Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-236
378 236. országos ülés 1903 márczius 2í-én, kedden. Széll Kálmán miniszterelnök: Látta? Nem látta! Zboray Miklós: Itt van Szüllő Géza t. képviselőtársam, a kit szintén nem lehet részrehajlással vagy azzal vádolni, hogy politikai szempontból beszél. A színházból jött haza, midőn látta, hogy a színházból hazajövő publikummal hogyan bántak. Ezek azok a dolgok, a melyek engem felháborítanak. (Egy hang a szélsöbaloldalon: Hol van Szüllő ?) Nem tudom. De még számosan vannak, így Pichler Győző t. képviselőtársam is, a kik számos esetről adhatnak a háznak jelentést. De mondom, nem megyek a részletekbe, mert nem ezek azok a dolgok, a melyek engem érdekelnek. Engem csak az a rendszer érdekel, a mely a legcsekélyebb kődobálásra nekiront a közönségnek és véresre veri azt. Pedig, ismétlem, kalapot emelne mindenki az előtt a rendőrség előtt és elégtételt adna minden módon annak a rendőrnek, ha egyszer azt látná, hogy az ilyen provokálásra a rendőrség megmaradna annak tudatában és érzetében, hogy a hatalom nála van, és hogy nem azért van ott, hogy ok nélkül ökölcsapásokkal mutassa ki erejét, hanem hogy megvédje a rendet, fentartsa méltóságát és tekintélyét. (JJgy van! TJgy van! a szélsőbaloldalon.) Én hallottam arról, hogy ezt nem a miniszterelnök ur tudtával, beleegyezésével csinálták, — a mit magam is elhiszek, — de mégis jóváhagyásával történt az, hogy akarata ellenére külső elemek, felhasználva Rudnay főkapitánynak politikai gondolkozásmódját, ő ellene, a miniszterelnök ur ellen inszczenálták. Magyarázatát Rudnay ur egyéniségében, és annak az egyéniségnek gondolkozásmódjában lelem, a ki őt főkapitánynyá tette. T. ház! Sokan lehetnek, a kik igy gondolkozva hMatkoznak arra, hogy mit tett ez a főkapitány ur főispán korában. Eszébe juttatom a t. volt nemzeti pártnak az ő nógrádi főispánságát; tessék csak reá emlékezni, hogy a lapok megírták, hogy ő Nógrádban mennyire szembeállította a polgárokat, csakhogy ő tündökölhessen, és hatalmát megmutathassa. Akkor a nemzetipárti újságokban mindenféle dolgokkal vádolták. Midőn főkapitánynyá lett, az ellenzék — tekintélyes, tisztességes nevek, olyanok, a kik imponálni fognak mindenkinek, mert ha nem is herczegek, a milyenekre a miniszterelnök ur hMatkozott . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Csak egyre! Zboray Miklós; ... de grófok, bárók nyilatkoztak róla: mint báró Butler, gróf Berchthold, gróf Wenckheim, báró Jeszenszky, báró Andreánszky. Ezek kijelentették, hogy midőn ő távozott onnan, gyászos emlékű két hónapos működésével sikerült neki a békét és nyugalmat alaposan felforgatni. így nyilatkoztak ezek az urak az ő nógrádi főispánságáról. Mi bizonyítja azt, hogy megváltozott a gondolkozásmódja? Az, hogy midőn a miniszterelnök ur intézkedik, > hogy humánusan bánjanak, nem hajtja végre azt az intézkedést, mert ha végrehajtotta volna, nem történhetett volna meg az, a mi megtörtént. Két alternatíva előtt állunk: vagy a miniszterelnök urnak adunk igazat, — és én e mellett állok, hogy igenis kiadta azt a rendeletet, a mely azonban nem lett végrehajtva, vagy — a mit nem hiszek — hogy nem adta ki a miniszterelnök ur a rendeletet. Mert lehetetlennek tartom, hogy a főkapitány akarata ellenére ilyen brutálisan bántak volna a néppel. Rá kell mutatnom arra, a mit már előbb is említettem, hogy itt azzal, hogy »vizsgálatokat indítunk, és majd azok eredményéhez képest fogunk intézkedni*, nem elégedhetem meg. Nem elégedhetem meg, mert a rendőrség csinálja és veszi fel a jegyzőkönyvet, a mely rendőrség vádoltatik. Égy polgár, ügyvéd, vagy olyan egyén, a ki már megfordult a rendőrségnél hMatása körében, ismeri az ott uralkodó állapotokat, ismeri a rendőrség tapasztalható szavahihetőségét, tudja, hogy arra nem adhat semmit. Ott van a Gotterhalte ügye a színháznál. Elmennek oda, s éjnek idején elveszik a ruhákat, a melyek a kiselejtezés jelével is meg vannak bélyegezve; elviszik valamennyit, és csinálnak nagy dolgot belőle, holott a gyorsaság semmMel sem volt indokolva. Megtehette volna a főkapitány, hogy berendeli magához az igazgatót, kikérdezi és a vizsgálatot 24 óra alatt keresztülviszi, és ha alapja van, akkor ám foglaltasson, de nem szabad odamenni, és elhozni a tulajdont, egy névtelen feljelentésre, és csinálni ilyen gyalázatos eljárást! De ez az eset nem magában áll. Müller ódondász esetében — ha kívánja a miniszterelnök ur, adok részleteket — ugyani gy bánt el a rendőrség. A főkapitány ur egyes egyéneknek megtesz nagyon sok szívességet, ha azok, — szolgálok erre is adatokkal.. . Rakovszky István: Ezt csak prMátim lehet adni. Családi ügyek! Zboray Miklós: Ez nem megy. A miniszterelnök urnak, ha ő állani akar azon a sarkkövön, a melyre felépítette egész kormányát, ha az a sarkkő nem szétfoszló homok, hanem sziklaszilárd — mire ő szokott hMatkozni — akkor ne frázisokat dobáljon, hogy »konventet nem akarok«, hanem álljon oda és azt mondja: én az igazságot akarom. (Taps és éljenzés a szélsöbaloldalon.) A mi közéletünkben a felelőség köpenyege nagyon tág köpeny. Én emlékszem, t. miniszterelnök ur, hogy azok az egyének, a kik 1867-ben a kiegyezést csinálták, annak sok részében a felelőségre való hMatkozással elkövettek olyanokat, a melyekért, ha igenis birák akarnánk lenni, ki kellene őket korbácsolni az országból. (Nagy zaj.)
