Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236. országos ülés 1903 Széll Kálmán miniszterelnök: Azt nem tettem ! Holló Lajos: A preventM intézkedéseket én sem akarom egészen a t. miniszterelnök ur terhére róni. Végre egy miniszterelnöknek nem az a kötelessége, hogy odamenjen és a főkapitány helyett rendeleteket bocsásson ki. (Felkiáltások a szélsÖbaloldalon: Ilyenkor igen!) A belügyminiszter urnak én szerintem is csak akkor kell preventMe eljárni, ha a helyzet oly veszélyes, hogy rendőri közegei a kellő intézkedéseket meg nem teszik. De a miniszterelnök urnak már azon a napon jelentései voltak. Délelőtt a rendőrség jogosulatlanul avatkozott bele az ifjúság dolgaiba, benyomult annak székhelyére, az aulába . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az nem áll ám! (Zaj balról.) Akkor, mikor megdobták Schmidtet kővel! (Nagy zaj a bal- és a szélsőbaloldalon.) 0 is csak harmadmagával volt! Ezt tanuk igazolják! Visontai Soma: Nem lehet ököljoggal! Nem szabad! Várady Károly; A rendőrség kezdte, nem az ifjúság! Nessi Pál: Hallatlan czinizmus! (Folytonos zaj. Elnök csenget.) Holló Lajos: Sajnálom, hogy a t. miniszterelnök ur beszédem első részét nem hallotta. Én kiterjeszkedtem erre is és most csak annyiban térek rá vissza, hogy nem vonja senki kétségbe, hogy az ifjúság az egyetem erkélyéről széndarabokkal rádobált a rendőrségre . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Az este volt! Holló Lajos: Délelőtt is! De a tény abban állott, hogy a rendőrség odament az Egyetemtérre és az ifjúságot az egyetemre beszorította és a rendőrség az aulában és az árkádok alatt vérengzett, ott érte őket a kődobálás. A fiatalok védekeztek. De hogy a hibát nem a rendőrség követte el, a mely odament az ifjúság házába és ott megostromolta, ezt állítani nem lehet és ezt azzal a kődarabbal, a mely egy rendőrfelügyelőt ért, csak az paralizálhatja, a ki a jogérzetnek a legcsekélyebb részecskéjével sem rendelkezik. (Élénk tetszés a bal- és a szélsőbaloldalon.) Tehát nekem ma is az a véleményem, hogy a miniszterelnök ur, illetőleg a belügyminiszter ur, — mert ő a rendőrség feje és csak ebben a minőségben beszélhetünk hozzá — miután a délelőtti eseményekről tudomást szerzett részben a hírlapokból, részben pedig azon telefon-jelentésekből, a melyek ide is jöttek. — hiszen ezek hallatára ment el innen is 6—8 képviselőtársunk oda — mondom, a miniszterelnök ur, illetőleg a belügyminiszter ur is tudhatta, hogy a rendőrség az ifjúságot szorongatja az Egyetem-téren. Azután pedig délután a képviselők jelentéseiből tudomást szerezhetett arról, hogy vérengzések folynak az utczákon. Nohát, ha igy áll a dolog, akkor — bocsánatot kérek, — a belügyminiszternek, mint legfőbb rendőrhatóságnak, ha nincs kellő megnyugKÉPVH. SAPLÓ. 1901 — 1906. xnr. KŐIÉT. márczius 24-én, kedden. 385 vasa az ő rendőri közegeiben, magának kell intézkedni; — (Ugy van ! ügy van! a szélsÖbaloldalon.) ezt ma is állitom — ha pedig rábízza magát rendőri közegeire, akkor vállalja is értük a teljes felelőséget. (Helyeslés a baloldalon.) De ma már, t. képviselőház, nem beszélünk preventM kötelességekről; ma már meglevő tényekről van szó; ma túlvagyunk már ezen eseményeken, és ma már a miniszterelnök ur megítélheti a helyzetet ugy, a hogy történt. És ha még ezek után is a belügyminiszter ur azon felfogásban van, hogy itt nincs megtorlandó cselekmény, — és pedig idejekorán megtorlandó cselekmény, — akkor én azt állitom, hogy a miniszter ur ebben az irányban nemcsak hogy kötelességét nem teljesiti, de épen a jövő szempontjából veszedelmes preczedenst szolgáltat a rendőrségnek. (Igaz! Ugy van! a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Hiszen vizsgálják ! (Nagy zaj a szélsÖbaloldalon és felkiáltások : De ki vizsgálja ?) Holló Lajos: Hát, t, miniszterelnök ur, e vizsgálattal is kell egypár szóban foglalkoznom. (Halljak! a szélsÖbaloldalon.) A vizsgálat tényleg folyik. Én is ugy tudom, hogy egy Tóth János nevű rendőrfogalmazó teljesiti a vizsgálatokat . . . (Nagy zaj a szélsÖbaloldalon.) Bartha Miklós: Igazán szégyen! Holló Lajos: . . . a melyeknek adatai terhelők lesznek a rendőrkapitányokra és a főkapitányra és ennek következtében teljes megnyugvást egy ilyen vizsgálat nem szolgáltathat. (Ugy van! a szélsÖbaloldalon.) Itt két fél áll egymással szemben: az egyik fél a rendőrség, a mely vádolva van, s a melynek ellenében máris oly tények és pedig meg nem támadható tények, csoportosíthatók, a melyek alapján az ő jogellenes eljárásuk teljesen be van igazolva; a másik fél pedig maga a nagyközönség, a mely sérelmet szenvedett, a mely megtámadva lett. Már pedig ily helyzetben az, hogy a vádlott fél önmaga teljesítse a vizsgálóbírói teendőket, hogy maguk a vádlottak legyenek a kihallgatást végző közegek _— bocsánatot kérek, — épen nem kielégítő. (Elénk helyeslés a szélsÖbaloldalon.) Egyébként, hogy hogy mennek ezek a vizsgálatok, — a miniszterelnök urnak valószínűleg nincs mindenről tudomása, — bizonyítja ezt egy levél is, a mely alá ez van irva: Nemes Bertalan, Dohány-u. 47. I. em. 19. s a mely levél Visontai Soma t. képviselőtársamhoz van intézve. (Halljuk! Halljuk ! a szélsÖbaloldalon.) E levél igy szól (Halljuk! Halljuk! Olvassa): » Bizonyára érdekelni fogja a képviselő urat, hogy a tegnapi tüntetésnek Béla fiam is áldozatul esett. Az üzletből */í9 órakor jött . haza és véletlenül besodortatott a tömeg közé, ' és egy rendőr egy kardvágással arczán igen su49