Képviselőházi napló, 1901. XIII. kötet • 1903. márczius 9–márczius 26.

Ülésnapok - 1901-235

356 235. országos ülés 1903 Most a nélkül, hogy a vizsgálatnak bármi néven nevezendő momentumát megelőzni akarnám, nem is fogok semmiféle rendőri vagy rendőrhatósági kijelentésre hMatkozni, csak egypár adattal kell illusztrálnom azt, hogy nem egészen állhat ám az a nagy vérengzésről szóló állítás. (Nagy zaj. Felkiáltások a szélsőbaloldalon: Mert nem látta!) Habár történtek is sajnos események, kétségtelenül, — ilyen zavargásban ez elkerülhetetlen — de ez még sem olyan nagy vérengzés volt. Mert ime mi van konstatálva!? (Nagy zaj a szélsöbaloldalon.) Konstatálva van az, hogy az egyetemi épület előtt akkor este, mielőtt az Erzsébet-körúti és kerepesi-uti dolgok megtörténtek volna, Boda kapitány nem lórugástól, hanem kődobástól sérült meg. Ezt magam is láttam és tanú reá az a két képviselő, a kikkel elmentem a rendőrségi épületbe, mert előttünk rogyott le és lett rosszul. És mondhatom, hogy Boda kapitány olyan ember, a ki senki kedvéért hazudni nem fog. (Zaj a szélsöbaloldalon.) Tehát nem egy bürokratikus jelentésnek a csatornáján jött ez tudomásomra, a minőt Eötvös Károly képviselő ur akar kifigurázni, hanem a közvetlenül megsértett kapitány beszélte el az esetet és a rendőrorvos is megvizsgálta és ez konstatálva lett. Már most a sebesülések aránya milyen volt? Azt mondják, nem történt kődobálás és hogy a rendőrök csak egjHzerüen a közönséget bántalmazták, a közönség pedig a rendőröket nem. Hogyan kezdődött az egyik és a másik, hogy a közönség előbb dobálta-e kövekkel a rendőröket, mielőtt azok közbeléptek volna, vagy pedig azután, annak én nem akarok prejudikálni. De hogy sebesülés történt, az konstatálva van.Megsebesült négy rendőrtiszt: Boda Dezső, Orz György, Gyertyánffy és Laky, Schmidten kMül, a ki az ötödik. Es sebesültnek lett bejelentve 28 rendőr, azonkMül szolgálaton kMül helyeztetett huszonhat rendőrid. (Zaj a szélsöbaloldalon.) A sebesüléseket legnagyobb részt kődobás okozta, a mint azt az orvosok konstatálták ; kinek az ajaka, kinek a feje, orra, füleczimpája volt megsebesítve. A közönség köréből 11 sebesülés van hMatalosan konstatálva. (Mozgás a jobb- és a baloldalon) Rákosi Viktor: Ily brutális közönséget még nem láttam! Széll Kálmán miniszterelnök: A tizenegyből három súlyosabb és két gyengébb kardvágás. (Zaj.) Rákosi Viktor: Gyűjtsünk a sebesült rendőröknek ! Széll Kálmán miniszterelnök: Többen kődobások által sebesültek meg a közönség köréből. (Mozgás a jobb- és a baloldalon.) A közönségből is többeket sebeztek meg igy. {Nagy zaj. Elnök csenget.) És hogy a t. képviselő urak meg legyenek nyugodva, a rendőrségi vizsgálatnak egyetlenegy adatát sem akarom felhozni, hanem csak két vallomást akarok röviden előmárczias 23-án, hétfőn. adni, a mit két sebesült mondott el. (Zaj a szélsőbaloldalon. Felkiáltások : Azok is herczegek!) Azok nem herczegek. Az egyik 38 éves, a Ganzgyárban dolgozó munkás, (Mozgás a szélsöbaloldalon.) a kit halottnak mondtak. (Felkiáltások a jobboldalon: Muhalott!) Azt mondja vallomásában, (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Félkiáltások: Hogy hívják?) a ki pedig nem elfogult rendőr, a ki önök szerint mindig hazudik, hanem sebesült, a ki a maga vallomásában elégtételt is kér. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobb- és a baloldalon.) Megkérdezhetik. (Felkiáltások a balés a szélsöbaloldalon •" Ki hallgatta ki ?) Ezt csak el kell hinni? (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget. Felkiáltások a bal- és a szélsöbaloldalon: Birói kihallgatás ?) Mindent megmondok. (Nagy z.tj a bal- és szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Szatmári Mór: Színpadi hatás! Széll Kálmán miniszterelnök: Az a sebesült, a ki kárpótlást kér, Goldner Emil, 38 éves trencséni születésű ember, lakik: Népszinházutcza 34 szám alatt, II. emelet 15. ajtó. (Nagy zaj a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások: No látják! Muhalott! Elnök csenget.) Pap Zoltán: Nem az a Goldner! (Felkiáltások a jobboldalon: Nem az a Hajdú!) Széll Kálmán miniszterelnök: Maga mondja, hogy halottnak állították. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Elmondja, hogy a zavargó közönség ott volt a függetlenségi párt előtt; »én is szaladni kezdtem, de mégis visszamaradtam, vagy tán meglöktek, nem tudom, rendőrt nem láttam, sem gyalog-, sem lovasrendőrt, de tény, hogy elestem. (Nagy mozgás a szélsöbaloldalon. Elnök csenget.) Tény, hogy elestem a járdán. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök csenget. Halljuk! Halljak! a jobb- és a baloldalon. Felkiáltások: Ezt nem akarják hallgatni !) Kérem, onnan már tizenöten beszéltek. Rákosi Viktor: Vak ember volt! Széll Kálmán miniszterelnök: Most nem akarják meghallgatni a választ. A sebesült azt mondja: Tény, hogy elestem a járdán, az aszfalton. Elnök (csenget): Csendet kérek! Széll Kálmán miniszterelnök: Nagyon megütöttem a térdemet és karjaimat az eleséskor és, azt hiszem, magam estem rá a jobbkezem fejére és a jobb gyürüsujjamra. Nehezen tudtam felkelni, de végre mégis felkeltem és elsiettem a Király-utcza felé. Hogy tolongásban nem voltam, azt onnan magyarázom, hogy senki el nem gázolt, hanem elestem, megütöttem a kezemet, azt hiszem, jobb gyűrűmmel.« Ebből áll az egész sértés. (Nagy zaj a bal- és a szélsöbaloldalon. Elnök ismétélten csenget. Halljuk! Halljuk ! a jobb- és a baloldalon.' Rákosi Viktor: Ki vette fel a jegyzőkönyvet ? (Halljak! Halljuk ! a jobb- és baloldalon. Félkiáltások: Ez nem tetszik! Elnök csenget. Fel-