Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

225. országos ülés 1903 márczius 11-én, szerdán. 65 illető tisztnek az arcza, modora vagy eljárása nem tetszik, a helyett, hogy a fegyelmi szabályokat alkalmazná vele szemben, elküldi nyugdíjba; s ezzel nemcsak sújtják azt az illető tisztet, a ki szívesen szolgálna még 10 — 15 vagy 20 esztendőt is, nemcsak annak a családját sújtják, hanem sújtják az országot is, mert nálunk nyugdijalap nincsen, mint más országban, a nyugdijat nekünk adófizető polgároknak kell megfizetnünk, és így joggal panaszkodhatunk ellene és joggal kiálthatunk vétót a katonai önkénykedésekkel szemben. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Tehát itt is egy intézmény van, a hol óriási megtakarításokat lehetne eszközölni. [Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) De milliók lesznek, t. képviselőház, évenkint kidobálva az u. n. »Büchsenfleisch«-ra és »konzervek«-re, a melyek azonban, tapasztalásból tudjuk, szintén semmit sem érnek, mert oly állapotban kapja meg azt az a legény, hogy az teljesen élvezhetetlen és ugy tesznek vele, mint Boszniában, hogy elszórták ezer és ezer számra azokat a konzerv-dobozokat. Miinich Aurél előadó: Nem mindig! Egry Béla: De mindig! Inkább szilvával és fekete kávéval éltek! Münnich Aurél előadó: Nem ugy van az egészen! Egry Béla: Ahelyett, hogy a hadügyi kormány az ujonczlétszám felemelését kérné, ezeken a bajokon kellene a hadügyi kormánynak segítenie, vagyis, hogy ne ismétlődjenek az élelmezés dolgában megint azok az esetek még béke idején se, a melyek a legutóbbi baranyai királygyakorlatoknál előfordultak, hogy általános volt a panasz, hogy a tisztek épugy, mint a legénység éheztek és nem kaptak ennMalót. De különben ott van Solferino, a hol két teljes napig nem kapott a legénység enni, vagy, a mint Boszniában történt, hogy heteken keresztül szilvával és fekete kávéval élt a legénység. Pedig ilyen elcsigázott legénységi állománynyal dicsőséges küzdelmet folytatni nem lehet, mert annak ezáltal már a harczképessége van megtámadva. (Igaz! Ugy van! a szélsobaloldalon.) Mielőtt, t. képviselőház, a nemzeti követelményekre és sérelmekre térnék át, minthogy ennél a tárgynál meg akarok maradni, van szerencsém bejelenteni, hogy egy határozati javaslatot nyújtok be, a mely a következőképen szól (olvassa) : Határozati javaslat. »Tekintettel arra, hogy a kétéves katonai szolgálat behozatalának egyik akadályaként az altisztek hiánya hozatik fel; tekintettel továbbá arra, hogy a katonai irodákba és a kórházi teendők ellátására, nemkülönben tiszti szolgákul a legügyesebb, legtanulékonyabb és legszorgalmasabb altisztek és legények vezényeltetnek és rendeltetnek ki: határozza el a ház, miszerint: utasítja a kormányt, hogy tegye tanulmányozás tárgyává: KÉPVH. NAPLÓ. 1901 1906. XIII KÖTET. 1. Hogy a katonai irodák és kórházakban alkalmazott Írnokok és ápolók nem volnának-e polgári egyénekkel helyettesíthetők — illetve felcserélhetők ? 2. a legközelebb beterjesztendő véderőjavaslatok alkalmával tegyen előterjesztést a tiszti szolgai intézménynek a gyalogságnál leendő eltörlése iránt.« (Élénk helyeslés a szélsobaloldalon.) Most pedig kérem a ház t. elnökét, méltóztassék öt percznyi szünetet adni, miután még hosszasabban óhajtok beszélni. (Helyeslés.) Elnök: Az ülést tíz per ezre felfüggesztem. (Szünet után.) Elnök: Az ülést ujbóí megnyitom. Méltóztassanak helyöket elfoglalni, folytatjuk a tárgyalást. Egry Béla: T. ház! Említettem, hogy beszédem második részében foglalkozni fogok a nemzeti követelésekkel és aspirácziókkal; áttérek tehát azokra. Mindjárt hMatkozom magára az igen t. honvédelmi miniszter úrra, különösen annak január 28-án tartott beszédére, a melyben a többek közt ezeket mondta (olvassa): »Én azt az álláspontot foglalom el, hogy a sokat hangoztatott nemzeti követelmények elől a katonaság, a hadügyi kormányzat nem zárkózott el soha, s nem zárkózik el ma sem addig a határig, a mig azok nem vezetnek a közös hadsereg törvényes egységének megbontására.« Nohát. t. ház, a történelem és az eddigi tapasztalatok nem ezt mutatják, hanem azt, hogy Bécs és a hadügyi kormány mindenkor és mindenben elzárkózott a nemzeti követelmények elől. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) Hogy ez igy áll, azt már beszédem elején, hMatkozva Luegerre és az osztrák urakházában elmondott beszédekre, beigazoltam. De elismerte ezt maga a t. honvédelmi miniszter ur is ugyancsak január 28-án tartott beszédének következő passzusában, midőn a magyar tiszteknek a magyar ezredekbe való alkalmaztatásáról szól és ezt mondja (olvassa): »A harmadik kérdés magyar tiszteknek a magyar ezredekbe való beosztása. E részben és, ha jól emlékszem, a pénzügyi bizottság jelentésében fel is van ez említve, már hMatkoztam a pénzügyi bizottságban és most ismétlem e nyilatkozatomat: hogy igenis van egy legfelsőbb kézirat 1868 augusztus havából, a mely legfelsőbb kéziratnak eddigelé kellő érvény nem szereztetett; de biztos kilátásba helyezhetem a háznak, hogy érvény fog szereztetni.« E szerint az 1868-ban kiadott királyi rendeletnek 34 éven keresztül nem szereztetett érvény. Nem állithatja tehát a honvédelmi miniszter ur azt, hogy a katonaság és a hadügyi kormány mindenkor tekintettel volt a nemzeti követelményekre. (Ugy van! a szélsobaloldalon.) De bátor leszek még korábbi időkből való törvényekre hMatkozni és kimutatni azt, hogy igenis 9