Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

68 225. országos ülés 1903 magyar intelligenczia, a mely a hadseregben szolgál, teljes szívvel és lélekkel magyarnak érezze magát épugy, mint katonatisztnek, Lehetetlen, hogy a t. bizottsági tagtársunk át ne lássa a teljes aránytalanságot a czél és eszköz között. (Az elnöki szélcet Tallián Béla foglalja el.) »Hetenkint egy vagy két órai oktatás a magyar nyelvben olyan laza összefüggést képez az illető növendékek és a magyar kultúra között, hogy tisztán ez alapon az összekötő fonalat fentartani nem lehet. Mi, t. országos bizottság, azt kérjük, hogy a magyar tisztikar, a mely a hadseregben szolgál, legyen magyar, hogy a magyar nemzeti intelligencziának összessége között meg ne szakadjon a kultúrai összeköttetés. Ez feltétele annak, hogy a magyarság a hadseregben az őt megillető állást elfoglalja. Ez feltétele annak, hogy megnyugvással iparkodhatunk arra, hogy a magyar intelligenczia minél nagyobb számban szolgáljon a hadseregben. A nyelvoktatás egymagában, mikor az összes értelmi világ, a tudás, a képzés egy idegen nyelven találtatik fel« — ezt mondja gróf Apponyi — sniikor az összes szellemi táplálékot egy idegen nyelven nyerjük, ez annak a czélnak nem fog megfelelni, a melyet a t. bizottsági tag ur szintén nem ejt el, mint magyar ember princzipialiter el sem ejthet, melyre nézve azonban az eszközöket nem akarja elfogadni, nem akarja megszavazni,« Ez a beszéd 1892-ben hangzott el a delegáczióban. És mit tapasztaltunk a mostani katonai javaslatoknál? Azt, hogy az igen t, honvédelmi miniszter ismét csak azt a kijelentést tette, hogy jövőben figyelemmel fog lenni a magyar nyelvre, gondja lesz, hogy a katonai intézetekben hetenkint egy-két órán keresztül a magyar nyelv ápoltassák és hetenkint meg lesz engedve két órán keresztül a magyar nyelven való társalgás. (Mozgás a széls'úbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, ez nem vívmány. Ez semmi, ez »nesze semmi, fogd meg jól.« Ezt követeltük már évtizedek óta, ezt követelte 1892-ben a delegáczió, ezt követeljük mi most is, és egyebet, minthogy »figyelemmel« lesznek e kMánságokra, még eddig nem kaj)tunk. (Igaz! Ugy van! a szélsi'lialoldalon.) De én teljesen osztozom gr. Apponyi Albert t. képviselőtársam azon felfogásában, hogy az a tiszt, a ki csak egy-két órán át tanul magyarul, a többi tantárgyakat, a többi katonai tudományokat pedig idegen nyelven sajátítja el, sohasem lesz magyarrá. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Legfeljebb azt nyerjük az ilyen tisztekkel, t. képviselőház, a miről nagyon szomorú tanulságot szereztem a közelmúlt napokban, hogy akkor, a midőn magyar ezredhez helyeztetik át, a helyett, hogy azt a legénységet valláserkölcsi tekintetben oktatná, a helyett, hogy azt vasár- és ünnepnaponkint templomba márczius 11-én, szerdán. küldené, a helyett vasárnaponként, mikor pihenni kellene, órákon keresztül a Grotterhalte-val kínozzák. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon és felkiáltások : Szégyen!) Azzal a Gotterhalte-val, a melyet van szerencsém ékes, fekete-sárga szegélylyel a t. ház asztalára letenni, a mely Gotterhalte-ban egy árva szó sincsen a magyar királyról, egy árva szó sincsen a magyar nemzetről és a melyet ugy neveznek, hogy »Volksbymne.« (Helyeslés a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Ezt, mintha már hallottuk volna! Egry Béla: Az én időmben, t, képviselőház, a katonaságot a Grotterhalte-val nem kínozták. Nagyon sajnálom, hogy a t. honvédelmi miniszter ur nincsen jelen, különben kérdést intéznék hozzá, hogy felsőbb rendeletre történik-e a legénységnek vasárnaponkint a Gfotterhalte-val való kinzása ? De hiszem, hogy ha most nincs is itt, ha beszédemnek ezt a részét olvasni fogja, a szükséges felvilágosításokat meg fogja adni. (Egy hang a szélsöhaloldalon: Ezt is tanulmányozni fogja, mint a kikötés kérdését!) Ráth Endre: Nem vagyunk negyvenen! Egry Béla: A hadügyi kormány . . . Ráth Endre: Az inspekcziós mamelukokat rendeljék be. Nem vagyunk negyvenen! Ez nem tárgyalás! Farkas, rendelje be az inspekcziósokat! (Felkiáltások a jobbold almi: Vagyunk negyvenen I) Kubik Béia: Tényleg, ha valaki kívánja, azt konstatálni kell! Münnich Aurél előadó: Negyvenhárom-negyvennégyen vagyunk, megolvastam! Gabányi Miklós: Igen, koronában! (Derültség.) Münnich Aurél előadó; Megszámláltam! (Halljuk! Ralijuk!) Gabányi Miklós: Talán a gyorsíró urakat is beleszámolta! (Derültség.) Elnök : Csendet kérek! Egry Béla: T. képviselőház! A hadügyi kormány a jelen törvényjavaslattal együttesen 6000 póttartalékos behívására irányuló törvényjavaslatot terjesztett elő, a melyet azonban később visszaszítt. Az igen t. túloldal élénk helyesléssel és örömmel fogadta annak a tövényjavaslatnak a visszaszívását, (Folytonos zaj. Halljuk! Halljuk!) ezt az oldalt azonban ennek a törvényjavaslatnak a visszavonása teljesen hidegen hagyta. (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Ez érdekes dolog ám, a mit én mondani akarok a visszavont törvényjavaslatokról, meghallgathatják. A mint említettem, a hadügyi kormány az ujonczlétszám fölemeléséről szóló törvényjavaslat mellett 6000 póttartalékos behívására irányuló törvényjavaslatot is terjesztett be, a melyet azonban később visszavont. Komjáthy Béla igen t. barátom alapos tudással és számítással elmonmondott beszédében előadta azt, hogy miért nem tartja ő komolynak az ujonczlétszám fölemelésére irányuló törvényjavaslat beterjesztését