Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. 359 ő — szavaira voltaképen nem emlékszem, hanem szavának az értelmét egészen helyesen akarom visszaadni, — hogy ő részt vehessen olyan karczban, a mely a nemzeti kegyelet lerombolására irányul ? Széll Kálmán miniszterelnök: így volt! Vészi József: Hogy az ujját is megmozgassa. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Jói mondta! Elfogadom!; Eötvös Károly: És szavának nagyobb nyomatékául visszaemlékezett arra, hogy ő is, én is egykor •— ezelőtt 30—35 esztendővel — egy táborban küzdöttünk. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem szemrehányásképen mondtam ! (Ellenmondások a szélsőbaloldalon.) Kijelentettem! (Halljuk! Halljuk! a szélsöbaloldalon.) Eötvös Károly: Nagyobb nyomatékául! Erre megjegyzem .azt, hogy az idő közeledtét érzem, a mikor a t. miniszterelnök ur egyéniségével és múltjával — és az enyémmel is — nem sokat törődik a közügy. Széll Kálmán miniszterelnök: Az lehet! Eötvös Károly: Hanem az már igaz. hogy együtt, egy irányt szolgáltunk. De mikor 1874-ben és 1875-ben tökéletesen egyetértettünk abban, hogy az az irány azokkal az eszközökkel, azokkal a felfogásokkal és azokkal a szenvedélyekkel veszélybe dönti az országot, akkor az utaink elváltak. Széll Kálmán miniszterelnök: Még 1876-ban együtt volt. Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur megmaradt azon az utón, azon irányban és azon eszközökkel, . . . Széll Kálmán miniszterelnök: Nem tettem szemrehányást! Csak mondtam, hogy ismerheti az irányomat! Kubik Béla: Pedig szemrehányás volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Nem áll! Ki is jelentettem! (Zaj a szélsőbaloldalon.) Elnök: Kérem a t. képviselő urakat, méltóztassanak a szónokot nyugodtan meghallgatni (Halljuk! Halljuk!) _ Eötvös Károly: Én fájdalommal konstatálom, hogy én ezen utamon a nemzet nagy czéljaihoz közelebb nem jutottam, tehát sikert nem értem el. De egyúttal megállapítom azt is, hogy a t. miniszter ur épen ugy nem ért el sikert, de lényegesen hozzájárult annak az útnak és annak a? iránynak fó.ntartása mellett ahhoz, • hogy még sokkal rosszabb állapotba jutott ez az ország, mint volt akkor. (Ügy van! Ugy : van! a szélsöhaloldalon.) Egyébiránt, hogy a t. miniszterelnök ur ma minő politikát követ és hogy Deák Ferencz politikája-e az, vagy nem: ez fel van irva a mestergerendára; ezt még egyszer letárgyaljuk, : ha nekem megengedi a Gondviselés ... t Széll Kálmán miniszterelnök: Jó! Állok elébe! : Eötvös Károly: . . . mondem, ha nekem megengedi a Gondviselés, a miniszterelnök urnak pedig a felsőbb parancs. (Élénk tetszés a szélsőbaloldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök: Az meg fogja engedni! (Egy hang a szélsöbaloldalon: De nem lesz már ott!) Akárhol leszek! Azért itt ülök! Eötvös Károly: És itt. magyarázatát akarom adni annak, hogy erős jogosultsággal birt a t. miniszterelnök ur arra, hogy indulatát ne fékezze beszéde alatt. A t. miniszterelnök ur holmi iratokból felolvasást tartott. Azokban az iratokban oly állitások vannak, a melyek nem hangzanak össze az itt felszólalt képviselők, közvetlen szemlélők, szem- és fültanuk közvetlen észleleteMel; nem hangzanak Össze, pedig itt a háznak nem egy tagja becsületszavára állította azt, — a mire nincs is szükség. (Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Mert hiszen az itt előadott ténybeli állításokat talán mégsem szabad kétségbevonni, ha azok adják elő, kik azokat a tényeket szemtől-szembe látták. A t, miniszterelnök ur nem adott számot arról, ki készítette azokat az iratokat. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Zaj a jobboldalon.) Széll Kálmán miniszterelnök:. Itt van a saját aláírásuk! (Felkiáltások a, szélsöbaloldalon : Ki vette fel azt a jegyzőkönyvet ? Zaj. Elnök csenget.) Eötvös Károly: A t. miniszterelnök ur nem adott számot arról, kik azok a tanuk, mikéjí kerültek a rendőrség elé kihallgatásra, mily ellenőrzés alatt állott az a kihallgatás, mily jogos, törvényeinkben és alkotmányunkban megszabott kontradiktórius ellenőrzés mellett történt a kihallgatás, nem adott számot arról, hogy ezeknek a tanuknak a nyilatkozata hMen van-e Írásba véve. Egyszóval, az, a mit a t. miniszterelnök ur itt felolvasott, bagatell ügyben, egyes járásbiró előtt sem bir nyomatékkal, annál kevésbbé ily fontos ügyben és az ország törvényhozása előtt. (Élénk helyeslés a szélsöbaloldalon. Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés !) T. ház! A t. miniszterelnök ur félreértette egy fontos kijelentésemet. Én nem azt mondtam, hogy hazugságok, hanem azt, hogy hamisságok foglaltatnak azokban a jelentésekben. Már pedig különbség van a között, a ki elfogultságból és vádlott társai védelmére mond valamit, ós a között, a ki egyenesen hazudik. Ebben igen nagy ténybeli és értelmi különbség van. (Igaz! Ugy van! a szélsöbaloldalon.) Egyébiránt, t. miniszterelnök ur, hogy az egyes eseteket itt tárgyaljuk, annak én valami konkrét czélját csakugyan nem látom. (Helyeslés a jobboldalon.) Ugron Gábor: Várják be a végét annak, a mit mond! Eötvös Károly : Ha, t, képviselőtársaim, itt konkrét eseteket hoznak fel, ugy ők, mint képviselők, mint közvetlen szemlélők és közvetlen