Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-225

64 225. országos ülés 1903 márczius íl-én, szerdán. De egy igen visszás helyzet is uralkodik itten — sajnos, tapasztalásból is tudom, s mindenki tudja, a ki katona volt, — hogy a tiszt urak a legtöbb esetben nem veszik igénybe azt a tiszti szolgát, hanem felveszik az érte járó 16 korona havidijat, de azért mégis van szolgájuk, nem ugyan tiszti szolga czimén, hanem az u. n. »Putzmeister« czimén; ezeket a századoktól és a szakaszoktól kMezényelik magukhoz, s azok ugyanazon teendőket* teljesitik náluk, mint a tiszti szolga s ezáltal elvonják őket a csapatszolgálattól. Kubik Béla: Tökéletesen igy van! A ki ezt praxisban látta, az tudja, hogy igy van! Egry Béla: Én is voltam katona, láttam, tudom. De tegyünk egy kis számítást, t. képviselőház ! (Halljuk! Ralijuk!} Hieronymi Károly t. képviselőtársam 1903. január 30-án tartott beszédében felhozta azt, hogy a közös hadsereg tiszti létszáma az 1903. évi költségvetés szerint 17.400 főből áll. Tehát ez 17.400 tiszti szolgát jelent. Ha már most ebből levonásba hozzuk a lovasságnál szükséges tiszti szolgákat, mert onnan elvonni őket nem lehet, a kiknek száma 1800-at tesz ki, de mondjuk kerek számban. 2000-et, akkor marad 15.400 tiszti szolga. Ha ebből 5400-at számítunk arra, hogy nem lesz igénybe véve, marad 10.000 olyan legénységi állomány, a mely az államkincstárnak abszolúte semmi hasznot nem hoz, semmi szolgálatot nem teljesít, hanem csak élősködik, henyél és rongálja, szaggatja az államkincstár ruháját, a mely — beleszámítva bakancsot, köpenyeget és más szükséges dolgokat — ha egy emberre csak 20 forintot, 40 koronát számítunk, ez évenkint kitesz 200.000 forintot, 400.000 koronát, a mit meg lehetne takarítani béke idején, mert, a mint emiitettem, gyalogsági tisztnek béke idején tiszti szolgára egyáltalában nincs szüksége, de meg lealázó is arra a tiszti szolgára, hogy ő az asszonya után a heti vásárra menjen és a szatyrot, kosarat, meg a baromfit vigye utána. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ez a katonai ruházattal össze nem egyeztethető. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) De igen fontosnak tartom a tisztiszolgai | intézmény elkerülését még a kétéves katonai í szolgálat érdekében is. Meg fogom mindjárt magyarázni, hogy miért. Felhozzák a kétévi katonai szolgálat behozatala ellen egyrészt az altisztek hiányát, másrészt pedig a pénzhiányt. Először is az altisztek hiányával fogok foglalkozni. Köztudomású és így bebizonyításra nem szoruló dolog az, hogy azok a tiszt urak nem a legostobább, a legbutább, a legpiszkosabb legényeket választják tisztiszolgáknak, (TJgy van! a szélsőbaloldalon.) hanem kMálasztják a századnak legügyesebb, legtanulékonyabb, legélelmesebb és legtisztább legényeit. (TJgy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Ezáltal a legintelligensebb eleme a legénységi állománynak vonatik el az altiszti iskolától, (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) a mely intelligens elem, ha altisztekké képeztetik ki, akkor igenis a kétéves katonai szolgálatnál nagyon könnyen meg lehet oldani az altiszti hiány kérdését, mert ezek közül akárhány benn fog maradni a katonaságnál és tovább fog szolgálni. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon,) De ha altisztté nem is fog előmenni, mint idősebb katona igen nagy és jó szolgálatokat tehet a századnál, és taníthatja az ujonczokat. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Kubik Béla: Az életből, a gyakorlatból vannak ezek a példák! Egry Béla: De még egy körülmény van, és ez az, hogyha a legény tudja, hogy neki nem három, hanem csak két esztendőt kell szolgálnia, mindenesetre nagyobb igyekezettel, nagyobb szorgalommal fogja azokat a katonai tudományokat elsajátítani, mert azt mondja, két év nem a világ, ha az letelik, úgyis haza megyek, de a mikor tudja, hogy még egy harmadik évet is kell szolgálnia, nem fog iparkodni az első és második esztendőben a katonai tudományokat elsajáHtani. Áttérek már most a kétévi katonai szolgálat ellen felhozott másik okra, a pénzügyi kérdésre. (Halljuk ! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Ez is igen könnyen megoldható az ország minden legkisebb megterheltetése nélkül, csak az egyes intézményeknél kell megtakarításokat eszközölni. Már rámutattam a tiszti szolgai intézménynél, hogy 400.000 koronát takaríthat meg évenkint az állam csak ruhában, vagy talán mégegyszer annyit is, mert az a legkisebb számítás, hogy 20 írtba kerül egy legény. De megtakarításokat lehet eszközölni az u. n. katonai összpontosítások korlátozása által, ahol csak maga a szállítás évenkint százezrekbe és százezrekbe kerül. Annak a nagy katonai összpontosításnak egyáltalában semmi czélja, semmi értelme sincs; a kik katonák voltunk, tudjuk, hogy ott tanulni egyáltalában nem lehet, az legfeljebb arra jó, hogy ha akad egy vitéz magyar tábornok, a ki meg meri verni annak a főherczegnek hadtestét, a helyett, hogy elismerésben és kitüntetésben részesítenék azt a vezérlő tábornokot, elküldik nyugdíjba. (Ugy van! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Uray Imre: Hogy merte megverni azt a született generálist! Egry Béla : A nyugdíjazásokról tettem említést, tehát egy perezre megállok itt ennél a szónál, mert nem hagyhatom szó nélkül azt a könnyelmű eljárást, a mely a hadseregnél dMatba van, a katonai nyugdíjazásokat illetőleg. Szomorú tapasztalataink vannak e téren is, mert tudjuk azt, hogy a mikor az a tábornok a tavaszi vagy őszi szemle alkalmával az illető ezredet vagy hadtestet megvizsgálja, rendszerint egy-két embernek a nyugdíjazásával végződik. Mert, hogyha annak a vizsgálatot teljesítő tábornoknak az