Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ülés 1903 márczius 2í-én, kedden. 387 Ion.) azonban nemcsak a megsértett jogrend, a polgárok és az igazság érdekében, hanem elégtételt követelünk a jövőre való biztosíték szempontjából. (Élénk helyeslés a szélsőbaloldalon.) Mi politikai küzdelmet folytatunk s e küzdelmünkben kell, hogy meglegyen azon megnyugvásunk, hogy mi szabad államban, jogállamban élünk, (Élénk helyeslés a szélsöhaloläalon.) a hol nem. egy ilyen rendőrség áll velünk szemben, hanem olyan, a mely csak a jogbiztonságot, a polgárok életét és vagyoni jólétét védelmezi, és nem áll szemben a polgárok szabadságával és szabad akaratával. A t. miniszterelnök ur — ugy hiszem, nem helyesen tette — politikai szempontokat is vegyitett bele ebbe a kérdésbe. (Halljuk! Halljuk! a szélsöhaloläalon.) Méltóztassék megengedni, hogy már beszédem végére érve, még néhány szóval foglalkozzam ezzel a kérdéssel. (Halljuk! Halljuk! a szélsöhaloläalon.) 0 félti a terrorizmustól az országot, és nem tartja helyesnek, hogy a kisebbség erőszakot gyakoroljon a parlamentarizmus ellen, (Halljuk! Halljuk ! a szélsöhaloläalon.) és akkor, a mikor a külső vérengzések hire jár, itt a szabadság feletti nagy disszertácziőval akarja a felingerült kedélyeket lecsillapítani és ezen tényeket expiálni. De bocsánatot kérek, t. ház, ezen küzdelemben minden józan és nyugodtan gondolkodó embernek az a törekvése. (Halljuk! Halljuk! a hal- és a szélsöhaloläalon.) hogy a törvényes kereteket semmiben át ne hágják. Az az egész czél, a mely előttünk lebeg, csak a törvényeken alapszik. Ez a párt akkor, a midőn az ellenzék többi árnyalatának támogatásával ezt az akcziót megindította, nem hozott be uj gondolatokat, újításokat ebbe az egész harczba, hanem a fennálló törvényre, a fennálló törvényes rendre, az 1867-es alapra, a dualizmusra és a paritásra alapította ezen küzdelmét; a midőn azt mondta, hogy azt, a mi önöknek is politikai programmja, azt valósítsuk meg a nemzet érdekében és akaratából. Ez egy törvényes keretekben mozgó küzdelem, a mely ma már az ország nagyobb rétegeit áthatja, de nem izgatás alapján . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Oh nem! Holló Lajos: ... Mi igenis részt veszünk a közszellem felkeltésében, mert el van az aludva. (Helyeslés a szélsőhaloldalon.) Ez a közszellem, t. ház, ha azt uj életre nem ébresztjük, és ha azt a mi küzdelmünk nem támogatja, nem nyilatkozhatnék meg ugy, a mint ma megnyilatkozik, és mi azt hiszszük, hogy ez a küzdelem, a mint áthatja a nemzet széles rétegeit, nem hagyja érintetlenül önöket és a szabadelvű pártot sem. És nézzék meg, t. ház, e közszellem erejének példáját abban, a mi épen tegnapelőtt Kecskeméten történt. (Halljuk! Halljuk! a szélsöhaloläalon.) Ott maga a szabadelvű párt, annak vezérférfiai hittak össze tiltakozó gyűlést a katonai javaslatok ellen. Megjelent 500 kizárólag szabadelvüpárti választó; (Felkiáltások a szélsöhaloläalon: Yáczon is! Szatmáron is!) Maga a szabadelvű párt elnöke terjesztette be a határozati javaslatot, a mely 7 pontba foglalja ugyanazokat a követelményeket, (Zaj. Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon. Elnök csenget.) a melyeket nemcsak a jelvények, hanem a magyar nyelvnek, mint szolgálati és vezényleti nyelvnek megkövetelése tekintetében az ellenzék támasztott. Ezt maga a szabadelvű párt követeli és Kecskemét képviselői is kijelentést tettek, hogy ennek az álláspontnak védelmére állanak. (Ugy van! Ugy van! a szélsöhaloläalon.) Mikor mi ezt látjuk és tudjuk, hogy csütörtökön fognak jönni a szabadelvüpárti kiküldöttek Kecskemétről — remélem képviselőjük vezetésével — hogy csatlakozzanak nyíltan és férfiasan ahhoz a mozgalomhoz, mely országszerte az egész nemzet intelligencziáját és közvéleményét áthatja, és azt tapasztaljuk, hogy bennünket a törvényes keretből ki akarnak zökkenteni és kelepczéket állítanak fel és csel vetéseket, hogy valamikép ez a mozgalom a maga törvényes medréből kicsapjon, ez épen nekünk nem áll érdekünkben és nem akaratunk és azért is tiltakozunk az ilyen eljárás ellen, mert azt meg akarjuk akadályozni és gátolni. (Ugy van! Ugy van! a hal- és a szélsöhaloläalon.) A miniszterelnök ur a parlamentarizmust rettenetesen félti a mi exczesszusunktól. Széll Kálmán miniszterelnök: Már is meg van sértve! Holló Lajos: Azt mondja, hogy ez a parlamentarizmus lényegével ellenkezik. Széll Kálmán miniszterelnök: Bizony! (Zaj.) Molnár Jenő: Nem mi tőlünk kell félteni a parlamentarizmust, hanem a túloldaltól, mert ott mondanak olyanokat í Elnök (csenget): Csendet kérek, t. képviselő urak, most csak Holló Lajos képviselő urnak van joga szólani! Gr. Hadik Barkóczy Endre: Ki az? Kihez diskurál Molnár ur? t Molnár Jenő: Altalánosságban beszélek. (Derültség a jobboldalon.) Ott van gr. Andrássy Gyula képviselő ur, ő is akárhányszor használ ilyen kifejezéseket. (Zaj.) Elnök: Kérem Molnár Jenő képviselő urat, méltóztassék csendben maradni. Molnár Jenő: De kérem, felszólítottak! (Zaj halfelöl.) Elnök: Kérem, az illető is hibásan tette. Gabányi Miklós: Ugy látszik, hogy vesztüket érzik! (Zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: A miniszterelnök ura parlamentarizmust tőlünk félti, azonban akkor, a mikor mi féltjük a parlamentarizmust és a mikor mi mondjunk ezt neki, akkor ő ezen félelemtől elzárkózik. Hiszen mi is mondjuk azt, és kormányzatra lépésének első idejében is mondottuk, hogy ez a parlamentarizmus tulajdonkcpen nagy veszélyben van, hogy ha a parlamentarizmus 49*