Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-236

236'. országos ülés 1903 márczius 24-én, kedden. 379 Széll Kálmán miniszterelnök: Kiket? Elnök: Kérem, méltóztassék az ily kifejezésektől tartózkodni. Zboray Miklós: A történelemre hMatkozom. (Igaz! TJgy van! a bal- és a szélsőbaloldalon.) HMatkozom az államadósságok ügyére, a 80 milliós bankügyre. Ha ma ezekért felelőségre lehetne vonni az illetőket, a közvélemény, az igazság i£;y bánna el velük. Emlékszem, a mikor Beőthy Ákos t. képviselőtársam előállott, — az Ipar és Kereskedelmi Bank megállapításáról volt szó, — és bírálta a felelőség elvének alkalmazását, akkor fennen verték a miniszter urak a mellüket, hogy vállalják a felelőséget, hogy az állami szubvenczióval, a kedvezményekkel nem lesz visszaélés, és mégis milliók vesztek ott el. És mikor kérdőre vontam ezért a minisztereket, egyik a másikra tolta a felelőséget. Felelőségről van szó ? Nézzük csak a közéletet. A mikor a bün előtt akarjuk az illetőket felelőségre vonni, a felelőség köpenyét szétvetik, és kiállnak a fórumra, elmondják, hogy vállaljuk a felelőséget, és viseljük a konzekvencziákat. A mikor j>edig bekövetkezik a baj, akkor összehúzzák a felelőség köpenyegét, akkor azt mondják: ott van a bírói hatalom, a felettes hatóság, majd megindítom a vizsgálatot, majd az eredmény fog dönteni, de azon a köpenyegén sohsem húznak végig. (Igaz! TJgy van! Tetszés a bal- és a szélsöbalóldalon.) T. ház! Én igenis a mellett vagyok, hogy a miniszterelnök ur, a kinek egyéni tisztességében nincs jogom kételkedni, nem is kételkedem, ne hagyja magát félrevezetni, megtántoritani az ilyen módon kicsikart jelentésokkel, hanem markoljon bele a rendőri intézménybe, tanítsa meg tisztességre azokat az embereket, de ha nem akarják megtanulni, forraszsza torkára azoknak az embereknek, hogy nem bravók kellenek itt az országban. (Elénk helyeslés, taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) Mert, t. ház, lehet valaki bármiféle nagy államférfiú, de ha tűri, hogy ártatlan polgárok vére nem tudom miféle szempontból és politikai tekintetekből kiomoljon, az lehet nagy államférfi, de hóhér. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a bal- és a szélsöbalóldalon.) Elnök: Molnár Jenő! (Felkiáltások a balés a szélsőbaloldalon: Szünet I Szünet! Félegy óra elmúlt! Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Molnár Jenő: T. képviselőház! Igaza volt annak a rendőri ruhába bujtatott Széll Kálmánhus/árnak, a ki felkiáltott a 48-as pártkörnek: Majd ad nektek holnap a miniszterelnök! Igaza volt, mert adott nekünk három órás beszédeket és kezdte dicsőíteni a múltját, hMatkozott arra az 1867-es alapra, & melynek ő folytonos hű támasza, és hMatkozott arra, hogy a Kossuthkultusznak ő mily nagy barátja és tisztelője volt. Én annak az 1867-es alapnak hűségesebb védőt kívánok, a Kossuth-kultusznak pedig más tisztelőt, mint a miniszterelnök ur. (Helyeslés a bal- és a szélsöbalóldalon.) T. képviselőház ! Nem tudom, melyik múltra hMatkozott a miniszterelnök ur, arra a 25 esztendőre-e, a mit a mindenkori kormányok háta mögött töltött, és a mely 25 évbe beleesik az exlex is, a melyet aláirt? Vagy azt a multat érti a miniszterelnök ur, azt a négy esztendőt, a melyet mint a kormánytanács elnöke és belügyminiszter eltöltött? Hát én a 25 esztendőre szívesen fátyolt vetek, de arra, a mit a t. miniszterelnök ur a bársonyszékben töltött el, nem lehet fátyolt vetni, mert bár temérdek sürgöny menesztetik a miniszterelnök úrhoz oly érdemek elismeréséül, a melyeket sohasem szerzett, de még ha szerzett volna is, az a vér, a mely Budapest utczáin elfolyt, eltakarja azokat az érdemeket. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Őszintén megvallva, magam is más véleményen voltam a miniszterelnök ur működése felől, és nem ismerek rá ezen utolsó három napban. Én azt vagyok bátor feltenni, hogy Pap Zoltánnak igaza van, itt valami láthatatlan kéz működik, mert feltűnő az, hogy azok a vérengzések folyton vagy a Kossuth születésnapján, vagy egy oly napon történnek, a melyen valami nemzeti ünnepet ülünk. Miben mutatta ki a miniszterelnök ur, hogy a Kossuth-kultusznak barátja? Talán a tegnapelőtti cselekedetével akarja dukumentálni? Nem restéi a t. miniszterelnök ur politikai tőkét csinálni egy vérengzésből és ideállni magának tapsokat szerezni akkor, mikor a kórházban feküsznek az ő kormányzásának az áldozatai. (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) Ilyenből pártkérdést csinálni nem egyezik meg sem a parlamentarizmussal, sem a politikai illendőséggel. A t. miniszterelnök ur azt mondta tegnap, hogy konvent akkor van, ha a hatalmi körök össze vannak zavarva, nevezetesen, ha a végrehajtó hatalom és a törvényhozó hatalom együtt működik. Hát, t. ház, a mi kezünkben van ez a végrehajtó hatalom, a kisebbség kezében? Hisz mi nem vagyunk képesek a konventet megcsinálni, csak önök képesek, mint a hogy 35 esztendőn keresztül egyebet sem tesznek, mint konventileg határoznak az ország sorsa felett. (Elénk tetszés a szélsöbalóldalon.) Felelőségre vonja itt egyik-másik képviselőtársamat, a ki az ifjúság mozgalmában résztvesz, hogy nem jó kavicsot a vonat elé tenni, mert még az is fel tudja a vonatot fordítani ! Hát önök a katonai javaslattal nem egy kősziklát akarnak-e a nemzet elébe tenni? És még önök panaszkodnak, hogy mi képezzük a konventet és mi álljuk útját, hogy ebben az országban normális parlamenti viszonyok legyenek! (Igaz! TJgy van! a szélsöbalóldalon.) A miniszterelnök ur érzi a végét, mert eddig még minden bajára megtalálta az irt, nem a patikában, hanem ebben a patikában (a szélsőbaloldali-a mutat.), de ezennel kijelentem, miniszterelnök ur, 48*