Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

360 235. országos ülés 1903 márczius 23-án, hétfőn. tanuk nyilatkoznak itt; a miniszterelnök ur azonban nem így nyilatkozik. A miniszterelnök ur általunk nem ismert forrás alapján, papirosból beszél, és beszél akkor, a mikor maga is beismeri, hogy a vizsgálatot még nem tartotta meg, beszél akkor, a mikor egy szóval sem nyilvánította azt, hogy elfogulatlan és független bíróságra fogja bízni a vizsgálatot. Mert a mikor rendőrök visszaéléseiről van szó, akkor^ lehetetlen a vizsgálatot rendőrségre bizni. (Élénk helyeslés és taps a szelsöbáloldalon.) És a t. miniszterelnök ur (Felkiáltások a jobboldalon: Ez nem személyes kérdés! Felkiáltások a szélsőbaloldalon : Ugy-e ez nem tetszik ? !) Szatmári Mór: Két czimen kért szót! Ne legyenek türelmetlenek! Eötvös Károly: Nekem fordulva a jövőnek egy szoIvorú képét tárta fel előttünk, — nekem is, társaimnak is, — s azt a túloldal és a többség harsány éljenzéssel és harsogó tapsokkal jutalmazta. Hát semmi kifogásom ellene, csupán csak egy szavam van a többséghez, és ez az, hogyha ez az oldal, ez a kisebbség, a melynek kezében nincsen az állam szervezett hatalma, nagyon súlyosan megsértett hazafiúi érzelmei miatt néha kitör és talán olyan mozgalmasan folytatja a tárgyalást, a hogyan az rendes, nyugodt időben nem szokott előfordulni, ezt lehet érteni is, sőt ezért esetenkint elismerést is érdemel és meg kell érte becsülni. (Igaz! JJgy van! a szelsöbáloldalon.) De ha a többség, a mely rendelkezik az állam egész szervezett hatalmával, ha a többség itt hatalma által és épen ilyen kérdésekben el hagyná magát ragadtatni: hát lássa meg ez a többség, hogy itt akkor békés törvényhozás nem lesz. (Élénk helyeslés és taps a szelsöbáloldalon. Nagy zaj a jobboldolon. Elnök csenget.) Engedelmet kérek, a többségnek van sok joga, mert van sok hatalma. A kisebbségnek pedig mindig feltétlen joga a nemzet érzéseit itt a maga módja szerint tolmácsolni. (Élénk helyeslés és taps a szelsöbáloldalon.) A t. miniszterelnök ur ide fordult, és azt mondta: eldobják a követ, de a kő tovább gurul és hova gurul? Hát ha a síneken áll meg, a melyekről a nekiiramodott gyorsvonat majd ki talál siklani? Széll Kálmán miniszterelnök: Önök dobják a követ! Eötvös Károly: Önök azt a képet tárják itt elénk, hogy alkotmányos viszonyaink rendje megbomolhatik és hogy majd mi lesz annak a következése. Bocsásson meg a t. miniszterelnök ur, hogy tz bekövetkezik-e, nem-e, azt őszintén szólva nem tudom. Hogy bekövetkezhetik, az áll; de hát kinek a nevéhez, kinek a cselekményéhez és kinek a mulasztásához köti majd a történelem ezt a bekövetkezést? (Élénk helyeslés és taps a szelsöbáloldalon.) És ennek tapsolnak önök, és ennek örülnek önök? (Mozgás és zaj a jobboldalon.) Kubik Béla: A zabos tarisznyának, annak örülnek! Elnök: Kérnem kell a t. képviselő urat, hogy — bármily nagy tekintélylyel birjon ő ebben a házban és méltán, — méltóztassék felszólalásával azon czimnek keretében maradni, a melyen felszólalhatását kérte. (Mozgás és zaj a szelsöbáloldalon. Felkiáltások ugyanott: Szavai értelmét magyarázza!) Olay Lajos: A ház megadja az engedélyt, hogy beszélhessen! Kérjük a ház engedélyét! Eötvös Károly: Tisztelettel elfogadom a t. elnök ur intését, ámbár attól tarfok, hogy ha én nem beszélek tovább, még akad, a ki tovább beszél. (Derültség és félkiáltások a jobboldalon: Jól van! Állunk elébe! Felkiáltások a szélsöbaloldalon: A ház megadja az engedélyt!) Különben kénytelen vagyok bevallani, hogy a konkrét kérdések tárgyalását igazán nem látom egészen czélszerünek, mert hiszen tisztában azokkal nem lehetünk mindaddig, a mig nekünk észlelésünk és emlékezésünk van, a t. miniszterelnök urnak pedig csak papirosa van. Addig azokkal tisztába nem jöhetünk. Leszkay Gyula: Tóth Lajos irta azt a papirost! Eötvös Károly: De megjegyzem, hogy következik ma utánam egy szónok, a ki teljes jóhiszemben, meggyőződésének egész tisztességével és bátorságával konkrét eseteket fog itt elolvasni, felhozni és bizonyítani, a mit én teljes tisztelettel a ház iránt most nem teszek. (Mozgás és zaj. Halljuk! Halljuk! a szelsöbáloldalon.) Csak arra figyelmeztetek, hogy a miniszterelnök ur fenyegetését nemcsak nem fogadjuk el, hanem egyenesen visszautasítjuk. Széll Kálmán miniszterelnök: Nem fenyegettem ! (Zaj.) Eötvös Károly: Folytasson nemzeti politikát (Elénk helyeslés és tetszés és taps a szelsöbáloldalon.) és az egész nemzetet, ezt az oldalt is maga mögött találja, még pedig buzgósággal és nem kerül ennek az országnak semmibe. (Elénk tetszés, éljenzés és taps a szelsöbáloldalon.) Elnök: Ha a képviselő ur egy konkrét adatra akar hMatkozni, tisztán a háztól függ, hogy vájjon megengedi neki azt, hogy ezen konkrét adatot előadja. (Felkiáltások: Megengedjük!) MMel ma már ugy sem szólhat más szónok, és az interpelláczióra kell áttérnünk, kérem a házat arra, hogy a képviselő urnak az engedélyt erre megadja. (Halljuk! Halljuk! Zaj.) Eötvös Károly: Verset nem fogok irni az esethez, a mely a következő: Egy 15 esztendős fiatal leány: Király Róza a Wesselényi-utcza 55. számú ház I. emelet 15. szám alatt lakik Steiner Vilmos kereskedőnél. Pénteken este, márczius 20-án kilencz órakor lement az utczära, hogy a mészárszékben valamit bevásároljon az estelihez. Ezt a rendőrök ott az utczán azon a czimen, hogy csoportosul, lefülelték, hajánál fogva a földre czibálták és addig ütötték