Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

398 236. országos ülés 1903 márczius 2h-én, kedden. tizálja a népgyűlés egész lefolyását és bizonyos konklúziókra jut, a melyek aztán interpelláczió­jában^ nyernek kifejezést. En magam nemcsak hogy nem nyilatkozom bővebben az egész gyűlés összehívásának gene­ziséről, de kritikába sem bocsátkozom, mert nekem még sem feladatom a népgyűléseken tör­tént beszédek birálgatása, annál kevésbbé, mert ezek a beszédek, a melyek bizony nem valami különös jóindulatról tanúskodtak a kormánynyal szemben sem, sztenografikus hiteles alakban előttem sincsenek. De egyet megjegyzek a képviselő urnak és ez az, hogy mikor a rendőrség arról tudomást szerzett, — és a rendőrségnek bizonyos dolgokban preveniálnia kell, — hogy azon a gyűlésen bizonyos oldalról apáczaöltözetben akarnak bemutatni egy-két nőszemélyt, akkor az illetőknek meg­mondották, hogy ezt pedig eltűrni nem fogjuk, mert ezt határozottan olyan dolognak tartjuk, a mely vallásfelekezetnek és vallásnak megsér­tését involválja. (Egy hang a szélsőbaloldalon: Pedig nem is az/) És ez aztán akár a tilalom folytán, akár máskép, talán hogy nem is akar­ták, elmaradt, nem történt meg. Azt is mondhatom, hogy a mi a brosürát, vagy azt a kis iratot, füzetet illeti, a melyből t. képviselőtársam felolvasott, melynek »A csu­hások« a czime, igenis, meggyőződés szereztetvén az ügyészség részéről az iránt, hogy abban oly kitételek vannak, a melyek osztálygyülölet, s a felekezetek és vallások közötti egyenlőtlenség csiráját hinthetik el és izgatást tartalmaznak, (Élénk mozgás a szélsöbaloldalon. Egy hang: Majd az ügyészség mondja meg!) annak szer­zője ellen az eljárás hMatalból megindittatott és az ügy most az igazságszolgáltatás kezében van. (Elénk felkiáltások a jobboldalon: Nohát ? Helyeslés a baloldalon.) Rakovszky István: Hát nem szabad kér­dezni ? Széll Kálmán miniszterelnök: Szóval, ez el­len az eljárás meg van indítva, (Zaj a balolda­lon. Felkiáltások: De mikor?) Meg lett indítva tényleg több nappal ezelőtt. (Helyeslés a jobb­és baloldalon.) A mi most már az ott mondott beszédeket illeti, hát azokról nekem közvetlen tudomásom nincs; hiszen gyorsírói jegyzetek nem is szoktak azokról készülni és igy csak a hirlapokból van mindenkinek tudomása az ott mondottakról. Hát ha azokban a beszédekben — nem akarok idézni — olyan dolgok lennének. . . (Egy hang a szélsöbaloldalon: Bocsánat, • volt ott gyorsíró! A rendőrség gyorsírója!) Hát hiszen jól van; ne disputáljunk róla; annál jobb, ha volt. (Egy hang a szélsőbalolda­lon ! Ki is nyomatják! A temetőbe is kiküldik a gyorsíróikat.) Hát ha a gyorsírói jegyzetekből az illeté­kes orgánumok meg fognának győződni arról, hogy törvény alapján illetékes beavatkozásnak van helye, azt megteszik, mig, ha az ellenkező­ről győződnek meg, nem fognak beavatkozni. (Helyeslés a jobboldalon.) Erről ma Ítéletet mondani természetesen nem tudok. Hanem igenis azt tartom, hogy egyenlőnek kell lenni az elbánásnak és az eljá­rásnak mindenkMel szemben. (Általános helyes­lés.) Én erről a helyről nem ismerek sem pár­tot, sem vallásfelekezetet, a mely ellen, vagy a mely mellett állást kellene foglalni. (Altalános tetszés és helyeslés.) Én e helyről ismerem azt, a mi a társadalom és az állam érdeke s & mit a törvény parancsol és a szerint járok el. (Elénk tetszés és helyeslés a jobboldalon és a szélsöbalol­dalon.) Kérem válaszom tudomásul vételét. (Zajos helyeslés és tetszés a jobb- és baloldalon) Elnök: Bartha Miklós képviselő urnak ad­tam szót személyes kérdésben. Bartha Miklós: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Két közbcszólásommal látta szüksé­gesnek a miniszterelnök ur foglalkozni. Az egyik közbeszólásom azt jelentette, hogy a kormány politikai szövetségben áll a budapesti szocziál­demokrata munkáspárttal; a másik közbeszólásom pedig arra vonatkozott, hogy a gyermekvédelem érdekében összehívott tanácskozásra a budapesti nemzetközi szocziáldemokrata-párt vezéreit is meghívta a kormány. Első közbeszólásomra vonatkozólag ez a megjegyzésem (Halljuk! Halljuk! a baloldalon.): Mikor Holló Lajos képviselőtársam és az ő elv­társai és barátai a nemzeti eszmék védelme szempontjából bejelentettek egy népgyűlést, ugyanakkor a szocziálisták szintén ugyanarra a napra, ugyanarra az időre, a hely távolságának kellő megmérése és tekintetbevétele nélkül, szin­tén bejelentettek egy népgyűlést, és plakátokon hirdették ki, hogy az ő népgy ülésüknek az a czélja, hogy tömeges bevonulás által a másik népgyűlés rendjét felforgassák és határozatait megakadályozzák. (Ugy van! TJgy van! a bal­oldalon.) Ezt a tényt Holló Lajos és Lovászy Már­ton kéj)viselők itt a ház színe előtt a miniszter­elnök ur, s belügyminiszter ur jelenlétében el­mondották. Széll Kálmán miniszterelnök: És én intéz­kedtem ! Bartha Miklós: A belügyminiszter ur nem ígérte meg, hogy ez iránt intézkedni fog . .. Széll Kálmán miniszterelnök: És mégis in­tézkedtem ! Bartha Miklós: Ha a t. miniszterelnök ur tényleg intézkedett, akkor ezen intézkedésének épugy nem volt foganatja, mint a legközelebbi rendőri brutalitások alkalmával tett intézkedé­seinek, mert hiszen akkor a szocziálisták elfog­lalták a szószéket, megzavarták a népgyűlést, és megakadályozták a szónokokat abban, hogy el­mondják véleményüket, (ügy van! Ugy van ! a baloldalon.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom