Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

386 236. országos ülés 1903 lyos vágást mért reá. A fiút a kereskedelmi kórházban már az éj folyamán ápolás alá vették és bevarrták. A kezelő orvos nem akarta elengedni, de mert a fin sirt, kénytelen volt elengedni. Még az éjjel tettem volna jelentést, de nemhogy meghallgattak volna, hanem még elzárással fenyegettek.« (Nagy zaj a szélsöbalóldalon és felkiáltások: Ez a vizsgálat! Gyalázat! Elnök csenget.) Bartha Miklós: Ilyen igazságot akarnak nekünk mérni? (Zaj a szélsöbalóldalon.) Babó Mihály: Éz a jogállam! Holló Lajos (tovább olvassa): »Egy rendőr a tisztviselő szemeláttára karonragadott és kilökött a kapitányság kapuján.« (Nagy zaj a szélsöbalóldalon.) Bartha Miklós: A panaszost kilöki a biró! (Zaj a szélsöbalóldalon. Elnök csenget.) Holló Lajos (tovább olvassa): »Személyesen akartam Nagyságoddal beszélni a kórházi főorvos egyenes utasítása folytán, de nem engedtek a képviselőház elfogadó termébe és igy ez utón vagyok bátor az esetet bejelenteni: A fiu csak 14 éves, tehát el nem képzelhető, hogy a tüntetésben aktM részt vett volna.« E szerint tehát. t. képviselőház, a t. miniszterelnök nr magát azzal a ténynyel, hogy a vizsgálat folyik ; nem fedheti ezen tényeket, a melyek nyilvánvalókká lettek, meg kell állapítani törvényesen, és ez irányban elégtételt kell szerezni. Hiszen mi áll a miniszterelnök ur előtt? Most már megmondom utólag. {Halljuk! Sálijuk! a szélsöbalóldalon.) Előttünk áll az, hogy a miniszterelnök ur kiadta a rendeletet, a mint azt Lukáts Gyula és más képviselőtársaim mondják, meghagyta azt, hogy a rendőrség humánusan tartozik az ifjúsággal eljárni és a karhatalmat gyakorolni. Hát kérdem, milyen nyelven beszél az a rendőrség ? Tolvaj nyelven ? Mert mikor a miniszterelnök humánus bánásmódról beszél, akkor a vérengzésnek és pribékségnek azt a mértékét alkalmazza, a melyet aznap alkalmazott. Ebben a miniszterelnök ur ráismer talán saját rendé létének végrehajtására? (Nagy zaj a szélsöbalóldalon.) Mikor ilyen vérengzéseket elkövetnek és tanuk állítása szerint levett számokkal történik mindez, ugy ez a czinkosok fellépése (Zajos helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) és ha ezt az eljárást a miniszterelnök ur utólag meg nem torolja, ha a megsértett jogrendnek nem siet elégtételt adni, ugy ez nemcsak a jogrend dicséretére nem szolgál, nemcsak a miniszterelnöki állás dicséretére nem szolgál, hanem szolgál annak tanúságául, a mit hiszünk, — mert nem biszszük sem a miniszterelnök ur hazafiatlanságát, sem inhumánus, sem nemzetietlen voltát — hogy t. j, az erőpróbát nem tudja kiállani ilyen nehéz esetekben, ilyen nehéz körülmények között. (Igaz! Ugy van! Nagy zaj a szélsöbalóldalon. Felkiáltások: A mikor erős kéz márczius 2í-én, kedden. szükséges!) Ebből mi azt a tényt állapithatjuk meg, hogy a miniszterelnök ur ilyenkor sohasem kerül ki győztesen. És szoIvorú sorsa ennek az országnak, hogy különösen ahhoz a nagy névhez fűzött kegyeletbe kapaszkodnak azok, kik nem a miniszterelnök ur hatalmával, pártfogásával, hanem feljebb keresnek ezen mély érzelmek ellen intézett támadásukkal támogatást és erőt magával a miniszterelnök úrral szemben is. (Igaz! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) Láttunk főispánokat, kiknek szolgálatai visszanyúltak a 48-as időkre, a kik hatalmasabbak voltak, mint a kormányok és kormányelnökök. Most is azt látjuk, hogy van valaki, a ki azzal akar magának érdemeket szerezni, hogy ő megakadályozta a Kossuth-kultuszt az országban és a mikor a miniszterelnök ur el akarná távolítani az ilyen embert, akkor az erőmérkőzés nem a miniszterelnök ur javára dől el. (Zajos helyeslés a szélsöbalóldalon.) Ez az, a mi ellen orvoslást, a mi ellen megnyugtatást kérünk, követelünk. Elégtételt kérünk első sorban a nemzet sértett polgárainak, az ifjúságnak jogai védelme szempontjából, elégtételt kérünk, mert ilyen eset nem maradhat megtorlatlanul és büntetlenül. Ilyen esetben nem elégséges egy kapitány áthelyezése, ilyen esetben nem elégit ki minket a vizsgálat hosszú elhúzása, hanem ilyenkor, ha a kormányelnök és a belügyminiszter meggyőződik arról, hogy a rendőrség vezetése nem felel meg egy törvénytisztelő kormány irányának, ha nem akarja a felelőséget magára rázúditani, akkor kötelessége a felelőséget alkalmazni azokkal szemben, a kik az ő akarata ellenére jártak el ekképen. (Élénk helyeslés a szélsöbalóldalon.) T. ház! Beszédem elején hMatkoztam egy franczia példára; most ismétlem azt. Elég alkotmányos nemzet a franczia és mégis, mikor ilyen ifjúsági mozgalom alkalmával az ifjak a Ouartier Latin-ben bementek egy kávéházba és a rendőrség utánuk ment, másnap Lozé rendőrkapitányt elcsapták az állásáról. (Nagy zaj a szélsöbalóldalon. Egy hang a jobboldalon: Nagykövet lett belőle!) Nálunk hogyan kezeltetnek ilyen borzasztó sérelmek ? HMatkozás történt arra, milyen más érzékük van a kormányköröknek a politikai mozgalmak iránt a monarchia másik államában és annak fővárosában. Ezt mutatja az, hogy hiszen ott megtörtént, hogy behatoltak a Burg-lépcsőire; elárasztották annak összes tereit; odamentek a polgárok békésen (Ugy van! Ugy van! a szélsöbalóldalon.) s a rendőrség nem r

tartotta kötelességének, hogy őket szétverje. És, t. ház, az a békés tüntetés, a mely a közönségnek akaratát, érzelmeit fejezte ki, annyira hatott, hogy másnap maga az udvar volt kénytelen abban az irányban a közakaratnak és a közfelfogásnak elegettenni. Bakonyi Samu : Az nap bukott meg Badeni! Holló Lajos: T. képviselőház, mi elégtételt követelünk, {Halljuk! Halljak! a szélsöbalolda-