Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.
Ülésnapok - 1901-224
32 224. országos ülés 1903 márczius 10-én, kedden. keserűen megfizette, a nélkül, hogy a szerzett szomorú tapasztalatokon okulva jövő politikai magatartására vonatkozólag a konzekvencziákat levonta volna. (Ügy van! TJqy van! a haloldalon.) Hogy önök, t. többség, ezt nem teszik, az nagyon érthető az önök szempontjából, mert ezek a katonai javaslatok azok, a melyek leginkább dokumentálják fölfelé a párt nélkülözhetetlenségét, szolgaságát és meghunyászkodását, cserébe a hatalomért és kincsekért, de nem a nemzet javára, hanem egyenesen annak kárára és veszélyére. Ez volt és ez marad örökre az önök szabadelvű politikájának alapvető gondolata, a melyben lehetnek a részletekre nézve változások, de a melyhez egyben mindig hMek maradnak: abban, hogy a hatalom birtoklásának biztosítását minden egyéb érdek fölé helyezik. {Tetszés a baloldalon.) T. képviselőház! Ha a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatról el is ismerem, hogy ez megfelel a törvény követelményeinek, azt azonban már nem ismerhetem el, sőt egyenesen tagadom, hogy az az alkotmány alapeszméjének is megfelelne, mert az kell, hogy képezze előfeltételét minden kérdésnek, a mely a nemzet vitális érdekeit érinti, hogy a nemzet véleménye meghallgattassák, hogy a nemzet maga intézze sorsát azok által, kik az előtte hangoztatott elvek és programra alapján a nemzet bizalmára méltóknak Ítéltetnek. A fenforgó kérdésben az alkotmány ezen elvének nem lett elég téve; pedig a csak legközelebb lezajlott képviselőválasztások alkalmával a kormánynak erre alkalma nyilt. Azzal nem mentheti magát a kormány, hogy akkor még a kérdés nem volt aktuális, vagy nem volt tudomása róla; ez ellen bizonyít az a körülmény, hogy nemcsak a kisebbség, vagyis az ellenzék, hanem a többség számos tagja is nyilatkozott e kérdésről, de nem abban az irányban, a melyben most e törvényjavaslat a ház asztalára került. Azután ez ellen szól az a körülmény is, hogy már a trónbeszédben találkozunk az ujonczlétszám felemelésének szándékával, a mely ellen az ellenzék már akkori felirati javaslataiban felemelte tiltakozó szavát.(ügy van! ügy van! a bal- és a szeísöbáloldalon.) Nyilvánvaló tehát, hogy a kormány szándékosan hallgatta el a kérdést, mert érezte és tudta, hogy különben a választásoknak más lett volna az eredményük, mint a milyent elérnie sikerült. (ügy van! ügy van! a bal- és a szeísöbáloldalon.) Kubik Béia: Le kellett csillapítani a kormánypárti lelkiismereteket! B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Monologizálni méltóztatik? (Derültség a jobboldalon.) Buzáth Ferencz: De hát, t. képviselőház, ez az úgynevezett politikai cselszövés nem uj és nem ritka jelenség a szabadelvű párt történetében. (ügy van! ügy van! a néppárton.) Mióta ez a párt él és működik, állandóan azt a politikai taktikát követte, hogy minden olyan kérdésben, a mely a nemzet érdekeit közvetlenül érintette, hallgatott, és mikor sikerült neki a többséget kicsikarnia, akkor a kérdést törvényes formákba burkolva a ház asztalára hozta, és hatalma és tekintélye súlyával és befolyása révén azt törvényerőre emelte, mi által a kérdést mindig mint befejezett tényt állította a nemzet elé, melyen változtatni nem is lehetett. (Igaz! JJgy van! a bal- és a szeísöbáloldalon.) Kubik Béla: Ez voU a házi taktika mindig! B. Kaas Mor: Ez az alkotmányosság! Buzáth Ferencz: így volt ez annak idején a véderő-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, a mely vita oly nagy hullámokat vetett; majd igy volt ez ismét a Szapáry-féle törvényjavaslattal is, melyet az ellenzék hevesen támadott. De Szapáry Gyula, akkori minszterelnök érezte és tudta, hogy e törvényjavaslat keresztülvitelére a nemzettől felhatalmazást nyert, tehát alkotmányos érzületénél fogva a nemzetre appellált és a képviselőházat feloszlatta. S előfordult az az alkotmányos életben páratlanul álló eset, hogy azt a programmot, a melynek alapján az a szabadelvű párt annak idején a nemzettől megbízást kapott, a párt cserben hagyta, uj jelszavakat irt zászlajára, igy kerültek azután napirendre az úgynevezett egyházpolitikai kérdések, . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter: Ez a lényeges! Buzáth Ferencz: ... a melyeknek keresztülvitelére a visszalépett gróf Szapáry helyett Wekerle vállalkozott. B. Kaas Mor: Megint nem kérdezték meg a nemzetet! A többség dönt! Buzáth Ferencz: Az akkori szabadelvű párt és annak uj miniszterelnöke érezték, hogy a nemzettel szemben súlyos bűnt követtek el, és igyekeztek politikájuknak közvélemény teremtése által erkölcsi alapot teremteni; mozgásba hozták tehát az egész országot, feliratokat intéztettek a törvényhatóságokkal a képviselőházhoz, nagy népgyüléseket rendeztek, mozgásba hozták az utczát is politikájuk igazolására . . . B. Fejérváry Géza honvédelmi miniszter; Tegnapelőtt is! Buzáth Ferencz: És mi történik most? (Halljuk ! Halljuk! a néppárton.) A feliratok és a kérvények az ujonczlétszám felemelése ellen garmada számra kerülnek a ház asztalára. A törvényhatóságok felirattal tiltakoznak e javaslat ellen; a népgyűlések tartatnak, és önök, t. túloldal, mindezek iránt érzéketlenek maradnak. Hát hol van az önök politikájában a következetesség és az őszinteség ? Avagy Magyarországon csak az a közvélemény ér valamit, a mely az önök politikáját helyesli? És az a közvélemény, a mely azt elitéli, még figyelemre se méltó? (Ügy van! balfelöl.) Hát,
