyfelől 47 százalékkal járul a hadsereg kiegészítéséhez és fejlesztésére a legnagyobb áldozatokat meghozza, márczius 11-én, szerdán. 67 másrészt ugyanazon hadseregben a magyar elem felcünő csekély számmal van képviselve. Boldogult gróf Andrássy Gyula a főrendiház hármasbizottságában mondott emlékezetes beszédében I kiemelte ezen visszás állapotot és azt mondta, | hogy ez egy nagy hézag a kiegyezésben a paritás elvének sérelmével, (TJgy van! a szélsöbaloldalon.) a miért nem a törvényhozást kell hibáztatni, de a mit kénytelenek vagyunk betudni azon hangulatnak, a mely a hadsereg viszonyait maiglan is olyan kritériumok szerint itéli meg, a melyek egyáltalában nem is léteznek. Á delegáczió ezen czélok figyelemben tartásával kettős irányban érvényesiti befolyását: egyszer a katonai nevelést a magyar ifjúsággal megkedveltetni kívánja azáltal, hogy az országban levő katonai intézetekben a magyar nyelv tanítására és a magyar szellem ápolására megfelelő gond fordíttassák ; a másik irány, melyben a delegáczió többsége működni meg nem szűnt, ! az, hogy a magyar szellem a hadsereg tiszti karában érvényesülhessen. Hogyha már a mérvadó körök élénk érdeklődést tanúsítanak az j iránt, hogy a magyar állami, a magyar nemzeti | nyelv minél jobban terjedjen, méltán meg lehet I követelni, hogy a magyar ezredek tisztikaránál : a magyar nyelvnek necsak mint az ezred nyelvének, de mint a magyar állam nyelvének ismeretére is súly fektettessék.« Ezt Hollán Ernő mondta, az altábornagy. (Olvassa): »A czélok, melyeket érintettem, véderőnek nem hátrányára, hanem inkább előnyére lesznek, mert a harczképesség emelésére szolgálnak." (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon és felkiáltások: Ezt egy altábornagy | mondja!) »A hadsereg vezetésénél tehát mindeddig nem keltettek, meggyőződésem szerint, a jövőben sem fognak visszahatást kelteni,« stb, . . . »A határozati javaslatot azonban nem fogadom el.« Ezen beszéd elhangzott 1892-ben. Ezen beszédre reflektált gróf Apponyi Albert mélyen t. elnökünk is, a többi között ezt mondta (olvassa): »Egészen más veszély áll tényleg fenn, t. i. az a veszély, hogy a hadsereg tisztikara és különösen a katonai intézetekben kiképeztetést nyert magyar tiszt elidegenült saját nemzetétől, hogy egy bizonyos ür áll be a magyar nemzeti intelligencziának összessége és a magyar nemzeti intelligencziának azon fontos része között, a mely a hadsereg tisztikarában foglalja el helyét, és a mely része az intelligencziának, hogy minél számosabb legyen, azt mindnyájan melegen óhajtjuk. »Azt is mondja a t. tagtárs ur« — mondja gr. Apponyi Albert Hollán Ernő beszédére — »hogy a delegáczió a magyarságnak a hadseregben való előmozdítására mindent elkövetett azáltal, hogy a magyar nyelvnek oktatását a katonai tanintézetekben előmozdította, előbbre vitte és ezzel akarja elérni azt a czélt, hogy a