Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

66 225. országos ülés 1903 a hadügyi kormány mindenkor elzárkózott a nemzeti követelmények elől. (Halljuk I Halljuk! a szélsőbaloldalon.) Itt van pl. az 1840 : VII. t.-cz, 9. §-a, a mely szerint »ő Felsége kegyesen rendelkezni fog, hogy a magyar nyelv nem-tudása a katonai véghelyeken is gyarapittassék, a magyar ezredek kormányai a magyarországi törvényhatóságokkal magyar nyelven levelezzenek.* Daczára, hogy ez a törvény már 63 év előtt meghozatott, annak érvény még ma sem szereztetett, mert épen a mai lapokban olvastuk, hogy egy magyar ezrednek magyar kormánya magyar hatósághoz német nyelvű átiratot intézett, tehát az 1840 : VII. t.-cz. 9. §-ának nem tett eleget, Előszeretettel hMatkozik a t. túloldal az 1867 : XII. t.-czikkre és ebből azt igyekezik kimagyarázni, hogy bár abban magyar ezredekről van szó, ebből nem következik, hogy a vezérlet és vezénylet nyelve a magyar ezredeknél magyar is legyen. HMatkoznak magára Deák Ferenczre, az 1867 : XII. t.-cz. megalkotójára, azt állítván, hogy Deák nem azt az értelmet tulajdonította annak, a mit mi most tulaldonitunk neki. A kik azonban ezt állítják, vagy nem olvasták el Deák Ferencz beszédeit, vagy nem értették meg, vagy pedig helytelenül értelmezik. Én majd ki fogom mutatni Deák Ferencz beszédei egyik részének felolvasásával, hogy ő még többet követelt, mint mi ezen padokból. Azt hiszem, senki sem fogja állítani a haza bölcséről, hogy 1830-ban, 1836ban, 1840-ben, 1861-ben, vagy 1867-ben máskép gondolkozott volna. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Vagyis« más szóval, hogy köpenyegforgató lett volna. Deák Ferencz azt mondta egyik követi jelentésében a magyar katonaságra vonatkozólag, hogy (olvassa): »A magyar katonaságra is előadtuk és sürgettük mi a tekintetes rendeknek utasítása szerint mindazt, a mit a tárgyban 1830-ban ő Felségéhez felterjesztettek az ország rendéi, különösen, hogy a magyar és a véghelyi ezredeknél a kormányszavak magyarok legyenek, tisztek csak olyanok lehessenek, a kik született magyarok és magyarul tudnak, a fokozatos előmenetel pedig ezen ezredekben a többi cs. és kir. hadseregtől különválva történjék.« Hát, t. ház, addig, mig mi csak azt követeljük, hogy a tiszt magyar honos legyen és magyarul tudjon, Deák azt követelte, hogy magyar születésű is legyen; mig mi nem követeljük azt, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben a fokozatos előmenetel a többi cs. és kir. hadseregtől különválva történjék, addig Deák ezt is követelte. Thaly Kálmán: En mindig követeltem ezt 25 esztendő óta. Egry Béla: Ezen követelménye is Deák Ferencznek csak azt mutatja, hogy Deák Ferencz is hMe volt az önálló magyar hadseregnek, mert különben nem követelhette volna azt, hiszen képtelenség, hogy a közös hadsereg magyar ezredeiben a tisztek fokozatos előmenetele a hadmárczius 11-én, szerdán. sereg többi ezredeitől különválva történjék. Hogy ezen fölfogás helyes, bizonyítja Deák beszédének következő része. (Zaj a jobboldalon.) Én azt hittem, hogy a t. túloldal a haza bölcsőnek beszédeit nagyobb figyelemmel fogja követni, mMel önök az 1867-iki alapon állanak, de azt veszem észre, hogy az urak inkább kaszinóznak. Ha már az én beszédemnek figyelmet nem szentelnek, legalább Deák Ferenczét méltóztassanak meghallgatni. (Felkiáltások a jobboldalon! Ismerjük!) Lehetnek, a kik nem ismerik. Deák a következőt mondotta: »Azon feliratban, melyet a magyar nyelvnek ügyében folyó évi márczius 16-dikán felküldöttünk, előadattak a nemzetnek azon méltó kMánatai, hogy a magyar ezredeknél a kormányszavak magyarosittassanak, a magyar nyelv az egész magyar katonaságnál behozassék és annál a főhadi kormányzótól kezdve csak azok alkalmaztassanak, kik az 1830-dik évi VII. és VIII. t.-czikk rendelkezései szerint nemcsak magyarul tudnak, de születésükre nézve is magyarok. A királyi válasz mindezekre általában csak azt feleli, hogy ő Felsége az 1792. évi IX., az 1806 : I., az 1830 : VII. czikkeket meg fogja tartani.« És mit látunk'? Azt, hogy a mai napig sem tartották meg, daczára annak, hogy évszázados törvényeink vannak erre vonatkozólag. Deák most idézett beszédének elhangzása óta az ország közgazdasági viszonyai és pénzügyi helyzete nemcsak hogy nem javult, hanem majdnem a tönk szélére jutott. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Hogy Deák már a 40-es években felismerte, hogy a katonaság nagy létszáma mennyire káros a nemzetre, leszek bátor beszédének r erre vonatkozó részét felolvasni (olvassa): »En a státust sok katonával terhelni nem is tartom jó politikának. (Helyeslés a szélsőbaloldalon.) És azt hiszem, hogy Európa felvilágosodottságához csapásul kötötte azt a sors, hogy a státusok naponkint neveljék állandó katonaságuk számát. Csak ugy ne járjanak utoljára, mint az a gyáva lovag, ki önvédelmére annyi fegyvert szedett fel magához, hogy végre a nagy teher alatt lova összeroskadt. Európában alig van státus, mely nem nyögne roppant adósság terhe alatt és mégis szaporítani törekszik azon emberek számát, kiket alig győz tartani, holott egy-egy közönséges gazda is számot vet magával, hogy hány embert tarthat ki gazdaságából. Számtalan munkáskéz elvonatik ezáltal a státustól ; el merem mondani, sok országot boldogabbá tett volna egy-két háború, mint az állandó katonaság tartása. Midőn a kormányok fegyveres erővel övedzik körül magukat, elfelejtik« — akár a mi kormányunk — »hogy a státus ereje nem egyedül a fegyverek számában áll. Róma nem a pretoriánusok idejében volt a leghatalmasabb. Ha a